Vélemény és vita
Hadijelentés, békeidőben
Tizenkét halálos áldozatot követelt a fegyveres arabok terrorakciója január 7-én Párizsban, plusz a két lelőtt terrorista.
Pár nappal a heccújság szerkesztőségében történt leszámolás után két másik arabot tettek ártalmatlanná belga terrorelhárítók, megelőzvén egy újabb merényletet. Toulouse zsidó iskolája előtt 2012. március 19-én öltek meg négy embert orgyilkosok. Norvégia fővárosában egy Breivik nevű, a bevándorlást fanatikusan ellenző merénylő 2011. július 22-én meggyilkolt nyolc embert időzített bombával, majd további 69 személyt hidegvérrel agyonlőtt egy Oslo környéki szigeten.
Európában az eddigi legbrutálisabb, a radikális dzsihád nevében elkövetett merényletsorozatot 2004. március 11-én hajtották végre a madridi Atocha pályaudvarra beérkező vonatokon. Összesen 191 halott és több mint kétezer sebesült. Londonban pedig 2005. július 7-én hajtották végre a szigetország elleni legvéresebb támadást békeidőben: harmincnyolc embert megöltek, a sérültek száma elérte a hétszázat.
Ha leszámítjuk az őrült norvég egyéni terrorakciójának hetvenhét halott áldozatát, néhány „kisebb” – berlini és itáliai – merénylettel együtt összesen kétszázötven civilt gyilkoltak meg a dzsihád mozgalom nevében
Európában az elmúlt évtizedben.
Amerika felől nézve a békés Európát, nem tudhatjuk, ők vajon soknak vagy kevésnek ítélik, vélik-e a fentebb idézett gaztetteket és „számokat”. Háborúban született nemzet polgáraiként másként látják-e a civil áldozatokat, mint mi, két világháborút helyben átélt európaiak?
Lássuk, hogyan áll az Egyesült Államok a terrorstatisztikával. „A nagy lábon élő, erős birodalomban” minden korábbinál súlyosabb merényletet hajtottak végre 2001. szeptember 11-én iszlám terroristák. Pontosan „Amerika szíve” ellen. Összesen háromezer ember vesztette életét. A sebesült áldozatok száma több mint hatezer volt; mindez egyetlen megtervezett terrorakcióban.
Honpolgár által kitervelt, ideológia indíttatású tömeggyilkosság 1995. április 19-én történt első alkalommal Amerikában: egy fanatikus szélsőjobboldali merénylő 168 embert, köztük tizenkilenc gyermeket küldött halálba, amikor felrobbantott egy hétemeletes kormányépületet Oklahoma Cityben. A tettest kivégezték – ami nem történhetne meg Európában, nem lévén halálbüntetés a kontinensen; a fiatal norvég merénylőt huszonegy év börtönre ítélték, amiből máris leült több mint négyet.
Igaz, hogy az Egyesült Államok kormánya minden tőle telhetőt megtesz a civil polgárainak védelméért, életéért, ha bárhol bajba kerülnének a világon, akár külföldön, akár otthon, „házon belül” azonban nem sokat tehet a háromszázmilliónyi lakosa között lappangó, frusztrált, elmebajos potenciális tömeggyilkosok ellen. Egy, a Népszabadságban minap megjelent cikk felidéz kilenc tömeggyilkosságot, amelyek az elmúlt hét békeévben történtek meg az országban. Íme: Virginia (főiskola) 2007: 33 halott, 23 sebesült; Illinois (egyetem), 2008: hat halott, 21 sérült; Binghamton, NY., 2009: 14 halott, négy sebesült; Fort Hood, TX., 2009: 13 halott, 30 sérült; Tucson, AZ. 2011:, hat halott, 13 sebesült; Colorado (mozi), 2012: 12 halott, 58 sérült; Newtown, CT. (iskola), 2012: 28 halott, két sebesült; Washington, 2013: 13 halott, nyolc sérült; Isla Vista, CA. 2014: hat halott, hét sebesült. Összesen százharminc halott. Összevetésként, Európában a legtöbb áldozattal – tizenhat iskolás gyermekkel – Erfurtban végzett egy őrült puskás gyilkos 2002. április 26-án. Az sem vigasz, hogy a rémtett elkövetője végzett magával is.
Felbecsülni sem lehet, hogy az Egyesült Államok a világháború befejezése óta hány nagy léptékű háborúban (Dél-Korea, Vietnam, Irak, Afganisztán) vett részt, összesen hány helyi fegyveres konfliktusba avatkozott be, s ezek hosszú sorában hány civil áldozatot hagyott maga után. Utólag, békeidőben. Csakhogy: mit is nevezhetünk valójában békeidőnek? Az 1945-ben véget ért háború utáni korszakot? Aligha. A sztálini terror 1953-ig dühöngött, a szovjeturalom alá vetett kelet-közép-európai országok, népek tömegét hurcolták koncentrációs táborokba, ideológiai
alapon ölték meg emberek ezreit.
Orosz csapatok verték le véresen 1953-ban a keletnémetek lázadását, majd 1956-ban a magyarok forradalmát és szabadságharcát. Cseh hazafiak haltak meg 1968-ban a szovjet katonai beavatkozás során, 1981-ben a lengyel felkelés, 1989-ben a romániai forradalom ellen lépett fel erőszakosan a saját kommunista-terrorista karhatalom, összesen több mint ezer halálos és nagyszámú sebesült civil áldozatot szedve. Majd 1991-től három éven át tartó etnikai háború zajlott a délszláv népek között, a meggyilkolt, elhurcolt és meggyalázott emberek ijesztően nagy számát sosem tudhatjuk meg pontosan.
És most – nem felejtve a húsz évvel ezelőtti véres kaukázusi háborúkat és a borzalmas hatású robbantásos merényleteket védtelen orosz emberek ellen – itt van a szomszédunkban az újabb fegyveres konfliktus. Elszabadult indulatok, szláv népek közötti parttalan gyűlölet, külföldi ármánykodás, áttekinthetetlen hadi helyzet, véres merényletek. Egy szóval: terror, ami hónapok óta történik Ukrajnában, s azon belül és kívül a vitatott hovatartozású, oroszok lakta területeken. Csakis terrorista akciónak nevezhető annak az utasszállító repülőgépnek a lelövése, amelynek kettő híján háromszáz utasa és személyzete lelte szörnyű halálát az ukrán légtérben.
Egyelőre ennyi a hadijelentés, az úgynevezett békeidőben.