Ha nem eszel, nem leszel

Stéphane Travert francia mezőgazdasági miniszter meglepetésre – mert mostanában a franciák nem szoktak Brüsszellel szembeszállni, de még vitatkozni sem –elfogadhatatlannak nevezte az Európai Bizottság javaslatát, amelynek értelmében öt százalékkal kevesebbet, 365 milliárd eurót fordítanának a Közös Agrárpolitikára (KAP) a következő többéves keretköltségvetésben, mint a jelenlegi, 2014–2020-as időszakban.

De menjünk sorjában! Francia termelők néhány napja blokád alá vontak egytucatnyi franciaországi olajfinomítót, tiltakozásul az olyan agrártermékek, mindenekelőtt a bioüzemanyag előállításához szükséges pálmaolaj importja ellen, amelyek nem felelnek meg az európai és a francia kritériumoknak. A francia gazdák napraforgó- és repceolajat termelnek, de drágábban, mint amennyibe a bioüzemanyagokhoz szükséges pálmaolaj kerül. És ez csak a francia mezőgazdaság egy kis szelete, akkor is, ha a gazdák számításai szerint négyszázezer hektárnyi repce iránti kereslet szűnik meg a mostani másfél millió hektárból. Ha a francia termelők korábbi megmozdulásaira visszaemlékezünk, például amikor nekik nem tetsző döntések miatt tejjel locsolták fel Brüsszelt, amikor traktorokkal „kopogtattak” be több multihoz a nem megfelelő árképzés miatt, akkor könnyen elképzelhető, milyen látványosan mutatják be elégedetlenségüket a dolgos francia parasztok, ha kiderül, hogy az uniós okosok miatt kevesebb támogatás jut nekik, mint eddig, ha nem „tejel” Brüsszel az eddig megszokott módon. Főleg, ha azokat a nagyon is kézzelfogható eurókat a migráció és az eddigi tapasztalatok szerint csak segélyért ácsingózó menekültek kezelésére akarja fordítani az unió.

A KAP-reform ellen húsz tagország, köztük hazánk is tiltakozik. A németek még nem, és az olaszok sem, de Matteo Salvini lendületét, az újabb visszafordított migránshajót és az olasz állapotokat ismerve valószínűleg hamarosan bejelenti csatlakozását, már csak azért is, mert Gian Marco Centinaio mezőgazdasági miniszter álláspontja szerint „nem megfelelő a javaslat” már most sem. De hiába fújnak dühös bikaként a spanyolok is, Phil Hogan uniós mezőgazdasági biztos szerint a bizottsági javaslat igazságos és észszerű.

Nagy István agrárminiszter is úgy nyilatkozott, hogy a tervezet elfogadhatatlan, Magyarországot hátrányosan érintené egyebek mellett a termeléshez kötött támogatások csökkentése, hiszen a versenyképesség megmaradásának feltétele az elmúlt években kiharcolt tizenhárom plusz kétszázalékos támogatási szint megtartása. És ehhez ragaszkodni kell, mert a fafejűek nemcsak azt nem értik, hogy délről nemcsak meleg jön és klímaváltozás, hanem azt sem, hogy ezekkel meg kell küzdeni minden tagországban, kellenek a biztonságos termelést segítő támogatások. És kellenek a megfizethető árú élelmiszerek is, márpedig támogatás hiányában biztosan elszállnak az árak. Az alkalmazkodás – ha meleg van, termeljünk kivit, datolyát – kevés, központi segítségre van szükség. Meg józan észre, mert a búzakenyeret jobban szeretjük, mint mondjuk a datolyakenyeret.

Emmanuel Macron az eurocsúcs előtt, amikor Merkellel egyeztetett, azt mondta, nem lenne jó, ha egy tizenkilenc országot érintő ügy minden részletét két ország határozná meg – amiben kivételesen igaza van. A közös agrárpolitikát és az összes tagállamot tekintve még inkább ez a helyzet, nem lehet, hogy minden uniós állampolgárt érintő kérdésben, mert enni mindenkinek kell, egy meg nem választott tagokból álló testület döntsön. Emlékeztetném is őket: az vagy, amit megeszel. Hogan úrnak címezve hozzáteszem azt is, ha nem eszel, nem leszel. És én – megfizethető áron – ennék még egy keveset.