Ha a bankok hiteleznének

Látván a görögországi pénzügyi fejleményeket – a Financial Times beszámolója szerint immár kifejezetten menekülnek a betétesek a görög bankokból –, akaratlanul is eszünkbe jut az „elmúlt nyolc év” öröksége, valamint az, hogy elkerültük a görög utat.

Osztom azt a jogos felvetést, hogy ekkora távlatból nem túlságosan elegáns visszafelé mutogatni. De görögtűzzel a háttérben talán nem árt felidézni, hogy 2010-ben államadósságunk az éves gazdasági teljesítmény arányában 85,6 százalékon tetőzött, növekedésünk pedig a legjobb pillanatokban is a statisztikai hibahatár környékén mozgott: hol volt, hol nem volt… Emlékeztetőül: a magyar gazdaság a 2009-es évet több mint hatszázalékos visszaeséssel zárta, rá egy évre pedig egy százalékkal bővült, amely csak hímzésként hatott a terítőn. S ki emlékszik már a rekordszintű munkanélküliségre? Pedig több mint 11 százalékos volt az állástalanságot jelző ráta, mely rosszabb adat volt akkor minden várakozásnál, hiszen másfél évtizede nem volt utoljára ilyen magas a munkanélküliség Magyarországon. Sokat elárul az adott ország megítéléséről csődkockázati árazása is, e tekintetben is csak örvendezhetünk: a korábbi évekhez képest nagyon alacsony a szintje. Nyugaton szakértők hada tudni vélte, hogy hazánk sem kerüli el a görög utat: államcsődre adósságátütemezés jöhet, az pedig megspékelve a devizahiteles problémával. Ha beszakadtunk volna, máig nem állnánk talpon!

Nem kell egyetérteni a második és harmadik Orbán-kormány összes gazdaságpolitikai intézkedésével, azonban a pénzügyi stabilitást a javára lehet írni a kabinetnek, csakúgy mint azt is, hogy bővülésnek indult a magyar gazdaság, és pár éves távlatban a folyamat fenntarthatónak tűnik. Előbbiből talán utóbbi is kilogikázható: amennyiben nem alacsony az államháztartási hiány, s moderált az infláció, továbbá nincsenek alacsony szinten a kamatok, aligha pörögnek fel a gazdaság motorjai. Bár a jelenlegi 310-es forint/euró árfolyam hosszabb távon nem erősíti az alapvető nemzetgazdasági folyamatokat, a mostani devizapiaci felfordulás idején felettébb úgy tűnik, hogy ezt a békát le kell nyelnünk.

Mindenesetre Magyarország most a befektetők körében egyre „jobb sztori”: senki sem a növekedés létéről, hanem annak mértékéről vitázik. Márpedig jelenleg ez bravúr: pillantsunk csak rá más feltörekvő piacok helyzetére, vagy éppen az eurózóna gyengécske teljesítményére. Eközben belátható időn belül jöhet a várva várt feljavítás is a hitelminősítők részéről. Az államháztartási helyzet pedig kiegyensúlyozott.
A reálgazdaság azonban csak akkor „indul be” hosszabb távon, és akkor lesznek beruházások, új munkahelyek, ha majd a bankok is hiteleznek. Valószínűleg a vállalati és háztartási banki kölcsönök felfutására még egy évet várnunk kell, miután a 2015-ös esztendő alapvetően a devizahitelek forintosításáról szól, amely korántsem olyan egyszerű, mint ahogy sokan gondolnák, valamint arról, hogy eközben átállnak majd a hitelintézetek a „fair bankolásra”.

Itt kell megjegyezni, hogy a devizahitelek forintosítását megelőző gazdaságpolitikai intézkedések helyességét, praktikusságát éppen a svájci frank felértékelődése kapcsán kialakult devizapiaci vérfürdő igazolta. A hátteret sok-sok összetevő bonyolítja – például, hogy „adja” oda a jegybank a devizatartalék egy részét, továbbá miért kellett előre rögzíteni az árfolyamot –, azonban leginkább a végeredmény számít.
Miközben a bankok a 2008-as válság óta különösen nem népszerűek, szükség van rájuk. Elsősorban hitelezési tevékenységük bővítésével tudnak hozzájárulni a gazdasági növekedés fenntartásához. E téren pedig a következő évtől kezdve pozitív elmozdulásra számíthatunk. Szó se róla, a forintosítás kapcsán tőkéjük egy részét pótolni kell, azonban a hiteltöbblet 2016-tól garantálható.

Zajlik a bankszektor átalakulása is: esetleg újabb bankokat vehet az állam, mások kivonulhatnak. Ami biztos, hogy méretgazdaságossági szempontból, Magyarország gazdasági adottságai és kilátásait alapul véve, túl sok a bank hazánkban, és túl nagy a bankrendszer.

Remélhetőleg az állami szabályozásnak – is – betudhatóan egészségesebb szerkezetű lesz a korábbiaknál a magyar bankrendszer, amely úgy kell Magyarországnak, mint a gazdasági növekedésnek a bankhitel.