Vélemény és vita
Ha Molnár mondja…
A politika nem csupán a kompromisszumok, hanem az értelmezési keretek megteremtésének és átadásának művészete is
Így volt ez egykor a retorika, és így van ez ma is a média eszközével élve. De a kérdés nem is abban keresendő, hogy képes-e bárki létrehozni egy koherens politikai értelmezési keretet, hanem sokkalta inkább az lenne, hogy mindez mennyire találkozik a tapasztalható, mérhető valósággal. Illetve, hogy a választópolgárok mennyire érzik mindezt reálisnak, a saját felfogásukhoz mérten elfogadhatónak.
Mert egy többségi elven működő demokráciában ezen áll vagy bukik egy politikai közösség sikere. És ez alól a társadalomfilozófiai törvényszerűség alól, bármennyire szeretnének is, a szocialisták sem kereshetnek kibúvót.
Molnár Gyula szerint az idei év az MSZP számára a salgótarjáni polgármester-választás megnyerésével kezdődött, és azzal végződik, hogy a fővárosban a közvélemény-kutatások szerint beérték a Fideszt. Jövőre pedig az a céljuk (mi más?), hogy az egész országban ugyanilyen legyen a helyzet, vagyis utolérjék a jelenlegi kormánypártok népszerűségét.
Hát, ha Molnár mondja!
És mondja… Folytatja is sorjában a sok-sok, az idén elért szocialista sikert a szombati választmányi ülés előtti sajtótájékoztatón. Az ő értelmezési kerete szerint részben az MSZP-nek köszönhető a fizetések emelésének megkezdése; hiszen, ahogy az elnök rámutat, az „igazi” okokra: eredetileg a szocialisták vetették fel ezt az igényt. De ugyancsak eredménynek nevezi a vasárnapi boltzár feloldását, és azt is, hogy az MSZP felhívta a figyelmet a „földmutyira”. És! Ha már Gyurcsány nem tette meg, akkor megteszi ezt a szocialista párt szerény elnöke (már vártuk!), hogy október 2-án, a szocialista szavazóknak köszönhetően sikerült megállítani azt „az ámokfutást”, ami kvótanépszavazás néven kerül be a történelemkönyvekbe. Mármint azzal, hogy távol maradtak. Vaskos véleménye szerint mind a négymillióan…
Ha Molnár mondja!
Az újságíró pedig, illemből visszatartva kitörni készülő kacagását – hisz mégiscsak négyszáznyolcvan, rászoruló családoknak szánt ajándékcsomaggal érkezett a tájékoztatóra a szocialista vezetés –, egy az egyben lekörmöli, bepötyögi az összes mondatot, amit Molnár mond.
Sokunknak pedig, olvasva a lekörmölt és bepötyögött értelmezési keretet, az a szakállas vicc juthat az eszébe, amelynek kivonata kissé kibővítve arról szól, hogy mi is történik másnap, miután egy multicégnél focikupát rendeznek és a marketingesek tök utolsók lesznek a három csapatból.
Mi más, mint az, hogy a faliújságon, amelyet természetesen a marketingesek készítenek, megjelenik egy hír, amelynek tetején öles betűkkel az áll, hogy „Bronzérmes lett a marketingosztály focicsapata. Jövőre az arany a cél!” Nos, valahogy így áll a szocialista párt és Molnár Gyula az értelmezési keretekkel, és így kergetik messze lemaradva a valóságot.
A fizetésemelés elindulásában való szocialista szerepvállalás, vagy bármiféle érdem, nem sok szót érdemel. Ezt azért nehéz lenne egy politikai vitában megvédeni. Nincs az a valóság, amely kiállná ennek próbáját. Az pedig, hogy a közvélemény-kutatások szerint a fővárosban az MSZP beérte volna a kormánypártokat, nem más, mint hazugság. Nincs kutatóintézet, amely szerint ez így lenne. A Publicus mérte azt, hogy ha összeadjuk az MSZP, a DK, az Együtt és a Párbeszéd budapesti mutatóit, akkor valóban megelőzik a Fideszt. Közös erővel! Nem pedig a szocialista párt önmaga, egyedül. Persze, lehet így értelmezni a valóságot, de a gond az, hogy jelenleg nincs olyan, hogy „együtt” és hogy „összeadva”. És ahogy a folyamatokat látjuk, nem is nagyon lesz. Ráadásul arra a tényre minden kutatóintézet felhívja a figyelmet, hogy egy esetleges baloldali összeborulás esetén egyáltalán nem igaz az, hogy számszerűen összeadódnának a szimpátiaszavazatok. Sőt! Az úgynevezett „Gyurcsány-effektus” miatt a szocialista párt jó sokat veszítene a meglévő biztosból is.
A vasárnapi boltzár feloldását és azt, hogy az MSZP hívta volna fel az emberek figyelmét a vélt földmutyikra, nos, ezt pedig szocialista sikernek beállítani szintén ordas hazugság. Hisz az első esetében a kormány táncolt vissza a társadalmi csoportok és a közvélemény nyomása miatt, a második témában pedig, ha el is fogadjuk, hogy igazak lennének a vádak, akkor sem a szocialisták voltak azok, akik nap mint nap koslattak vélelmezett korrupciós földügyletek miatt országszerte. Ráadásul ez az értelmezési keret olyan szűkre sikeredett, hogy kimaradt belőle az a bődületes bukta, amelyet a két ügyben a szocialista párt produkált azzal, hogy még kétszázezer aláírást sem tudott összegyűjteni.
Szóval, a szocialista párt elnöke szerint ennyi és ekkora eredmények, illetve sikerek után „a 2018-as választás bizonyosan változást hoz majd a magyar politikai életben”, és persze leváltják a kormányt.
Ha Molnár mondja… Mert mondhatta volna Móricka is.
Mert egy többségi elven működő demokráciában ezen áll vagy bukik egy politikai közösség sikere. És ez alól a társadalomfilozófiai törvényszerűség alól, bármennyire szeretnének is, a szocialisták sem kereshetnek kibúvót.
Molnár Gyula szerint az idei év az MSZP számára a salgótarjáni polgármester-választás megnyerésével kezdődött, és azzal végződik, hogy a fővárosban a közvélemény-kutatások szerint beérték a Fideszt. Jövőre pedig az a céljuk (mi más?), hogy az egész országban ugyanilyen legyen a helyzet, vagyis utolérjék a jelenlegi kormánypártok népszerűségét.
Hát, ha Molnár mondja!
És mondja… Folytatja is sorjában a sok-sok, az idén elért szocialista sikert a szombati választmányi ülés előtti sajtótájékoztatón. Az ő értelmezési kerete szerint részben az MSZP-nek köszönhető a fizetések emelésének megkezdése; hiszen, ahogy az elnök rámutat, az „igazi” okokra: eredetileg a szocialisták vetették fel ezt az igényt. De ugyancsak eredménynek nevezi a vasárnapi boltzár feloldását, és azt is, hogy az MSZP felhívta a figyelmet a „földmutyira”. És! Ha már Gyurcsány nem tette meg, akkor megteszi ezt a szocialista párt szerény elnöke (már vártuk!), hogy október 2-án, a szocialista szavazóknak köszönhetően sikerült megállítani azt „az ámokfutást”, ami kvótanépszavazás néven kerül be a történelemkönyvekbe. Mármint azzal, hogy távol maradtak. Vaskos véleménye szerint mind a négymillióan…
Ha Molnár mondja!
Az újságíró pedig, illemből visszatartva kitörni készülő kacagását – hisz mégiscsak négyszáznyolcvan, rászoruló családoknak szánt ajándékcsomaggal érkezett a tájékoztatóra a szocialista vezetés –, egy az egyben lekörmöli, bepötyögi az összes mondatot, amit Molnár mond.
Sokunknak pedig, olvasva a lekörmölt és bepötyögött értelmezési keretet, az a szakállas vicc juthat az eszébe, amelynek kivonata kissé kibővítve arról szól, hogy mi is történik másnap, miután egy multicégnél focikupát rendeznek és a marketingesek tök utolsók lesznek a három csapatból.
Mi más, mint az, hogy a faliújságon, amelyet természetesen a marketingesek készítenek, megjelenik egy hír, amelynek tetején öles betűkkel az áll, hogy „Bronzérmes lett a marketingosztály focicsapata. Jövőre az arany a cél!” Nos, valahogy így áll a szocialista párt és Molnár Gyula az értelmezési keretekkel, és így kergetik messze lemaradva a valóságot.
A fizetésemelés elindulásában való szocialista szerepvállalás, vagy bármiféle érdem, nem sok szót érdemel. Ezt azért nehéz lenne egy politikai vitában megvédeni. Nincs az a valóság, amely kiállná ennek próbáját. Az pedig, hogy a közvélemény-kutatások szerint a fővárosban az MSZP beérte volna a kormánypártokat, nem más, mint hazugság. Nincs kutatóintézet, amely szerint ez így lenne. A Publicus mérte azt, hogy ha összeadjuk az MSZP, a DK, az Együtt és a Párbeszéd budapesti mutatóit, akkor valóban megelőzik a Fideszt. Közös erővel! Nem pedig a szocialista párt önmaga, egyedül. Persze, lehet így értelmezni a valóságot, de a gond az, hogy jelenleg nincs olyan, hogy „együtt” és hogy „összeadva”. És ahogy a folyamatokat látjuk, nem is nagyon lesz. Ráadásul arra a tényre minden kutatóintézet felhívja a figyelmet, hogy egy esetleges baloldali összeborulás esetén egyáltalán nem igaz az, hogy számszerűen összeadódnának a szimpátiaszavazatok. Sőt! Az úgynevezett „Gyurcsány-effektus” miatt a szocialista párt jó sokat veszítene a meglévő biztosból is.
A vasárnapi boltzár feloldását és azt, hogy az MSZP hívta volna fel az emberek figyelmét a vélt földmutyikra, nos, ezt pedig szocialista sikernek beállítani szintén ordas hazugság. Hisz az első esetében a kormány táncolt vissza a társadalmi csoportok és a közvélemény nyomása miatt, a második témában pedig, ha el is fogadjuk, hogy igazak lennének a vádak, akkor sem a szocialisták voltak azok, akik nap mint nap koslattak vélelmezett korrupciós földügyletek miatt országszerte. Ráadásul ez az értelmezési keret olyan szűkre sikeredett, hogy kimaradt belőle az a bődületes bukta, amelyet a két ügyben a szocialista párt produkált azzal, hogy még kétszázezer aláírást sem tudott összegyűjteni.
Szóval, a szocialista párt elnöke szerint ennyi és ekkora eredmények, illetve sikerek után „a 2018-as választás bizonyosan változást hoz majd a magyar politikai életben”, és persze leváltják a kormányt.
Ha Molnár mondja… Mert mondhatta volna Móricka is.