Vélemény és vita
Gyurcsánytalanul
Különös együttállás mutatkozik mostanság a honi baloldal belviszályait értékelő bal- és jó néhány jobboldali elemző és közíró munkásságában
Amikor az ember gyereke korán reggel felébred, még félig hunyt pillákkal, mintegy megszokásból bekapcsolja a tévét, s abban éppen Gréczy Zsolt sajtótájékoztatójából mutatnak részletet, arra a pszichológia azt mondja: extrém lelkiállapot. És amikor ráadásul a DK szóvivőjének arcán a kínosan megkomponált, tán’ begyakorolt optimizmus látszik (barátságos, megértő, kissé lesajnáló tekintet, némi gúnyos félmosoly a szájszegletben), akkor a politikai publicistán úrrá lesz a kognitív disszonancia. Na, ennyit a sznob szövegről, mostantól beszéljünk a lényegről.
Különös együttállás mutatkozik mostanság a honi baloldal belviszályait értékelő bal- és jó néhány jobboldali elemző és közíró munkásságában. Összebeszélésről nyilván szó sem lehet, de a tény ettől tény: különböző aspektusból bár, de a véleményformálók jelentős része mintha egyként az „összefogást” preferálná, Botka a bohóc, a szánalmas akadály, a dilettáns politikai vigéc – eközben Gyurcsány a háttérben könnyed szalonzenét játszik, és Gréczy a szájszögletre gyakorol. Erős hittel vallom, hogy ez a koncepció súlyosan hibás. Addig rendben van, hogy Botka az, ami, de azt világosan kell látni, hogy a mai magyar politikai közéletben Gyurcsánynál és népi zenekaránál kártékonyabb formáció nincsen. És ez – bármily furcsán is hangzik – gyakorlatilag pártszimpátiától független faktum. Nyilván ezt a verdiktet nem lehet érvek nélkül elővezetni, de a tézis alátámasztása nem igényel különösebb tájékozottságot, sem memóriát. Elébb gyűjtsük össze a baloldali „összefogósdi” hívei számára Gyurcsány életrajzának emlékezetes momentumait.
Az MSZP elnöksége 2004-ben 9:0 arányban Kiss Pétert jelölte a Medgyessy Péter elleni puccs után miniszterelnöknek. Két nap múlva ugyanezek Gyurcsányt – szintén 9:0–ra. A puccs egyik főszervezője megpuccsolta a választott jelöltet. De ha már így esett, a december 5-i, kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt nyolcszázezer erdélyi magyar betelepülésével fenyegetőzött, ezzel gyakorlatilag évtizedekre kivégezte a magyar baloldalt a határon túliak szemében. Szinte kár is szót vesztegetni 2006-ra: bizonyíthatóan végighazudott kampány, őszödi beszéd, azonosító nélküli rendőrök pogromja a pesti utcákon. A miniszterelnökségről 2009. március 21-én mondott le, az általa összehordott fekáliát ráhagyta Bajnai Gordonra, és közben szinte biztosan nem gondolt arra, hogy van egy állat, amelyik a közmondás szerint először hagyja el a süllyedő hajót. A törvényszerűen elbukott választás után nem sokat pihent, gyakorlatilag folyamatosan zsarolta a szocialistákat, míg végül 2011. október 22-én platformjával kilépett az MSZP-ből, szétszakította a pártot.
Baloldali honfitársaim, tetszenek még számolni, hogy a hányadik árulásnál tartunk? No, ha igen, akkor álljon még itt egy, talán a leggusztustalanabb, bár erősen célfotós a verseny: a 2014-es választások előtt, miközben végtelen cinikusan a összefogásról papolt, gyakorlatilag szétfütyültette, szétkiabáltatta híveivel az MSZP által szervezett politikai gyűlést. Az már más kérdés, hogy a totálisan megalázott, többszörösen elárult Mesterházy Attila és a szocialisták ezek után is összeálltak vele: mára már politológiai tény, hogy ezen a perverz nászon csak a DK nyert, életben maradt, az MSZP pedig elindult a lejtőn.
És akkor ezek után nézzük a konzervatív gondolkodók egy része által (is) elővezetett szcenáriót, amely szerint ugyebár Botka egy bohóc. Az. Valamint rolexes és szeviépes. De azt nem nehéz belátni, hogy az egyetlen valamennyire is használható stratégiával próbálkozik: a minden erkölcsi gátlás nélküli, a rendszerváltás óta az egyik legnépszerűtlenebb politikust, aki minden szinten csak kárt okozott, ki akarja hagyni a teljesen reménytelen összevergődésből. Lehet ezen gúnyolódni, teljesen jogos is, de a nemzeti érdek (!) mégis csak azt diktálja, hogy a valós program nélküli, belterjes, itthon és külföldön gyakorlatilag kizárólag az országot lejárató DK még egyszer ne tehessen erőszakot a politikai valóságon.
Botka ideája nyilvánvalóan nem hozhat létre valódi – mondjuk Kéthly Anna-féle – nemzeti érzelmű, szociáldemokrata ellenzéket. De azt jó, ha mindenki észben tartja, hogy Gyurcsány görcsös összefogás-mániája egy újabb árulás előszobája. Ráadásul még csak nem is tagadja: 2018 után valamiféle egységes, „demokratikus” oldalról fantáziál, elmondása szerint az ő programjának is eljön az ideje. Önök szerint ki lenne ennek a lefizetett, megzavart, elvei utolsó morzsáitól is megfosztott, ideológiai zűrzavarban szenvedő kulimásznak a vezetője? Ugye sejtik?
Közkeletű hitelv – elsősorban a jobboldalon –, hogy Gyurcsány úgymond a „hasznos idióta”, aki múltjával és visszatérő ámokfutásaival a kormány pozícióit erősíti, s ennek értelmében jó lenne, ha az MSZP-t is magával rántaná. Szilárd meggyőződésem szerint ez öncsaló elmélet, és könnyen cáfolható: minden felmérés szerint a Gyurcsány-bandérium sok hónapja már a parlamenti küszöb környékén billeg, érdemben újabb szavazókat nem szerez és nem veszít, ami egy szélsőséges párt esetében voltaképpen természetes állapot. Józan ítélőképességű ember rájuk nem szavaz – aki meg igen, az mindenképpen. Nem létező szavazatok reményében súlyos hiba bármilyen szinten és formában a kizárólag Gyurcsányék érdekét szolgáló összefogásbizniszt erősíteni.
És most hadd legyek megint fennkölt: ez nemzeti érdek. Gyurcsány teljesen nyilvánvalóan nem érdemi ellenfél Orbán Viktor számára, viszont az elmúlt években sok esetben megtapasztalhattuk, hogy a DK engesztelhetetlen gyűlöletretorikája mennyi kárt tud okozni. Csak a legutóbbi példa: Niedermüller Péter EP-képviselőjük lett a migránskérdés integrációjával foglalkozó bizottság elnöke. Értsd: a milliószám érkező, azonosíthatatlan embermasszáról van szó.
S végezetül térjünk vissza Gréczy Zsolthoz. Ismerve őt, merem állítani: ax sajtótájékoztatón előadott magabiztos szájszöglete nem volt őszinte. Ő pontosan tudja, hogy számukra az egyetlen valós esély az „összefogás”, azzal tudnák konzerválni lélek nélküli egyletüket. Orosz rulettet játszanak, mert egyszer már, 2014-ben sikerült kihúzniuk a fehér golyót.
A szocialisták kárára. A magyar szociáldemokrácia esetleges feléledésének kárára. A nagy eséllyel 2018-ban újra megalakuló jobboldali kormány kárára. De legfőképpen az ország kárára.
Különös együttállás mutatkozik mostanság a honi baloldal belviszályait értékelő bal- és jó néhány jobboldali elemző és közíró munkásságában. Összebeszélésről nyilván szó sem lehet, de a tény ettől tény: különböző aspektusból bár, de a véleményformálók jelentős része mintha egyként az „összefogást” preferálná, Botka a bohóc, a szánalmas akadály, a dilettáns politikai vigéc – eközben Gyurcsány a háttérben könnyed szalonzenét játszik, és Gréczy a szájszögletre gyakorol. Erős hittel vallom, hogy ez a koncepció súlyosan hibás. Addig rendben van, hogy Botka az, ami, de azt világosan kell látni, hogy a mai magyar politikai közéletben Gyurcsánynál és népi zenekaránál kártékonyabb formáció nincsen. És ez – bármily furcsán is hangzik – gyakorlatilag pártszimpátiától független faktum. Nyilván ezt a verdiktet nem lehet érvek nélkül elővezetni, de a tézis alátámasztása nem igényel különösebb tájékozottságot, sem memóriát. Elébb gyűjtsük össze a baloldali „összefogósdi” hívei számára Gyurcsány életrajzának emlékezetes momentumait.
Az MSZP elnöksége 2004-ben 9:0 arányban Kiss Pétert jelölte a Medgyessy Péter elleni puccs után miniszterelnöknek. Két nap múlva ugyanezek Gyurcsányt – szintén 9:0–ra. A puccs egyik főszervezője megpuccsolta a választott jelöltet. De ha már így esett, a december 5-i, kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt nyolcszázezer erdélyi magyar betelepülésével fenyegetőzött, ezzel gyakorlatilag évtizedekre kivégezte a magyar baloldalt a határon túliak szemében. Szinte kár is szót vesztegetni 2006-ra: bizonyíthatóan végighazudott kampány, őszödi beszéd, azonosító nélküli rendőrök pogromja a pesti utcákon. A miniszterelnökségről 2009. március 21-én mondott le, az általa összehordott fekáliát ráhagyta Bajnai Gordonra, és közben szinte biztosan nem gondolt arra, hogy van egy állat, amelyik a közmondás szerint először hagyja el a süllyedő hajót. A törvényszerűen elbukott választás után nem sokat pihent, gyakorlatilag folyamatosan zsarolta a szocialistákat, míg végül 2011. október 22-én platformjával kilépett az MSZP-ből, szétszakította a pártot.
Baloldali honfitársaim, tetszenek még számolni, hogy a hányadik árulásnál tartunk? No, ha igen, akkor álljon még itt egy, talán a leggusztustalanabb, bár erősen célfotós a verseny: a 2014-es választások előtt, miközben végtelen cinikusan a összefogásról papolt, gyakorlatilag szétfütyültette, szétkiabáltatta híveivel az MSZP által szervezett politikai gyűlést. Az már más kérdés, hogy a totálisan megalázott, többszörösen elárult Mesterházy Attila és a szocialisták ezek után is összeálltak vele: mára már politológiai tény, hogy ezen a perverz nászon csak a DK nyert, életben maradt, az MSZP pedig elindult a lejtőn.
És akkor ezek után nézzük a konzervatív gondolkodók egy része által (is) elővezetett szcenáriót, amely szerint ugyebár Botka egy bohóc. Az. Valamint rolexes és szeviépes. De azt nem nehéz belátni, hogy az egyetlen valamennyire is használható stratégiával próbálkozik: a minden erkölcsi gátlás nélküli, a rendszerváltás óta az egyik legnépszerűtlenebb politikust, aki minden szinten csak kárt okozott, ki akarja hagyni a teljesen reménytelen összevergődésből. Lehet ezen gúnyolódni, teljesen jogos is, de a nemzeti érdek (!) mégis csak azt diktálja, hogy a valós program nélküli, belterjes, itthon és külföldön gyakorlatilag kizárólag az országot lejárató DK még egyszer ne tehessen erőszakot a politikai valóságon.
Botka ideája nyilvánvalóan nem hozhat létre valódi – mondjuk Kéthly Anna-féle – nemzeti érzelmű, szociáldemokrata ellenzéket. De azt jó, ha mindenki észben tartja, hogy Gyurcsány görcsös összefogás-mániája egy újabb árulás előszobája. Ráadásul még csak nem is tagadja: 2018 után valamiféle egységes, „demokratikus” oldalról fantáziál, elmondása szerint az ő programjának is eljön az ideje. Önök szerint ki lenne ennek a lefizetett, megzavart, elvei utolsó morzsáitól is megfosztott, ideológiai zűrzavarban szenvedő kulimásznak a vezetője? Ugye sejtik?
Közkeletű hitelv – elsősorban a jobboldalon –, hogy Gyurcsány úgymond a „hasznos idióta”, aki múltjával és visszatérő ámokfutásaival a kormány pozícióit erősíti, s ennek értelmében jó lenne, ha az MSZP-t is magával rántaná. Szilárd meggyőződésem szerint ez öncsaló elmélet, és könnyen cáfolható: minden felmérés szerint a Gyurcsány-bandérium sok hónapja már a parlamenti küszöb környékén billeg, érdemben újabb szavazókat nem szerez és nem veszít, ami egy szélsőséges párt esetében voltaképpen természetes állapot. Józan ítélőképességű ember rájuk nem szavaz – aki meg igen, az mindenképpen. Nem létező szavazatok reményében súlyos hiba bármilyen szinten és formában a kizárólag Gyurcsányék érdekét szolgáló összefogásbizniszt erősíteni.
És most hadd legyek megint fennkölt: ez nemzeti érdek. Gyurcsány teljesen nyilvánvalóan nem érdemi ellenfél Orbán Viktor számára, viszont az elmúlt években sok esetben megtapasztalhattuk, hogy a DK engesztelhetetlen gyűlöletretorikája mennyi kárt tud okozni. Csak a legutóbbi példa: Niedermüller Péter EP-képviselőjük lett a migránskérdés integrációjával foglalkozó bizottság elnöke. Értsd: a milliószám érkező, azonosíthatatlan embermasszáról van szó.
S végezetül térjünk vissza Gréczy Zsolthoz. Ismerve őt, merem állítani: ax sajtótájékoztatón előadott magabiztos szájszöglete nem volt őszinte. Ő pontosan tudja, hogy számukra az egyetlen valós esély az „összefogás”, azzal tudnák konzerválni lélek nélküli egyletüket. Orosz rulettet játszanak, mert egyszer már, 2014-ben sikerült kihúzniuk a fehér golyót.
A szocialisták kárára. A magyar szociáldemokrácia esetleges feléledésének kárára. A nagy eséllyel 2018-ban újra megalakuló jobboldali kormány kárára. De legfőképpen az ország kárára.