Gyurcsány, ha táncolni kezd

A Demokratikus Koalíció tagjai megúszhatták egy SMS-sel. Maga Ferenc talán egy könnyű pálinkát is megkockáztatott, a plebejus én kialakítása jár bizonyos kötelmekkel, meg az ilyesmit posztolni is lehet később az interneten. Igaz, Ferenc már korábban is megkísérelte képviselni a népi vonalat, már amennyiben ez alatt egy nejlonterítőt, egy kockás flanelinget, valamint egy olcsóra giccselt retro házi áldást értünk. Ott volt például az emlékezetes miskolci ott alvásos buli, most pedig a DJ tündöklés.

Voltak próbálkozások persze a fővárosi intellektust kereső közönség megszerzésére is: a Hugh Grant-utánzás olyan trendi dolognak ígérkezett. Persze a maga módján ambivalens volt ez, a brit színész az emlékezetes filmben azt hangsúlyozta, hogy milyennek kell lennie egy független nemzet kormányfőjének. Aki nem az amerikaiaknak kérés nélkül is igent mondó Tony Blair. Ferencünket azonban ez nem aggaszthatta, a nem és az igen is csak egy szó, ma ez, holnap az. S hát, mint tudjuk, az a hazugságügy is csak értelmezés kérdése. Akkor sokaknak tetszett egyébként a baloldalon a blairi álom, a modern szociáldemokrácia. Olyan egyszerű is volt: fiatalok legyünk, hagyjuk a francba az erkölcsi és elméleti témákat, a pragmatizmus és a hatalom megszerzése mindent szentesít. Blair idővel megbukott, s a briteknek joggal tűnhetett fel, hogy az iraki háború elindításában saját miniszterelnökük hazugsága játszott kulcsszerepet. De hát az csak egy nem létező vegyifegyver-arzenál volt, és nyilván minden koncepciónak van gyenge pontja.

A projekt attól még marad és folytatódhat. A DK, az MSZP és a „demokratikus ellenzék” egyedei most ebben a projektben szeretnének részt venni.Erről fog szólni az idei év. Gyurcsányék versenyt fognak „táncolni” a külső „szövetséges” kegyeinek elnyeréséért. Ez persze nem újdonság, csak amolyan év eleji politikai időjárás-jelentés, készüljenek fel a mínuszok minden formájára.

A DK-vezér szerepe vegyes lesz: modern patrióta, aki amerikai segítségért házal, konzervatív szociáldemokrata, aki kádári nosztalgiával dobogtatna meg nagymamaszíveket. És természetesen liberális, meg talán néha egy kicsit szélsőjobbos is, mert az erőszakos rendvárásnak is van piaca. Mikor mit kér a kedves páblik: díszes szállodai előadáson ez, restiben amaz, a szemektől elrejtve meg valami harmadik. Ellenzéki összefogást is fog hirdetni. Miközben a valóság megint csak egy átértelmezett filmközhely: egy mindenkiért, és mindenki értem!

Gyurcsány természetesen még csak nem is Blair, a richelieu-i mérték emlegetése meg már végképp sértő lenne a bíboros emlékére nézve. De a DK-vezérnek gyaníthatóan nincs is ilyen ambíciója. Ő csak egy termék szeretne lenni. Mikulás-csomag, bájos húsvéti nyuszi, értelmezhetően csúf fogmanó, édes mindegy, lényeg, hogy megvegyék. Magasabb eszmeiséget azonban az MSZP-nél sem érdemes keresgélni. A szocialisták legfeljebb folyamatos megújulásaikkal, önazonosságot kereső nyekergésükkel tűnnek ki. A baloldaliságuk valósága pedig „másodosztályú frissességű”.

Új és régi Bajnaikat pedig most már sorolgatni is unalmas lenne. Egyben egyek: a valóságshow-juk a reménybeli tengerentúli megrendelőnek szól, hogy őket állítsa majdan a civilnek nevezett szerveződések élére. Mert a szerb, grúz vagy a legfrissebb ukrajnai forgatókönyvekből ők is olvastak.

Kezdődik önszerveződőnek csúfolt mozgalmakkal, amelyek a korrupciótól a dinnyetermesztés viszályságáig mindenért utcára mennek. Egyszer ez, máskor az, trendfüggőn. Csak álljon a bál, legyen hír, a lakosságba meg sulykolódjon, hogy baj van. S a megoldást az ifjú, pirospozsgás arcok jelentik, akik közül annyi az ártatlan, lelkes és tiszta. Idővel kreatívan keresni kell alkalmat is, ahova az ártatlan odavethető, mert kell áldozat is. Csak úgy mellékesen: olvastak önök bármilyen vizsgálatról, amely fényt derített volna arra, hogy ki is lőtt tavaly Kijevben? Ki lövetett? Pedig hát most már hónapok óta a Majdan „áldozatai” vannak hatalmon, s Amerikából is kérhettek volna briliáns bűnügyi helyszínelő csapatot. Azonban a valóságban legfeljebb sorozatokat vettek, a gyilkosságokat Los Angelesben vagy Miamiban kell kideríteni, mármint filmen.

A népnek ebben a forgatókönyvben csak statisztaszerep jut, még a széplelkű tényleges civileknek is. Aztán a megszerzendő hatalom inkább a már jól bejáratott fizetési listán szereplő pártvezéreknek jár. Kérem, mondjanak egyet a kijevi Majdan fagyoskodói közül, akinek ma bárki ismeri a nevét?

Tóbiás szeretne a mi Jacenyukunk lenni, Gyurcsány szinte bárki, a letűnő-feltűnő „szakértők” meg akár Timosenkónak is öltöznének, ha az jól fizet. Ja, és ugye feltűnt, hogy ebben a történetben sehol sem szerepelt a demokratikus választás kifejezés?