Gyűlölnek

Dés Mihállyal, a Pesti barokk című regény szerzőjével beszélget. Pontosabban nagyon erős gyűlölettel bombázza az olvasót. Azt most hagyjuk, hogy ez illendő-e ilyenkor vagy sem, véresszájú liberáliséknál úgyis minden mindegy. Éppen ezért nem is beszélek arról, milyen is az igazi író, ha ezt tenném, azonnal megkapnám, hogy én biztosan nem vagyok az, mert nem szerepelek a mocskos kánonjukban, nem büszkélkedem gazemberségekkel teli múltammal, és nem fröcsögtetem senkire büdös gyűlöletem. Akkor inkább nem vagyok író az ő bábszínházukban. Ott, ahol az ilyen beszéd a menő: (Dés Mihály laza vallomása) „Egy linkóci alak voltam. Hisztérikusan érzékeny, sebvakarós, rengeteg időt elszartam, ellötyögtem. Infantilis voltam. Sokan voltunk így…” Remek.

Révész interjúvoló azért még, tudjuk hol vagyunk, ez előtt elmondatja Déssel, hogy a papája keresztény, a mamája meg zsidó volt. Később ezek mellé aztán beszerezték a kommunistaságot is. Aztán jön az interjú fergeteges csúcspontja, Dés Mihály, a nagy magyar liberális író bemondja, Orbán Viktor egy darab szar. „Ki ez az Orbán, hogy az én életemet, a gyerekeimhez, a szerelmemhez, a könyvekhez való viszonyomat elrontsa? Orbán Viktor csak egy végtermék. Ez jött ki a nemzet testéből hosszú, kínos emésztés után. Ezt a diktátort nem kívülről erőltették ránk, ez egy önfejlődési folyamat eredménye. Felelős érte a társadalom és leginkább az elit, amely sok apró, hibás lépéssel teret nyitott neki. A társadalom elbutulása, elgyávulása, brutalizálódása, elérzéketlenedése nem egyik napról a másikra következett be. Nem egyik pillanatról a másikra lett a társadalom ilyen, hogy ezt a sötét, buta zsarnokságot ennyien támogatják, hogy így elönti a tomboló rasszizmus és idegengyűlölet, amikor a menekültek megjelennek. Ha ezért nem érzi magát felelősnek az elit, akkor ki érezze?”

Aljas, piszkos, hazug mondatok. Megsértenek és gyaláznak mindenkit, aki nem igazodik a mérhetetlenül nagyképű fővárosi ganéelithez. Ha valóban diktatúra lenne itt, Révész meg Dés teteme már rég az Andrássy – bocsánat, Népköztársaság – úti lámpavasakon lifegne. Egyetlen díszük, mint a mérget csepegtető árulóknak, a kolumbiai nyakkendő lenne.