Vélemény és vita

Gyűlölet

A halottról vagy jót vagy semmit íratlan szabályon gázolnak át az Andy Vajna halálhírére reagáló, a gyűlölettől begőzölt kommentelők

A képernyőn tömegével megjelenő, a temetés időpontja körül tovább sokasodó válogatott szitkozódásaik mutatják a társadalom egy részének mentális állapotát.

A világszerte elismert filmes szakember hiába lehelt új életet a hazai filmvilágba, költött havonta titokban milliókat jótékonykodásra, hiába szerzett az országnak nemzetközi elismerést. Megbocsáthatatlan bűne – sőt gaztette –, hogy lepaktált a jelenlegi kurzussal, és ráadásul a kormány saját halottjának tekinti. Márpedig a toleráns, a mindenféle másság tiszteletére büszkén hivatkozó ballib oldal szemében ez az anyagyilkosságnál is súlyosabb gyalázat, amely a kultúra világában valakit érhet. A gyűlölködő emberről ordít a boldogtalanság. Neki semmi sem jó, bármit tesz a kétharmados győztes. Aki pedig nem osztozik ebben a mindent fikázó rosszkedvben, az beszűkült, szemellenzős, Orbán-bérenc agyhalott.

Csakhogy a 4,6 százalékos gazdasági növekedés nyomán emelkedő életszínvonal áldásaiból a gyűlölködők is részesülnek. Sokuknál a rablánc csörgése valójában rongyrázásban nyilvánul meg. Hétvégeken sértődött képpel ott dagonyáznak a sokcsillagos wellnesshotelek jakuzziiban, ők dobálják ki a rájuk száradt fél rúd szalámikat a kukába, és ők azok, akik valamelyik ausztriai síparadicsomban két lesiklás között Orbánt gyalázó jeleket rajzolnak a hóba.

De mi lappanghat e fékeveszett gyűlölet legmélyén? A többféle összetevő között egyik magyarázat Buddha, az ókori keleti bölcs megvilágosodásához köthető, amely szerint: „A győzelem gyűlöletet nemz, mivel a legyőzött boldogtalan.” Igen ám, de a rendszert gyűlölő boldogtalanok között szép számmal akadnak olyan harminc-negyven évesek is, akik életkorukból adódóan nem a megszokott zsírosbödöntől való hátrább tessékelés miatt látják sötéten a világot.

Ők már ilyen-olyan körülményeknek köszönhetően belecsöppentek a viszonylagos jólétbe. Ám hiába vastagok, a sok pénz által felkínált létezéshez gyakran hiányzik belőlük a megfelelő kultúra és a társadalmi beágyazottság. Enélkül pedig elbizonytalanodásukat röhejes nagyzolások mögé rejtve, esetlenül mozognak a világban. Frusztráltak, dühüket paradox módon a nagy ellenség, a fennálló rendszer ellen fordítják.
A mondvacsinált ürügyekkel összetrombitált tüntetéseken ott szitkozódnak, és hallgatják olyan elfuserált politikusok szónoklatait, mint Kunhalmi Ágnes, aki legutóbb például világgá kiáltotta: „Vacogok, mint a nyárfalevél.” Ezernyi kamera kereszttüzében tüntetnek az eltiport sajtószabadságért, és demokratikus jogaikkal élve évek óta hallatják jajkiáltásaikat, hogy immáron végképp megszűnt a demokrácia.
Őrájuk is illik Wass Albert egyik megállapítása: „A gyűlölet olyan, mint a pálinka. Tompítja az agyat, gyengíti a szemet, és olyan tettekhez vezet, amelyek jóvátehetetlenek.”

Mivel egy temetési szertartás lényegében inkább az élőkről szól, némi naivitással remélni lehet, hogy az Andy Vajna halála nyomán szétáradó szitoközön csupán olyan, mint a mozi sötétjében a filmszakadást követő füttyögés. Ez talán nem is a gyűlölet, hanem inkább a türelmetlenség megnyilvánulása. Amely abból fakad, hogy amint a dolgok javulnak, nőnek az elvárások is. A sok szitok akár egy tétova lépésként is értelmezhető a társadalmi megbékélés felé.

Beigazolódott ugyanis, hogy a viszonzatlan gyűlölet erejének legalább a felét elveszíti.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom