Gyermekben mért gazdagság

„Napjainkban sajnos egyre gyengül Európában a családok ereje, ezért minél hamarabb újra kell definiálni a család jelentőségét. Vissza kell térni a hagyományos értékekhez, s a gazdagságot nem pénzben, hanem a gyermekek számában kell mérni” – az idézet Anna Záborská szlovák európai parlamenti képviselőtől származik. Azon a brüsszeli családkonferencián hangzott el nemrég, amely nem harsányan, mégis sziklaszilárdan képviseli évek óta azt a keresztény, konzervatív Európát, annak értékrendjét, amely napjainkra szűnni nem akaró fenyegetettség alatt áll.

Annak, hogy a határon inneni, valamint a Kárpát-medencei magyar családszervezetek összegyűlnek minden évben, és megkongatják a vészharangot az Euró­pai Unió szívében, óriási jelentősége van. Lássunk túl egy pillanatra a kampányon, George Soroson és a bevándorlás okozta folyamatos nyomás terhén: Európát mindenekelőtt meggyengült értékrendje, gyökereihez, kultúrájához való ragaszkodásának lazulása veszélyezteti. Az említett tanácskozás arról szól, miként lehetne bátorságot önteni a fiatalokba, hogy merjenek gyermeket vállalni, illetve arról, hogyan kell erősíteni bennük saját nemiségük felvállalását a genderkultúrával szemben. Érdemes ugyanis megállni egy pillanatra, és elgondolkodni azon, különösen a „Willkommenskultur uniós fellegvárában”, hogy nem véletlen, pláne nem ostobaság a visegrádi országok karakán összefogása a bevándorlók kötelező elosztása ellen.

Anna Záborská azt is mondta, minden tagállamnak olyan családpolitikára lenne szüksége, amilyen a magyar. Aligha téved, hiszen jövőre a kormány már a GDP 4,7 százalékát költi a gyermeket nevelők különféle támogatásaira, s ez a két és fél százalékos európai átlag csaknem kétszerese. Mindez azt is jelenti, hogy 2010 óta kilencszázhatvanmilliárdról 1929 milliárd forintra emelkedett a költségvetésben a családokra fordított összeg. Azt, hogy hányfelé ágaznak a juttatások, nehéz lenne felsorolni. Ami viszont most fontos és aktuális: januártól még több támogatás jár a magyar családoknak, ismét emelkedik a gyermeket nevelők adókedvezménye, a diplomás gyed időtartama a duplájára emelkedik, csökkentik a nagycsaládosok jelzáloghiteleit gyermekszámtól füg­gően egy-egy millió forinttal, és januártól már a határon túl élő magyar családoknak is jár a segítség.

A 2010-ben felállt nemzeti kormány kezdte előtérbe helyezni a család mint a társadalom alapegysége fontosságát, elsődleges célként tűzve ki a demográfiai helyzet javítását, ezért sokszor érte az a vád, hogy rá akarja kényszeríteni a fiatalokra a gyermekvállalást, noha a modern nőnek már nem feltétlenül lételeme a családalapítás. Nos, a liberális kisebbségre a mélyen családcentrikus magyar társadalom szerencsére folyvást rácáfol, erre mi sem lehet markánsabb példa, mint önmagában az a tény, hogy Brüsszelben legutóbb több mint negyven nagycsaládos szervezet mutatkozott be. Nemcsak Magyarországról és a Kárpát-medencéből, hanem lengyelek, csehek, sőt olaszok is hallatták a hangjukat.

Amikor Orbán Viktor beharangozta, hogy 2018 a családok éve lesz, nemcsak a gyermeket nevelők mellett tette le voksát, hanem egész Európa, illetve annak keresztény, konzervatív értékei mellett is. Ennek jelentőségét lehet kisebbíteni, elfedni, megpróbálni modern eszmékkel helyettesíteni, ám azt a tényt megmásítani, hogy a magyar és az európai fiatalok családra vágynak, nem lehet. Így a bevándorlók görcsös istápolása és erőszakos szétosztásának terve helyett ideje lenne Brüsszelnek inkább a családok és az arra vágyók hangját meghallani. Amíg még ők vannak többségben.