Vélemény és vita
Gumicsont
Álláspont. Ugyan kis termetű kutyám van, egy barátságos keverék, az ölebeket nem szeretem, a palotapincsik sem tartoznak kedvenceim közé
Ez csak azért jutott eszembe, mert tegnap ért véget Emmanuel Macron háromnapos pekingi látogatása, amelyen a francia elnök éppen úgy pitizett, mint egy ilyen gyűrött orrú kis vakarék. Ül, fekszik, alszik, jó kutya. Talán még a farkát is csóválta nagy igyekezetében.
Természetesen nem ingyen csaholt, több zsíros jutalomfalat hullott neki. Ezek közül az egyik egy tizen-nyolcmilliárd dolláros Airbus-megrendelés, ekkora összegben vásárol majd repülőgépeket Kína a franciáktól. Irdatlan összeg ez, hogy érzékeltessük mekkora, emlékeztessünk arra mindenkit, hogy pontosan ennyi pénzt, tizennyolcmilliárd dollárt osztott szét civil szervezetei között George Soros is, hogy azt fordítsák „jótékony, emberbarát és demokratikus célokra”.
E célokat, a tervet, ismerjük. És ismeri a világ is. De amíg itthon egyhangúlag elutasítjuk, a nemzeti konzultációban részt vevő több mint kétmillió-háromszázezer ember hangos NEM-e egyhangú elutasítás, addig mások támogatják. Így támogatja Macron is. Hozzá először is azért érdemes visszakanyarodni, mert az valamiféle arcvesztést mutat – amire Keleten nagyon figyelnek –, hogy ő látogatott Pekingbe, és nem a kínai elnök Párizsba. Bizony, Hszi Csin-ping Budapesten töltött három napot tavaly ősszel és nem a francia fővárosban, mert a mi térségünkkel, benne velünk és a V4-ekkel akarta erősíteni kapcsolatait. És hogy a paksi bővítést ellenzőknek is odaszúrjunk, Macron, sok más mellett, a nukleáris együttműködésről szóló nyilatkozatot is aláírt.
Amíg Macron elnök Kínában gazsulált, Orbán Viktor kormányfő az Axel Springer kiadó által szervezett gazdasági csúcstalálkozón tartott előadást Berlinben. Ahová Angela Merkel, az idén először, nem ment el. Martin Schulzot meg, hiába, a nyolc általános, nem hívták meg. De így van ez, ha lassan négy hónapja nincs kormánya egy országnak.
A berlini csúcs szimbolikus is lehet, mert egy éve, ahogy a Welt német napilap írta, még Macron ismertette vízióit Európa jövőjéről. Most, egy évvel később a lap szerint gazdaságilag „a kontinensnek olyan jól megy, mint régóta nem”, az unió azonban megosztott. A gazdasági jólétet alátámasztja a Világbank jelentése is, amely éppen tegnap emelte a világ és Magyarország idei GDP-növekedésére vonatkozó előrejelzését. Ugyanilyen jó hír, hogy bár a francia elnök vízióinak megvalósításán gőzerővel dolgoznak a tizennyolcmilliárd dollár kedvezményezettjei, nem sikerült véghez vinni azokat. Macron pedig azon is elgondolkozhat, amit Orbán Viktor, már többször is hangsúlyozott, hogy a visegrádiak a németek szemében gazdasági tekintetben nagyobb súllyal esnek latba, mint Franciaország. És lehet, hogy Kína is így gondolkodik, amire a kormányfő berlini beszéde kellő alapot ad. Orbán ugyanis azt mondta, most kell megvédeni a schengeni rendszert, ha meg akarjuk őrizni, sőt növelni akarjuk versenyképességünket. Közép-Európának jelentős hátrányokat kell ledolgoznia az infrastruktúra területén, forrásokra van szükségünk az új utak, vezetékek építéséhez. Amennyiben az Európai Unió nem tud pénzügyi támogatást adni, Kínához fordulunk. Beszélt arról is, hogy a visegrádiak dinamikusan növekednek, 2030-ra utolérik a nyugati országokat, és nettó befizetői lesznek az EU költségvetésének, és Németországgal együtt jórészt ők finanszírozzák majd az uniót.
Bátor szavak ezek, egy darabig, akár egy gumicsonton, elrágódhat rajtuk az ellenzék. És ha ez nem lenne nekik elég, egy sípolós labdát is közéjük gurítunk, legyenek boldogok.
Természetesen nem ingyen csaholt, több zsíros jutalomfalat hullott neki. Ezek közül az egyik egy tizen-nyolcmilliárd dolláros Airbus-megrendelés, ekkora összegben vásárol majd repülőgépeket Kína a franciáktól. Irdatlan összeg ez, hogy érzékeltessük mekkora, emlékeztessünk arra mindenkit, hogy pontosan ennyi pénzt, tizennyolcmilliárd dollárt osztott szét civil szervezetei között George Soros is, hogy azt fordítsák „jótékony, emberbarát és demokratikus célokra”.
E célokat, a tervet, ismerjük. És ismeri a világ is. De amíg itthon egyhangúlag elutasítjuk, a nemzeti konzultációban részt vevő több mint kétmillió-háromszázezer ember hangos NEM-e egyhangú elutasítás, addig mások támogatják. Így támogatja Macron is. Hozzá először is azért érdemes visszakanyarodni, mert az valamiféle arcvesztést mutat – amire Keleten nagyon figyelnek –, hogy ő látogatott Pekingbe, és nem a kínai elnök Párizsba. Bizony, Hszi Csin-ping Budapesten töltött három napot tavaly ősszel és nem a francia fővárosban, mert a mi térségünkkel, benne velünk és a V4-ekkel akarta erősíteni kapcsolatait. És hogy a paksi bővítést ellenzőknek is odaszúrjunk, Macron, sok más mellett, a nukleáris együttműködésről szóló nyilatkozatot is aláírt.
Amíg Macron elnök Kínában gazsulált, Orbán Viktor kormányfő az Axel Springer kiadó által szervezett gazdasági csúcstalálkozón tartott előadást Berlinben. Ahová Angela Merkel, az idén először, nem ment el. Martin Schulzot meg, hiába, a nyolc általános, nem hívták meg. De így van ez, ha lassan négy hónapja nincs kormánya egy országnak.
A berlini csúcs szimbolikus is lehet, mert egy éve, ahogy a Welt német napilap írta, még Macron ismertette vízióit Európa jövőjéről. Most, egy évvel később a lap szerint gazdaságilag „a kontinensnek olyan jól megy, mint régóta nem”, az unió azonban megosztott. A gazdasági jólétet alátámasztja a Világbank jelentése is, amely éppen tegnap emelte a világ és Magyarország idei GDP-növekedésére vonatkozó előrejelzését. Ugyanilyen jó hír, hogy bár a francia elnök vízióinak megvalósításán gőzerővel dolgoznak a tizennyolcmilliárd dollár kedvezményezettjei, nem sikerült véghez vinni azokat. Macron pedig azon is elgondolkozhat, amit Orbán Viktor, már többször is hangsúlyozott, hogy a visegrádiak a németek szemében gazdasági tekintetben nagyobb súllyal esnek latba, mint Franciaország. És lehet, hogy Kína is így gondolkodik, amire a kormányfő berlini beszéde kellő alapot ad. Orbán ugyanis azt mondta, most kell megvédeni a schengeni rendszert, ha meg akarjuk őrizni, sőt növelni akarjuk versenyképességünket. Közép-Európának jelentős hátrányokat kell ledolgoznia az infrastruktúra területén, forrásokra van szükségünk az új utak, vezetékek építéséhez. Amennyiben az Európai Unió nem tud pénzügyi támogatást adni, Kínához fordulunk. Beszélt arról is, hogy a visegrádiak dinamikusan növekednek, 2030-ra utolérik a nyugati országokat, és nettó befizetői lesznek az EU költségvetésének, és Németországgal együtt jórészt ők finanszírozzák majd az uniót.
Bátor szavak ezek, egy darabig, akár egy gumicsonton, elrágódhat rajtuk az ellenzék. És ha ez nem lenne nekik elég, egy sípolós labdát is közéjük gurítunk, legyenek boldogok.