Vélemény és vita

Gondolatrendőrség

George Orwell hatvanhat évvel ezelőtt megjelent regényében, az 1984-ben a gondolatrendőrség felállításáról vizionált

George Orwell hatvanhat évvel ezelőtt megjelent regényében, az 1984-ben egy futurisztikus szervezet, a totalitárius diktatúrát megtestesítő intézmény, az emberek gondolatait ellenőrző gondolatrendőrség felállításáról vizionált. A könyv több mint hat évtized távlatából is időszerű a ma élő generáció számára is. Ugyanis az elmúlt hetekben a szabad gondolkodás megcsonkítására irányuló és a másként gondolkodók megbüntetését célzó elképzelések fogalmazódtak meg többek között svéd, német, norvég és amerikai politikusok részéről a magyar kormányt elmarasztaló nyilatkozataikban.

Birgitta Ohlsson, a svéd kormány uniós ügyekért felelős minisztere az Aftonbladetben egy durva kirohanásban bírálta miniszterelnökünk politikáját. Felháborodásának adott hangot amiatt, hogy a magyar kormány nem a liberális demokrácia híve, és ezzel szemben az illiberális államot, valamint a munkaalapú társadalmat kezeli értékként. Majd Michael Roth német szociáldemokrata politikus a Der Tagesspiegel című liberális lapban azt a nem túl eredeti és minden politológiai indokolást nélkülöző sommás következtetést szajkózta, hogy aki elutasítja a szabadelvű demokráciát, az szakít az unió alapelveivel.

A svéd miniszter átgondolatlan elvakultságában egyenesen odáig merészkedett, hogy szankciókat követel az uniótól azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek nem tartják tiszteletben a közösség eszméit. Szerinte az egyik lehetséges megoldás lehetne, ha Brüsszel befagyasztaná, vagy legalábbis csökkentené az érintett tagállamoknak járó forrásokat. Ezek a politikusok azon mesterkednek, hogy az Európai Bizottság dolgozzon ki javaslatot, hogyan tudja a jövőben válogatott módszerekkel megbüntetni az unió a közösségi értékekkel ellentétes tagállami politikákat. Könnyen tetten érhető a „feszítsd meg”-ért kiáltó uniós politikusok szakértelmének hiánya. A sors iróniája, hogy egy liberális politikus, Herbert Spencer volt, aki több mint száz éve dühödten ostorozta kora képviselőinek kontárságát, és a szemükre vetette, hogy a foltozóvargasághoz ugyan megkövetelik a tanulást, de a parlamenti jogi-politikai tevékenységhez fölöslegesnek tartják.

A magyar miniszterelnök „illi­be­rális” politikai modelljét támadóktól még arra sem tellett, hogy felkészült vitapartnerhez méltóan megfogalmazzák a szerintük veszélyeztetett közösségi eszméket, vagy csokorba gyűjtsék a „szabadelvű demokrácia” ismérveit, amelyeket szerintük foggal-körömmel védeni kell. Az unió egyetlen alapdokumentumában, de hazánk csatlakozási szerződésében sincs egy árva betű sem arról, hogy nekünk, magyaroknak liberális demokráciát és liberális piacgazdaságot kell építenünk. Arra azonban kormányunk ígéretet tett – és következetesen be is tartja –, hogy jogállami demokráciát és a vállalkozás szabadságán alapuló piacgazdaságot épít úgy, hogy közben természetesen senki és semmi nem korlátozza a keresztény és a nemzeti értékek megőrzését.

A magyar állampolitikai modellt megfogalmazó kormányzati gondolkodást csonkolni szándékozó, önjelölt gondolatrendőrök képtelenek különbséget tenni a neoliberalizmus és a liberalizmus között. Ki sem ejtik a szájukon a neoliberalizmus szót, hanem mindenkit becsapva a 19. századi liberális politika követőinek mondják magukat, mert ezzel is erősíteni akarják a hitelességüket. Talán nem tudják, hogy a 19. században a liberalizmus még a nemzeti szabadságot jelentette, de a mai neoliberalizmus már szabadság helyett inkább szabadosságot takar. A 19. század liberális gondolkodói sokszor éles vitákat folytattak egymással, de abban egyetértettek, hogy saját hazájuk modernizálását a nemzeti érdekek és értékek sérelme nélkül kell végrehajtani. A hazai liberalizmus akkori hívei (Kossuth, Eötvös, Deák) követték a Nyugatot, ugyanakkor éles kritikával is illették a folyamatokat.

Napjaink liberalizmusa, vagyis helyesen a neoliberalizmus nemzetközi és hazai képviselői üldöznek mindent, ami nemzeti, ön- és nemzetpusztító, deviáns értékrendet terjesztenek. Az unió neoliberális politikusainak ámokfutása jellegzetesen nemzetellenes szellemi dinamikát képvisel. A nemzeti kormányok felett lévő és a neoliberális nyugati gazdasági érdekeltségek által manipulált globalista totalitárius folyamat az országok társadalmi szerkezetének belső átalakításával az egyéni és a közösségi élet minden területét be akarja kebelezni. A neoliberálisok nem titkolt politikai koncepciója, hogy eltöröljék a létezőt, és új világot építsenek fel. A globalista kuruzslók célja az ember teljes átalakítása, az „új ember”, a globális ember kiformálása az érzelmi, családi, etikai és általában a szellemi dimenzió átalakítása révén.

A gondolatrendőrség egyik jeles nemzetközi főtisztje már 1993-ban megjelent hazánkban. Soros György milliárdos Budapesten Orbán Viktorral és Kövér Lászlóval folytatott beszélgetésén arról akarta meggyőzni a Fidesz vezetőit, hogy Európa és Amerika csak a liberális megoldásokat és a liberális ideológiát akceptálja, vagyis a másként gondolkodás tiltva van. Helyesebb lett volna a neoliberális kifejezést használnia. Soros hangsúlyozta, hogy „Európa elvet mindent, ami keresztény, hagyományos vagy nemzeti”. Komoly intelemnek szánta, hogy „a hagyományos értékekre való hivatkozásnak az lesz a vége, hogy nacionalizmussal, fasizmussal és antiszemitizmussal fogják őket vádolni”. Ezért aztán arra akarta rábírni beszélgetőpartnereit, hogy lépjenek koalícióra, de ne csak a liberálisokkal, hanem a szocialistákkal is (forrás: Igor Janke: Hajrá, magyarok!, Rézbong Kiadó, 2013). Valamikor úgy gondoltuk, hogy Orwell gondolatrendőrsége az úgynevezett szabad világ önkéntesen szerveződő nemzetközi közösségeiben – mint amilyen az unió is – soha nem lesz aktuális. Azonban az íratlanul is kötelezően követendő ideológiává előlépett neoliberalizmus mint ideológiai szörnyszülött, korlátozni akarja gondolkodásunk szabadságát. A jó országok, a helyesen gondolkodó polgárok azok, akik egyetértenek a neoliberalizmussal; a másként gondolkodók, vagyis azok az országok és polgárok, akik ugyan demokráciát és jogállamot akarnak, de nem neoliberális módon, kerékkötői a haladásnak, veszélyeztetik az unió jövőjét, és ellenségei a közjónak – sulykolják az emberek fejébe.

A globális neoliberalizmus totálisan át akarja alakítani a nemzetek életét. Ez a nemzeti és a keresztény értékrend lerombolását jelenti, mivel minden, ami létezik, a múlt öröksége, és szerintük elavult. A neoliberalizmussal szembeszálló és nemzeti szellemi honvédő harcot folytató Orbán-kormánynak csupán az a bűne, hogy az új magyar állampolitikai modell megteremtése, annak eredeti, sikeres és létező mássága zavarja az új globális világrezsim felépítésének folyamatát.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom