Kacsoh Dániel

Vélemény és vita

Gondok a nyílt vízen

Álláspont. Mondanánk a távozókról, hogy elhagyják a süllyedő hajót, csakhogy legfeljebb csónakról beszélhetünk

A belvárosi liberális értelmiség új szerelme, a mozgalomból párttá avanzsált Momentum vezetősége egyre fogyatkozik. Egy héten belül két elnökségi tag jelezte, lelép, vagy lejjebb lép, talányos magyarázatokkal. Miközben a pár héttel ezelőtti, kilencszázalékos felmérési csúcsot lobogtatják, a vidékkel, de még a józsefvárosi közterületek ismeretével is hadilábon álló Fekete-Győr András vezette „kormányváltó erő” a lassú kiszenvedés jeleit kezdi mutatni. Láttunk már ilyet.

Ma már tudjuk, szintén a „pillanatnak élt” a Bajnai Gordon alapította, Soros által is megtolt Haza és Haladás Alapítvány, majd az ennek támogatásával öntudatra ébredt Együtt 2014 mozgalom, amely miniszterelnök-jelölti pajzsra emelte volna a „válságkezelő exkormányfőt” – végül sokadmagával a balliberális választási tákolmány egy aprócska fogaskerekévé szerényedett. Hasonló sorsra jutott a Milla (micsoda elnevezés: Egymillióan a sajtószabadságért!) és még sokan mások, annak dacára, hogy valamennyi demokráciaféltő megmozdulás olykor akár százezreket volt képes az utcára hívni. A csalóka részsikerek több önjelölt néptribunt megszédítettek, s így voltak ezzel persze a szekértoló médiamunkások is.

És most itt van nekünk ez nagyon trendi, a brüsszeli Politicio szerint „hipszter patrióta” társaság, amely az ötkarikás álomgyilkosság óta nem találja igazán a témát. Utoljára akkor „szóltak nagyot”, amikor még az érintettek felháborodását is kiváltva, mint elefánt a porcelánboltban, úgy követeltek több jogot a melegeknek, miközben mucsainak és maradinak bélyegeztek meg mindenkit, aki nem ért velük egyet. Kiderült közben az is, hogy Fekete-Győr azt sem tudja, mennyibe kerül egy liter tej, továbbá az is, hogy támogatóik egziszten­ciá­jának védelmében hajlandók lemondani arról a transzparenciáról is, amelyet oly hevesen szokás számon kérni másokon, leginkább a Fideszen. Erre annak nyomán derült fény, hogy Bojár Gábor vállalkozó és Raskó György agrárvállalkozó felvállalta a szponzoráció tényét. Utóbbi ráadásul kvázi követeléseket is támasztott az anyagi hozzájárulás fejében: a pénzelt nem mutathatja magát belvárosi liberalista értelmiségi pártnak. Ezt nevezem függetlenségnek!

Természetesen a pártot akár milliókkal is segítők anonimitását a Magyarországon uralkodó, 2010 óta mantraszerűen hangoztatott „félelem légkörével” magyarázó Fekete-Győr nemrég egy tévéinterjúban kikötötte, hiá­ba támaszt bárki feltételt, ők csak a sajátjaik döntéseit veszik figyelembe. Ne legyünk naivak, ez leginkább porhintés, mintsem cáfolat. Ráadásul ebben a miliőben érezte úgy az ötfős vezetőségből két tag, hogy ideje lépni, ami még kínosabbá teszi a Momentum vergődését.

Mert mi másról lenne szó, mint vergődésről? Az állítólag vidéki építkezéssel foglalatoskodó pártocskát hiába mérik itt-ott a parlamenti küszöb közelében, nyolc hónappal a választás előtt ez aligha adhat okot valós magabiztosságra egy olyan jellegű kísérlet esetében, amilyenből láttunk már jó néhányat kimúlni az elmúlt esztendők során. Közben mindenkinek nekimennek, kapott már az MSZP és persze Gyurcsány, az LMP felé egyet léptek ugyan, ám rögvest két lépést tettek visszafelé, a Fidesz támogatóit pedig alaposan magukra haragították az olimpiai előkészületek demagóg megakasztásával.

Mindezek tükrében csupán hab a tortán, hogy a cirkalmas kommunikációs vargabetűk során odáig jutottak, hogy a választás után, a parlamentben már bárkivel együttműködnének.

Talán itt az idő behúzni az evezőket!