Gender és Mohamed

A spalettán beszűrődő aranycsíkon légy, akár egy apró Messerschmitt. Ahányszor újra elaludnék, támad. A számítógéphez menekülök, s várom, hogy leszálljon egy ütésre alkalmas falfelületen. Német hírek: Gender és Mohamed az iskolákban, szexuális forradalom és moszlim ellenforradalom gyermekek részére. Az úszástanításnál a próféta hívei a nemek szigorú szétválasztása mellett kardoskodnak, a genderisták pedig fenn akarják tartani az ifjabb nemzedék számára a nem szabad megválasztását. A zöldek premizálnák, hogy minél több közel-keleti menekültet fogadjanak be a német családok. A katolikus püspöki kar panasza: a szexuális forradalom elvégezte romboló munkáját a német családokban. Mit fog kezdeni Mohamed Genderrel, akit egyfajta kétnemű Gólemként, név nélkül indított útjára A másik nem című könyvével a széplelkű és perverz Simone de Beauvoir? Gróf Lambsdorf, a zöldek uniós alelnöke bejelenti, az angolt kell hivatalos nyelvvé tenni a volt NSZK-ban, egy másik zöld pedig a keleti tartományokra utalva azt taglalja, hogy teljes integrálódásuk csak most fog befejeződni. Hogy mivel? A migránsok befogadásával. Nehezteli, hogy a keletnémetek egynemű etnikai tömeget képviselnek a világ legszabadelvűbb multietnikus köztársaságában: rasszista bolondságaik illetéktelenek, sorsuk a Pegida tüntetőivel együtt megpecsételtetett. Pedig a pegidások a nagy ideológiai jövés-menésben csak a kisember érveit viszik az utcára: idegenek idegenből jött eszmékkel szerintük egyet akarnak csupán: a pénzüket. S leváltani a népet, ami még Honeckernek, a kommunista pártvezérnek sem sikerült.

Észak-Rajna–Wesztfáliában arab klánok uralta NO-GO-Area! (belépni tilos!) területek kialakulásáról beszélnek, Berlinben török és arab városnegyeddé s a bűnözés melegágyává vált Kreuzberg és Neukölln. (Az utóbbit kis Isztambulnak nevezik, s a börtönök beszélőin arabokból és törökökből áll a látogatók zöme. Bismarck kancellár minden bizonnyal nagyvárosi csőcseléknek nevezte volna őket.)

A légy továbbcikázik a párálló napsütésben. Próbálom elkapni, odaadással, de szakértelem nélkül: a vágy elméleti szinten marad. Zümmög a gép, Thomas Fassbender cikkét olvasom a sárga veszedelemről, amely az oroszokat fenyegeti. Június közepén Ufában 115 ezer hektár bérbe adásáról állapodtak meg az oroszok a kínaiakkal, ahová vendégmunkásokat telepítenek. Az érintett vlagyivosztoki és a birobidzsáni régióban négy és fél millióan élnek, de szemben, a határ másik oldalán lévő kínai tartományokban 110 millióan zsúfolódtak össze: az orosz medve és a kínai sárkány nincsenek egy súlycsoportban. Hol van már az az idő, amikor az Usszuri folyó mentén szovjet páncélosok tartották vissza a határt illegálisan átlépő kínai parasztokat a behatolástól, s vették fel a harcot az őket fedező kínai határőrökkel?

A harmadik világból beözönlő fia­tal férfinépesség feltartóztatására az Európai Unió „funkcionális elitjének” aligha jut eszébe fegyveres válasz. Joachim Gauck, a német államelnök arra hívja fel polgárait, hogy fogadják őket tárt szívvel, s Angela Merkel kancellár asszony úgy megrótta a beözönlést ellenző Pegida tüntetőit és kocsmai politikusait, hogy a szaúdi királyságban is a legnagyobb tisztelettel tapsoltak neki. Az őshonos európainak ugyanis csak elméletben lehet igénye demokráciára, de ha önmagáért, fehér mivoltáért tüntetni mer, könnyen terroristagyanússá válhat. Ehhez a tudat is elegendő, mint a szocializmus uralmakor az ellenforradalmiság megállapításához. Dimitris Kisoudis mérges görög. A szövetségi köztársaság kulturális és etnikai tarkaságáról Bongó csimpánz jut eszébe, aki a legtarkább festményeket festi a művész csimpánzok között. Németország – írja – éppen olyan tarka, mint Bongó művész képei, de parlamenti vitáit még a csimpánzok is szégyellnék.

Szobám szorgos migránsa tovább zümmög. A kiváló germanisztikus és zsurnaliszta Theodor Hinz írása ideillő: Nem mi hívtunk titeket! Betolakodónak, invázornak, megszállónak nevezi a bevándorlót, az elitek magatartását pedig összeesküvésnek a tisztes polgárok ellen. Minden lojalitást feladtak választóikkal szemben, hogy az új telepeseknek, „neusiedlereknek” hazát hasítsanak ki az ország testéből. Politikus és szakértő: mind-mind rizikófaktor, vesztésre játszik szép szavakkal. A „szkeptikus szemlélődő” Theodore Dalrymple a betolakodók fő szövetségesének a lumpenintelligenciát tartja, amely ha zsebében némi pénzt lát a jótékonykodó állam és az emberbaráti alapítványok jóvoltából, polgárt pukkaszt és forradalmat játszik. Álidealista tanáremberek, szociális munkások, bürokraták és örökös diá­kok alkotják, akik marginális helyzetüket racionalizálják s egyedivé magasztosítják, s mélységesen mély hajlam él bennük, hogy szövetkezzenek a brit társadalom huligán rétegei­vel. (Ezzel rokon leírás található báró Jósika Samu és a Schwarzenberg hercegek levelezésében a 19. század negyvenes éveinek Párizsának értelmiségi alvilágáról: ők az akkori lumpenintelligenciát az ötödik rendnek nevezték, megkülönböztetve a negyediktől, a munkásokétól.) S most itt az invázió. A betolakodók és funkcionális elit szerint útitársak vagyunk egy és ugyanazon bolygón, s ezért felelőséggel tartozunk mindenki boldogulásáért. Például egész Európában genderizálunk s Mohamed válogatott mondásait nyomjuk kisiskolások és rendőrök kezébe.

Apropó: nemrég fedezték fel a tőlünk 1600 fényévnyire lévő Kepler–452 nevű bolygót, s életfeltételei a számítások szerint nagyon hasonlítanak a mi Földünkéhez. A számítógépek kidobták, hogy ott olyan értelmes lény is elképzelhető, mint amilyenek mi vagyunk a Földön, de annak valószínűsége, hogy parlamentáris demokráciában éljen, a nullával egyenlő. Ennek ellenére még nem borult lángba a Keplerről elnevezett ígéretes planéta.