Gazdag szegények?

A történelem során először az idén tíz százalék alá csökkenhet a mélyszegénységben élők aránya a világban – közölte legfrissebb, a múlt héten közzétett jelentésében a Világbank. Korábban azok számítottak mélyszegénynek, akik napi 1,25 dollárnál (mai árfolyamon 337 forintnál) kevesebből voltak kénytelenek élni, a szegénységi küszöböt azonban jelenleg 1,9 dollárban (513 forintban) határozza meg a Világbank. Eszerint 2015-ben az emberiség 9,6 százaléka, hétszázkétmillió ember él mélyszegénységben, szemben a 2012-es 12,8 százalékkal, vagyis kilenszázkétmillióval. „Mi vagyunk az első generáció a történelemben, amely felszámolhatja a mélyszegénységet” – emelte ki közleményében a Világbank elnöke, bár egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy a világgazdaság lassuló növekedési üteme, a pénz­piacok ingadozásai, a fegyveres konfliktusok, a fiatalkori munkanélküliség és a klímaváltozás hatásai is akadályozhatják az ENSZ szeptemberi, fenntartható fejlődési csúcstalálkozóján elfogadott fejlesztési tervet, amely a szegénység felszámolását tűzte ki célul 2030-ig.

Aligha tévedünk, ha túlzottan optimistának, sőt utópiának véljük mind az említett tervet, mind a világbanki elnök kijelentését, hiszen mindennapi életünk legaggasztóbb tapasztalatává vált, hogy ázsiai és afrikai emberek százezrei, sőt a közeljövőben előreláthatóan milliói vagy tízmilliói menekülnek a szegénységből, hogy eladva mindenüket, otthagyva csapot, papot, házat, hazát, több ezer kilométeren át menetelve, a számukra idegen kultúrájú és szokású, de gazdag Európában találjanak boldogulást. Mintha fülükbe rivallna az Internacionálé jól ismert, hazug üzenete: „A múltat végképp eltörölni / Rabszolga-had, indulj velünk! / A Föld fog sarkából kidőlni, / Semmik vagyunk, s minden leszünk!”

Az aljas embercsempész-bűnszervezetek gátlástalan pénzéhsége és a liberális tömegmédia által globálisan sugárzott „nyugati jóléti társadalmak” víziója, valamint az európai uniós döntéshozók egyre nyilvánvalóbb vezetői alkalmatlansága együttesen oda vezetett, hogy Európa egy részén szinte már háborús állapotok alakultak ki. A jelenlegi európai vezetők többsége még mindig azt sugallja, hogy kontinensünk képes kezelni a tömeges, kaotikus és egyre erőszakosabb bevándorlás okozta válsághelyzetet, közben senki nem tud választ adni arra az alapkérdésre, hogy miként lehetne szabályozni a példátlan migrációs hullámot, és hogyan lehetne jól menedzselni az idegen – túlnyomórészt iszlám hitű és kultúrájú – embertömegek integrációját az európai társadalmakba.

Vannak, akik szerint a „harmadik világot” jellemző mélyszegénység felszámolása lehet az egyedüli esély az Európát elözönlő emberáradat megfékezésére, lelassítására. Ebben lehet valami, hiszen a világ két legnépesebb országa, Kína és India a dinamikus (Európa által is irigyelt) gazdasági fejlődésnek köszönhetően az utóbbi évtizedekben százmilliókat emelt ki a szegénységből. Egy kínai kormányzati illetékes éppen e héten jelentette be, hogy országa hat év alatt kívánja kiemelni a még mindig a mélyszegénységi küszöb alatt élő mind a hetvenmillió lakosát. Csakhogy a világ szegényeinek fele Afrikában él, ahol a lakosság több mint egyharmada mélyszegény, és ahol továbbra is rendkívül aggasztó a helyzet, emiatt rövidesen milliók indulhatnak el Európa felé.

A szegénység elleni küzdelem holnapi világnapja alkalmából nyilván megint sok okoskodás és ünnepélyes deklaráció lát napvilágot, de ne feledjük Jézus mondását: „a szegények mindenkor veletek lesznek”. A bevándorláspárti, „humanista” európai vezetőknek és véleményformálóknak pedig azt a történelmi tapasztalatot kellene szem előtt tartaniuk, hogy még sosem lettek jómódúak a szegények a széles középrétegek elszegényítése árán, legfeljebb a leggazdagabb törpe kisebbség vált még gazdagabbá. Európa polgárai aligha ezt akarják.