Csizmadia László

Vélemény és vita

Gáz van!

A világban zajló nagy erejű geopolitikai földrengés arra kényszeríti az Egyesült Államokat, hogy bármi áron megvédje gazdasági pozícióját.

Így természetesen az sem véletlen, hogy az Európai Unió kárára is szélesíteni kívánja befolyását. Ennek a már jó ideje zajló folyamatnak vált áldozatává Magyarország.

Az Egyesült Államok magyarországi ügyvivője természetesen nem saját kútfőből dolgozik, hanem a kormánya új céljait szolgáló kottából játszik fülbemászónak szánt slágereket. Gyors eredményt vártak tőle, ezért követte el azt a hibát, hogy feltűnő igyekezetével és egyéni ambícióival hamar leleplezte kormányának hátsó szándékait.

A kapuzárás előtt álló diplomata-primadonna túlságosan mesterkélten áriázik a demokráciáról, és nem tudja, hogy ezt a kiélezett hallású közép-európai fül nem veszi be. Pedig azt várják tőle, hogy az Egyesült Államok rejtett beavatkozási kísérletére kijelölt Magyarország polgárainak tömegét csalja bele a gondosan előkészített csapdába.

Az elmúlt hónapokban világossá vált, hogy az itt élő emberek nem gyáva nyulak és nem naiv őzikék, akik tetszés szerint manipulálhatók. Inkább a sokat próbált magyar pásztorkutyára hasonlítunk, amelyik erősödő csaholással jelzi a közeledő tolvajnak: harapni is tudok, ne tovább! Ha pedig a figyelmeztetés ellenére is átlépi a határvonalat, a puli támadásba lendül, és akár az élete árán is megvédi a rábízott juhokat.
Az itt élő emberek génjeikben hordozzák a nemzedékről nemzedékre örökített történelmi tapasztalatokat, és azonnal megérzik, ha valaki sanda szándékkal közelít. A napnál is világosabb, hogy NATO-szövetségesünknek nem tetszik a klasszikus demokrácia keretei között létrejött és éppen ezért törvényes módszerekkel támadhatatlan polgári kohézió, amely Magyarországon most már a második választási ciklusban tartja magát. Bizonyos érdekcsoportok számára kezelhetetlen ez a tartósnak bizonyuló kétharmados nemzeti összetartozás.

Az előre eltervezett forgatókönyv - valószínűleg nyúlnak nézve a „bennszülötteket” - a megfélemlítésre és a populizmusra alapoz. Ezen a bázison szeretne olyan „eredményt” produkálni Magyarországon, amely visszarettenti az Európai Unió többi országát attól, hogy akár csak részben is kövesse az Orbán Viktor által feltört és most már ötödik éve sikeresnek mutatkozó politikai és gazdasági utat. Az uniós tagországok vezetői közül akadt néhány, aki társult a vadászathoz, feledve, hogy a folyamat egy későbbi pontján üldözőből maga is átkerülhet a vadak közé.

Európa bekerítésének világpolitikai szintű művelete elkezdődött. Az amerikai pénzügyi és gazdasági körök előkészítették Nagy-Britannia kiszakítását az unióból. Közben a kiprovokált ukrajnai válság örve alatt az Egyesült Államok egyenesen az unió testébe építi be hadállásait. Mindez kiegészül a Magyarországhoz, de a legyengült unióhoz viszonyítva is hatalmas, az Egyesült Államokban összpontosuló pénzügyi, politikai és gazdasági befolyással. Az Egyesült Államoknak nagyon is érdekében áll az állandó orosz fenyegetés víziója, amit igyekszik minél feketébbre festeni, és amelynek ellensúlyozása címén az unió be is vezette az Oroszország elleni gazdasági embargót.

Az oroszok elleni intézkedések az uniót láthatóan újabb gazdasági válságba sodorják. Ebben a féloldalassá vált erőpozícióban kerül terítékre az Egyesült Államoknak kedvező, de Európának egyértelműen hátrányos „szabad kereskedelmi megállapodás” sürgetett aláírása.

A cél az európai piac megszerzése oly módon, hogy az unió országai olcsón adhatnak el árut Amerikába, cserébe viszont drágán importálhatnak.

Egy ilyen súlyú, többkontinensnyi gazdaságot egymáshoz kapcsoló „szabad kereskedelmi” aláírás előtt nem ártana átismételni néhány figyelemre méltó, ugyancsak interkontinentális tényezőt! Például, hogy Európának az Egyesült Államokban nemcsak az ott termelő vállalatokkal kellene versenyre kelnie, hanem azzal az Amerikába irányuló kínai exporttal is, amely már régen dömpingszerűen meghódította a tengerentúli piacot. Ma egy átlagos amerikai háztartásban a berendezések hetven-nyolcvan százaléka kínai. A távol-keleti áruk kivonása inflá­cióhoz vezetne, és ezt Európa kedvéért nyilvánvalóan nem fogják „benyelni” az amerikaiak.

Az Egyesült Államok tehát majdnem kizárólagos kereskedelmi partnerként bejelentkezik Európába. Ezzel egyidejűleg politikai és pénzügyi fölényét arra is felhasználja, hogy mindenáron megakadályozza, illetve tönkretegye az európai országok kelet felé irányuló kereskedelmét. Jó példa az a folyamat, ami az orosz gáz kiszorítása és az amerikai palagáz minden valószínűség szerinti, magas áron történő ránk erőszakolása körül zajlik.

Ébresztő!

Néhány év múlva eljuthatunk oda, hogy Magyarországnak nem az euró bevezetése érdekében kell szorgoskodnia, mert az sem kizárt, hogy Európa közös valutája addigra már a dollár lesz. Azt pedig tudjuk, hogy az amerikai pénzjegynyomda korlátlan kapacitással működik, vagyis a dollár a kibocsátója által „szabadon” hígítható. Hogy ez a pénzügyi eszköz a gyakorlatban is működik, azt a 2008-as válság kirobbanásakor a saját szemünkkel is végignéztük.

Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a színfalak árnyékában a kontinensek között már régen elkezdődött a gazdasági világháború. És ez sajnos nem vicc, különösen, ha a következményeket mérlegeljük.
Tényként kell kezelnünk, hogy Ázsia megállította az amerikai befolyási övezet kiterjesztésének folyamatát. A Közel-Kelet az Egyesült Államok számára bevehetetlennek bizonyult, Afrika zűrös és szegény, Ausztrália pedig egyelőre nem tényező.

És Európa?

A német gazdaság vezetésével az unió ma még életképes, és az Egyesült Államok számára komoly konkurencia. Ezért Európa meggyengítése Amerika számára létkérdéssé és közvetlen politikai feladattá vált. Az elhúzódó ukrajnai konfliktus bázisként szolgál az Európával kapcsolatos tervekhez. Ne legyenek kétségeink, Ukrajna az amerikai érdekek leszállópályájává vált.

Elkezdődik a közvetlen befolyásolás, a kéretlen „atyáskodás” Európa felett, mondván, hogy az unió önmagában „kevés”. Lám-lám, képtelen megvédeni magát az orosz fenyegetéstől, ezért azt megteszi helyette a felszabadító világcsendőr, Amerika. A szabadításért azonban, mint mindig és mindenkinek, Európának és népeinek is nagy árat kell majd fizetniük.

Magyarország az elmúlt évszáza­dokban szinte folyamatosan Európa védőbástyája volt. Megszoktuk, hogy szembeszálljunk a hódítókkal. Éppen ezért azonnal megérezzük, ha valaki szemet vet Európára és ránk, még akkor is, ha 21. századi, újnak tűnő álruhákat ölt. Amerika őslakos bennszülötteit annak idején csupa jóakaratból irtották ki a „szabadság földjén” a szent cél érdekében, hogy „terjedjen a civilizáció”. Most a demokráciát kell terjeszteni. Ez sem új keletű. De az új, és számunkra kifejezetten aggasztó, hogy ezúttal egy huszonöt éve zavartalanul működő, több mint tíz éve uniós tagságot élvező polgári demokráciát próbál kívülről befolyásolni egy másik – csak épp nagyobb és erősebb - polgári demokrácia.

A Magyarországra irányuló nyomásgyakorlás természetesen Európát is érinti. Rajtunk kezdték, és nekünk jók a szenzoraink. Már évek óta érezzük az „új idők szelét”, nem véletlenül lobbantottuk fel Magyarországon már 2012 elején az őrtüzeket.

Ebben a helyzetben világos, hogy az érdekeink közösek az önálló Euró­pát célul kitűző unióval. Nincs más esély, a tagországoknak együtt kell megállítaniuk a globalista világ pénzügyi, gazdasági haszonszerzőit, akik most éppen palagázzal kínálgatnak bennünket.

Legyünk optimisták, higgyük, hogy a januárban érkező új amerikai nagykövet valóban szövetségesnek és barátnak tekinti országunkat. Bízzunk benne, hogy közvetíti majd a békés Európa és benne Magyarország üzenetét, hogy egyenrangú felek vagyunk, és Amerikától is elvárjuk, hogy eszerint cselekedjen. Kölcsönösen figyelembe kell vennünk egymás szempontjait ahhoz, hogy ne csak látszat legyen a közös nevező.

Az új nagykövet remélhetően nem csak egy irányból gyűjt majd információkat, nem jár tüntetni a magyar kormány ellen, és örökre eltünteti a médiacelebbé avanzsált ügyvivő cinkelt lapjait. Bízunk benne, hogy hajlandó lesz megismerni a magyar valóságot, és így képessé válik tényszerűen tájékoztatni Barack Obama elnököt is. Ezzel az új nagykövet segítené az amerikai, de a magyar állampolgárokat is abban, hogy a kialakult jó viszony megmaradjon, és a két ország vezetői is találkozzanak.

Kiemelt jelentőségű Angela Merkel februári magyarországi látogatása is, mert arra utal, hogy van remény a közös európai stratégia megvitatására és kialakítására. A kancellár Európa legeredményesebb gazdaságát képviseli, tapasztalata, nyugalma és bölcsessége kiegészülhet a magyar miniszterelnök kreativitásával, konfliktustűrő és érdekérvényesítő képességével. Kontinensünk egységes és határozott érdekképviselete azt az üzenetet hordozhatja, hogy amint Európában, úgy a kontinensek közötti kapcsolatokban is csak a mellérendeltség lehet a szövetségi rendszerek alapja.

Több ezer év tapasztalata szerint egyetlen birodalom sem nőhet az égig. Más kérdés, hogy a legtöbb nagy birodalom ennek ellenére mégis megpróbálja.