Vélemény és vita
Futballnemzet?
Kormánycsapatunk szinte a semmiből teremtett új lehetőségeket. A választók bizalma, akarata elkergetheti a fellegeket…
Az 1954-es, svájci világbajnokság berni döntőjében utoljára volt arra esélyünk, hogy a futballvilág tetejére kerüljünk. Máig sem tisztázott, hogy miért nem sikerült.
A magyar nép találgatásba kezdett, több mint hatvan év elteltével is születnek új összeesküvés-elméletek. Győzött a korrupció, mondják egyesek (a németek megvették a csapatot), mások az összeállítás hibáiban látják a vereség okát. Természetesen a legnagyobb bűnös a szövetségi kapitány lett, hiszen tudjuk, valakin mindig el kell – el kellett – verni a port. Ezüstéremmel a nyakában gyászolt az ország.
Íme, a magyar lélek, amely a győzelmeket csak addig értékeli, amíg azok folyamatosak, és a siker örökös. Más kérdés, hogy azóta az akkori ezüstéremhez hasonló eredményt ebben a sportágban megközelítőleg sem tudtunk produkálni. Azt mondjuk, Magyarországon a focihoz mindenki ért. Jöttek a jó tanácsok 1954 óta, mentek a szövetségi kapitányok, és a sportág egyre mélyebbre süllyedt.
Itt álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk! Lépjünk át a futballstadionokból a pártpolitika arénáiba! Ez az a terület, ahol rémisztően hasonló esetekkel találkozunk. Párhuzamokat vonhatunk a magyar futballvilág és a versengő pártok, pártocskák története és szereplése között. Ne feledjük, a magyar ember úgy gondolja, hogy a politikához legalább úgy ért, mint a futballhoz: azaz a bölcsesség kövét mi, civilek tartjuk a kezünkben. Lelkiségünk nem változott.
Mint választópolgárok, nyerni szeretnénk, és ha egy-egy meccset kedvenc csapatunk elveszít, máris világvégét kiáltunk. Kétségbeesünk, és mélyebb elemzések nélkül az eddig jól teljesítő csapat lecserélését sem tartjuk ördögtől valónak.
Vakokká válunk, észre sem vesszük, hogy az ellenfelek hazug, gúnyolódó skandálásának hatása alá kerültünk. Ők pedig dörzsölik a tenyerüket, hiszen magunk alatt vágjuk a „kapufát”. Túlzott nyomást gyakorolunk a „szövetségi kapitányra” – a kormányfőre, kapkodásra akarjuk kényszeríteni, miközben észre sem vesszük, hogy a lavór vízzel kiöntjük a gyereket is.
A pillanatnyi formaromlás, egy-két rossz passz, vagy az eltúlzott gólöröm kijavítható hiba. Ugyanakkor lehetséges, hogy egyesek már nem tudják jó formájukat hozni, a tanulság levonása elkerülhetetlen, és a cserék esedékessé válnak.
Az egyre nagyobb megméretésre készülő kormánycsapat a hazai és nemzetközi mérkőzéseken nem engedheti meg a kisiklást, az esetleges fiaskók a „szövetségi kapitányt” is mélyebb meggondolásra ösztönözhetik.
Csapatunkért azonban nekünk is tennünk kell. Ki kell mennünk a mérkőzésekre. Biztassunk, bosszankodjunk, és kiabáljuk be tanácsainkat. Ne ijedjünk meg az ellenfél szurkolóinak esetleges vandalizmusától. Ne üljünk fel a hazug, táborunkat froclizó mondataiknak. Lássunk világosan!
Ők nyerni szeretnének, ráadásul ellenünk. Időleges és látszólagos fölényüket pedig a mérkőzés végeredménye fogja helyretenni. Az első félidő közepén hiába kezdenek ünneplésbe, a mérkőzés vége igencsak messze van.
Ha bízunk saját magunkban, és lelkünk mélyén megnyugtatjuk a feltörő túlzó érzelmeket, elénk tárul az igazság. Rájövünk arra, hogy egy fradista soha nem lesz Újpest-rajongó, és fordítva. A sporttörténelem azonban jó példákat is szolgáltat. Az NB II.-be száműzött Fradi ma a Nemzeti Bajnokság második helyén tanyázik. Legutóbb már az Üllői úton telt ház volt. Sorra jönnek vissza a „Fradi-szív” tulajdonosai.
Kormánycsapatunk hasonló utat járt be. Szinte a semmiből teremtett új lehetőségeket. A pálya fölött tornyosulhatnak viharfelhők, de a választók bizalma, akarata, a szükséges népi konzultációk üzenete elkergetheti a fellegeket. Várjuk el a csapatért és a szurkolókért felelős „szövetségi kapitánytól” a nemzetet szolgáló, bölcs döntéseket, és bízzunk a további eredményességben. Ne kergessünk illúziókat. Nem arathatunk minden meccsen gólzáporos győzelmet.
Éljünk József Attila szavaival: „dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes.” Ez az idézet sokszor hangzott, hangzik el az ellenzék soraiból is, így remélhetjük, számára is érthető. Üzenhetjük azt is a történelem bizonysága alapján, hogy az égi csillagok soha nem lesznek vörös színűek.
A siker záloga, a múlt és a jövő összevetésének megértése a fenntartott hűség, bizalom és a kitartással végzett munka lehet.
Csizmadia László: Futballnemzet?Kormánycsapatunk szinte a semmiből teremtett új lehetőségeket. A választók bizalma,...
Posted by Magyar Hírlap on 2015. április 23.