Franciaország kései ébredése

Tizenhárom régió tanácsának tagjait választják meg vasárnap a franciák – ez az első választás a százharminc halálos áldozatot követelő párizsi támadások után, és az utolsó a 2017-es elnökválasztás előtt. Francois Hollande, Franciaország eddigi legnépszerűtlenebb köztársasági elnökének támogatottsága valamelyest növekedett, ahogy az az országot megrázó tragédiák után szokott lenni, ebből a hirtelen jött népszerűségből azonban úgy tűnik, nem fog profitálni az egész Szocialista Párt.

Hollande-nak nem csak azért nem illik örülnie a közvélemény-kutatásoknak, mert egy terrortámadás „kellett” hozzá, hanem azért sem, mert nem ígérkezik tartósnak. A Guardiannek egy lille-i lakos úgy fogalmazott, hogy az államfő most ugyan hazafias húrokat penget, de aki eddig is ezt tette, azokat rasszistának nevezte a baloldal. A párizsi támadásokat Lilie Bultez szerint meg lehetett volna előzni, és az egyetlen politikus, aki megjósolta a mai állapotot az nem más, mint Marine Le Pen, a Nemzeti Front elnöke.

Nem Lilie Bultez az egyetlen, akinek van memóriája Franciaországban, ez pedig okkal aggasztja Hollande-ot. Nem csak neki van oka a nyugtalanságra, hiszen a jobbközép Nicolas Sarkozy is bizonyára belegondolt már abba, hogy néhányan talán emlékeznek rá, elnökként milyen szerepe volt Líbia lerombolásában.

Vasárnap az északi Nord-Pas-de-Calais-Picardie régióban maga Marine Le Pen számít esélyesnek, a déli Provence Alpes-Cote d’Azur régiót pedig unokahúga, Marion Maréchal-Le Pen szerezheti meg. A mostani első fordulóban hat régió­ban is az első helyen végezhetnek, a jövő heti másodikban pedig kettőben-vagy háromban.

A pártok népszerűségét tekintve a november 13-i támadások óta csak a Nemzeti Front tudott erősödni, ráadásul hagyományosan erős északi támogatottságukhoz csak hozzájárult az, hogy a kormányzat továbbra sem tudta érdemben kezelni a Calais-nál kialakult kaotikus helyzetet. A Nemzeti Front történelmi előretörést érhet el legalább két régió megszerzésével, és ahogy törnek felfelé a mutatóik, úgy válik körülöttük egyre hisztérikusabbá a hangulat. A baloldali-liberális francia sajtó minden további nélkül félredobta a legalapvetőbb sajtóetikát, a függetlenség és az objektív tájékoztatás látszatára sem ügyelve kezdett démonizáló, lejárató kampányba. A helyi lap, a La Voix du Nord odáig ment, hogy címlapsztoriban kampányolt a Nemzeti Front „veszélyeiről”, és más északi regionális lapok is olyanokat harsognak, mint hogy „Marine Le Pen és a Nemzeti Front nem az, akinek mondja magát”.

Ne feledjük, ugyanarról a francia baloldali-liberális sajtóról van szó, amelyik számtalanszor meghurcolta a magyar kormányt is az elmúlt öt évben. A Nemzeti Front körüli hiszté­riának köze sincs ahhoz, amiről a fent említett újságok írnak: a lényeg ismét annyi, hogy a bevándorlás és a terrorveszély kezelésében is csúfosan megbukott rend kapaszkodik a hatalomba. A franciák viszont ébrednek, nem csak a Charlie Hebdo liberális provokációját és az iszlám fundamentalisták által megvetett híres párizsi dekadenciát akarják ugyanis megvédeni, hanem annál sokkal többet: a francia nemzetet.