Szabó Palócz Attila

Vélemény és vita

Formai boogie

A formai ok mindig a legjobb kibúvó. Lehet rá hivatkozni anélkül, hogy a vitás kérdésben állást kellene foglalni.

Vagy nyíltan és őszintén beszélni. Egyszerű, érthető mondatokban fogalmazni. Úgy lehet a formai okok mögé bújni, hogy közben nem kell kimondani az igazságot, s így nem sérül a hazug ember önérzete sem. Nem kell lesütött szemmel pironkodnia… Nem kell önkritikát gyakorolnia, vagy hamut szórnia a fejére. De könnyedén használhatja – és megbújhat mögötte – az is, aki tisztában van vele, hogy hazudik, de azzal is legalább ugyanannyira, hogy mindenki tudja róla, hogy ő most épp hazudik. Jó kis konvenciója alakult ki mára már a formai okok társadalmi, közéleti és politikai elfogadtatásának, mert általa a döntéskényszerbe került hivatalnok, bürokrata, közalkalmazott – esetünkben alkotmánybíró – eltakarhatja állásfoglalását, véleményét, illetve azt is, hogy felsőbb utasításra, politikai nyomásra cselekszik, ezért nem hozhatja meg az egyetlen helyes döntést. Keressünk gyorsan egy formai kifogást… A formai ok tehát kényelmet ad, egyfajta kegyelmi állapot, s a hintaszékben hanyatt dőlve tárhatja szét a karját a legnagyobb bűnös, gonosztevő is. Az okmánybélyeget, kérem tisztelettel, tíz milliméterrel feljebb ragasztották, mint kellett volna, így nem fogadhatom el, nem is mérlegelhetem… A sánta kutya meg ott nyüszít valahol a menhelyen.

A szlovák alkotmánybíróságnak nem volt mersze, nem volt bátorsága még csak mérlegelni sem Robert Fico magyarellenes törvényét, amelyet a határon túli magyarság egyszerűsített honosítására vonatkozó jogszabály „ellentörvényeként” fogadtatott el a pozsonyi parlamenttel – sebtében, bosszúból.

Szerintem már napok, hetek, hónapok óta, „reggel, délben, este” sem azt figyelték, azt keresték a taláros úriemberek, hogy „mikor, melyik állomáson szólal meg a boogie”, hanem azt kutatták, azt vizslatták, hol akadhat mutatóujjuk egy tetszetős kis formai hibába, egy árva formai hivatkozási alapba. Idejük pedig volt erre bőven, hiszen a beadvány, amelyről tegnap ily bölcsen döntöttek, 2011 óta hevert az asztalukon. Nem kapkodták el, de legalább eredményes munkát végeztek.

No hát nem ők tehetnek róla, csak ilyen a formájuk…