Kiss László

Vélemény és vita

Forinttótágas

Baj van a forinttal. Gyengélkedik. Lassan rosszabb, mint labdarúgó-válogatottunk.

Igaz, ettől még imádjuk, keressük, hívjuk, várjuk. Talán még azok is, akik szinte mámorosan jelentik: mankón a forint, beszakadt a forint, lélegeztetőgépen a „hazai fizetőeszköz”. Hogy ez miért jó nekik, nem tudom, bár lehet, hogy a tőzsdén besszre játszottak, vagy éppen hosszra.

Ez bonyolultabb, mint a Pitagorasz-tétel, és csak kevés látóember látja világosan az összefüggéseket. Mindenesetre az értők most azt mondják, romokban a dél-afrikai rand, a cipője mellett jár a török líra, így aztán ne csodálkozzunk, hogy a forint sincs a legjobb erőben. Összement a földgolyó, rosszalkodnak Ankarában, gazemberkednek Pretoriában, hogy Isztambulról vagy Fokvárosról ne is beszéljünk. Elég annyi, hogy ott valaki rosszul ébred, az orra előtt fogy el az izmíri Tescóban a joghurtmártásos köfte, vagy rádöbben, hogy kihagyták a bloemfonteini Szaknévsorból, s máris kész a baj, lőttek a forintnak. Lőttek, bizony. Persze, hogy itthon is támad némi zűrzavar. A katonaság-népség egy része némi melankóliával köp ugyan egyet, nincs pénze, se kicsi, se nagy, így aztán számára nyolc, sőt, nyolc a köbön, hogy éppen mire taksálják rég nem látott forintját. Nem így a tisztikar, az diadallal harsogja, hogy megint behúztak egyet a „hazai fizetőeszköznek”, s fogadásokat köt, hogy megéli-e még az önkormányzati választást Orbán Viktor és csapata. A kisember hazarohan, előveszi pénzecskéjét a párnacihából vagy a befőttes üvegből – fél, hiába dunsztolta, mégis romlásnak indult –, s utat keres valamelyik népszerű befektetési alaphoz. Már amelyik ellen éppen nincs bírósági eljárás. Hát így élünk mi itt, távol Afrikától és Törökországtól, tele-tele szorongással, bizonytalanul botorkálva várjuk a megoldást. Az igazak, a haladók, a demokraták már tudják azt is, miként raknának pár kiló izmot „hazai fizetőeszközünkre”. A jobbak legjobbika, az MSZP-n belül alakult Deák Ferenc Kör akár már be is nyújthatná törvényjavaslatát, hogy a megújuló bankóra, a húszezresre ne Deák, hanem Lendvai Ildikó képe kerüljön. Na, merné-e valaki akkor bántani a „hazai fizetőeszközt”?