Fordított világ

Bár az önkormányzati választási kampány látszólag csendesnek és nyugodtnak tűnik az országgyűlésihez képest, helyi szinteken azért más a helyzet, a politikai pártok kemény küzdelmet folytatnak a pozíciók megszerzéséért . A tét e tekintetben nem kicsi, de vajon előre megjósolható-e, miről fognak szólni az eredményeket ismertető sajtótájékoztatók.

A politikai kommunikáció alapja az egyszerű, a széles tömegek számára könnyen emészthető üzenetek közvetítése, a politika „mint mosópor” könnyen eladhatóvá tétele. Vizsgálatánál többféle megközelítéssel is találkozhatunk. Az idealista megközelítés szerint a politikai kommunikáció célja nem más, mint hogy képviselői érdemben tájékoztassák a választókat, hiszen így lesznek képesek politikai döntések meghozatalára, vagyis végső soron arra, hogy szavazni tudjanak.

A pragmatikus megközelítés ugyanakkor a politikai hatalom megszerzését és annak megtartását tekinti célnak. Eszerint a politikusok és politikai pártok céljuk elérése érdekében bármilyen lehetséges módszert bevethetnek, vagy akár élhetnek különböző manipulációs technikákkal is. Ennek fényében érdemes lehet megvizsgálni, hogy az egyes pártok hogyan értelmezik, netán értelmezik újra a választási küzdelemben elért eredményeket, mely üzenetek kerülnek középpontba, illetve ezeket milyen formában juttatják el választóik felé. Az értelmezési kérdések tekintetében a legegyszerűbb dolguk természetesen a kormánypártoknak van, amelyek a közvélemény-kutatási adatok szerint, több mint harmincszázalékos szimpatizánsi aránnyal magabiztosan vezetik a pártversenyt. A Fidesz számára fontos lehet, hogy ne veszítsen sokat a 2010-es önkormányzati választásokhoz képest, hiszen egy jelentősebb visszaesés támadási felületet hagy az ellenzéki pártoknak, akik így máris a Fidesz–KDNP támogatottságának megcsappanásáról beszélhetnek. Az üzenet ettől függetlenül világos, mivel a választások megnyerése a Fidesz számára nem jelenthet kétséget.

Az MSZP helyzete nagyban függ két szövetségese teljesítményétől, nagyjából ugyanaz a helyzet áll fenn, mint az európai parlamenti választáskor, vagyis eldőlhet, hogy a Magyar Szo­cialista Párt meg tud-e a maradni releváns pártként, meg tudja-e őrizni vezető szerepét a baloldalon belül. Nagy bukás esetén az MSZP – ahogy a többi párt is – megpróbálhatja kivonni magát a felelősség alól, nem véletlenül tartotta magát távol az országos vezetés a kampányban való részvételtől, a szocialisták még a közös főpolgármester-jelölt, Falus Ferenc kampányához sem voltak hajlandók asszisztálni.

A kommunikáció várhatóan a vezető szerep betöltéséről, esetleg a bűnbakkeresésről fog szólni, ahogy a másik két párt esetében is, akik egymáshoz képest pozicionálják majd magukat. A legnagyobb riválisnak az MSZP számára a DK tekinthető, a párt emblematikus alakja, Gyurcsány Ferenc nemcsak nyíltan beszél egy egységes baloldal, a Demokrata Párt létrehozásának szükségességéről, hanem kritika tárgyává is teszi a baloldal valóságértelmezését, amely szerinte nem találkozik az emberek hétköznapjaival. A Demokratikus Koalíció abból a szempontból is veszélyt jelenthet a szocialistákra, hogy az Együtt–PM-mel ellentétben támogatói bázisa vidéken is jelentős, azaz nem csak a budapesti, hanem a megyei közgyűlésekben is megjelenhetnek egyes képviselői.

Az erőviszonyok kiegyenlítődése az Együtt–PM szemszögéből is meghatározó, továbbá fontos kérdés, hogy a DK képes lesz-e növelni a támogatottságát e párthoz képest. Kommunikációjuk mégis inkább a „tiszta lapról” szólhat majd, vagyis arról, hogy a valamivel több mint egy éve alakult párt hogyan tudta újraírni az ellenzéki politikát, és emellett hogyan őrizte meg identitását, hátat fordítva az „elmúlt tizenkét évnek”.

A baloldali pártokon kívül a Jobbik is szereti magát a Fidesz egyedüli kihívójaként aposztrofálni, jelezve, hogy a jelenlegi hatalmat egyedül ez a párt képes leváltani, a baloldal ugyanis erre teljes mértékben alkalmatlan. Nem fog ez másképp történni az önkormányzati választás értékelésekor sem, ahol nagy valószínűséggel szó lesz arról, hogy a párt 2018-ra megkerülhetetlen politikai erővé kíván válni a Fidesz leváltásában. A Jobbik megerősödése a vidéki közgyűlésekben egyébként valóban reális esély, amely a párt ez irányba forduló ambícióit még inkább felerősítheti.

A nagy kérdés az LMP lehet, amely párt az országgyűlési és az európai parlamenti választásokkor is pengeélen táncolt. A közgyűlésekből való kimaradás a Lehet Más a Politika esetében a hálózatépítés miatt jelenthet gondot, számukra a komoly kihívást az fogja jelenteni, ha nem tudják sikerként értékelni a választási eredményeket. Ez pedig jókora hátrány lehet a többi ellenzéki párthoz képest.