Folyamatos felzárkózás

Pedig a magyar miniszterelnök nem először beszélt Magyarország európai felzárkózásának ambíciójáról. Például a múlt szeptemberi Fidesz-frakcióülésen részletesen ismertette három kormányzati ciklusra szóló vízióját, amely szerint 2030 táján hazánk minden téren, a még most rosszabb oktatási, egészségügyi vagy gazdasági mutatókban is lekörözi majd régiós szomszédait, s utoléri Ausztriát.

Az európai felzárkózás politikusok, szakértők, publicisták egyik kedvenc témája lett az utóbbi években. Európa messze van? – teszi fel a kérdést a múlt héten bemutatott Társadalmi riport 2018-as kötetének első dolgozata is. A szerzők, Kolosi Tamás és Szivós Péter hazai (Tárki, KSH) és nemzetközi (EU-, Világbank-) adatbázisok alapján hosszú távú – negyedszázados – tendenciákat elemeznek. Magyarország gazdasági fejlettségének adatait a tizenöt legfejlettebb uniós ország átlagához, illetve négy kiválasztott referenciaországhoz – Ausztria, Portugália, Lengyelország és Románia – viszonyítják. Az EU–15-höz képest az egy főre jutó magyar GDP 1991–2006 között 44,7-ről 62,7 százalékra (18 százalékponttal) nőtt, tehát a közeledés egyértelmű. A huszonöt év alatt Ausztria és Portugália relatív uniós pozíciója csupán 5,7, illetve 3,4 százalékponttal javult, így hazánk mindkettőhöz közelebb került. Ugyanakkor Lengyelország és Románia is harminc százalékpont körüli mértékben zárkózott fel, így az előbbi gazdasági fejlettsége 2016-ban már megelőzte Magyarországét. Hasonló képet mutat az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt, rendelkezésre álló jövedelem, amely 1993–2017 között Ausztriában az EU–15 átlagának 113 százalékáról 118-ra, Magyarországon 45-ről 61-re, Lengyelországban 34-ről 63-ra, Romániában 25-ről 56-ra nőtt, míg Portugáliában 73 százalékon stagnált.

A szerzők összehasonlítják a rendszerváltozást követő négyéves kormányzati ciklusokat az egy főre jutó (vásárlóerő-paritáson számolt) bruttó nemzeti jövedelem (GNI) változása tekintetében is. Ebből kiderül, hogy 1990–2014 között a magyarországi gazdasági felzárkózásban a legjobban az első Orbán-kormány teljesített (140 százalék), a második legjobban 2002–2006 között a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányzat (125 százalék), a harmadik pedig a második Orbán-kormány (119 százalék). Magyarország 1998–2002 között valamennyi referenciaországot megelőzte, sőt, akkor az egész közép-európai régióban éllovas volt. A 2014–2018 közötti harmadik Orbán-kormány teljesítményéről még nincs teljes adat, de megjegyezhetjük, hogy a 2017-es és a 2018-as év uniós viszonylatban kiemelkedő gazdasági növekedése vélhetően jó eredményt hoz e tekintetben is.

A tanulmány szerint ha az utóbbi néhány év ütemkülönbsége fennmarad, valószínűsíthető, hogy nyolc–tíz éven belül utolérjük a legkevésbé fejlett nyugat-európai országokat. A Társadalmi riport elemzésében a 2016. évi adatok a legfrissebbek, de ma már tudható, hogy 2017-ben és valószínűleg az idén is a GDP-növekedésünk legalább két százalékponttal meghaladja az unió – és még nagyobb mértékben a 19 tagú eurózóna – átlagát, ami azt jelenti, hogy 2017–18-ban összesen mintegy négy százalékponttal közeledünk az unió átlagos fejlettségéhez. Míg 2016-ban hazánk egy főre jutó GDP-je az EU–28 átlagának 67 százalékán állt, 2018 végére előreláthatóan meghaladja a hetven százalékát. Mivel Portugália mintegy tíz százalékponttal van előttünk, ha fennmarad a négy százalék körüli magyar növekedés, akkor őket öt, a spanyolokat tíz év alatt utolérhetjük, az unió átlagos fejlettségi szintjét pedig mintegy másfél évtized múlva. Ausztriát már nehezebb lesz, mert – történelmi előnyét őrizve – ma is 20-25 évvel előrébb tart nálunk.

A felzárkózás persze nem csak a GDP-növekedés függvénye, más fontos mutatókban – személyi jövedelmek, életkörülmények, demográfiai és egészségügyi helyzet, oktatás-képzés stb. – is lényegesen javulnunk kell. A Társadalmi riport elemzése rámutat arra, hogy a születéskor várható élettartam 1987–2016 között hat évvel – 70-ről 76-ra – emelkedett Magyarországon, így ugyanúgy öt évvel vagyunk lemaradva Ausztriától (és Portugáliától is), mint harminc évvel ezelőtt. Ezzel szemben mind az összfoglalkoztatottak, mind a szolgáltatás területén dolgozók, mind az internethasználók arányában Magyarország a 2010-es évtized közepére megközelítette a nyugat-európai országok szintjét. A felsőfokú beiratkozási rátát tekintve azonban Magyarország nem áll jól sem Nyugat-Európához, sem a közép-európai régióhoz viszonyítva. A magyar lakosság egyharmada él már az európainak megfelelő életszínvonalon, s közel egyharmad azok aránya, akiknek Európa (még) messze van. Mindent összevéve, a szerzők azt állapítják meg, hogy Magyarország európai felzárkózása időnként lassabban, időnként gyorsabban, de folyamatosan halad, amit a társadalom különböző csoportjai természetesen másként élnek meg.