Fölényben, változatlanul

Bő két hónappal ezelőttig meglehetősen kiszámíthatóan zajlottak az események, és nagyfokú elemzői óvatosság mellett is szinte biztos következtetéseket lehetett levonni a sorban jövő választások eredményére, s az ellenzék jövőjére nézve.

Tudjuk azonban, hogy november elején fordult a kocka, ami különböző események összecsengésének volt köszönhető. A változás közvetlen kiváltó okai között megtaláljuk azt, hogy a kormánypárti erők úgymond túlnyerték magukat. Vagyis a politikai palettán nagyon nagy részt foglaltak el, a többi szereplő pedig szinte törpévé zsugorodott. Tudjuk, hogy a politika terepe konfliktusos terület, minden kormányzati intézkedésnek vannak kedvezményezettjei, de lenniük kell kárvallottaknak is. Ugyancsak ellentétek feszülnek eszmei, elvi kérdésekben is a különféle politikai erők között. De ha a politika szereplőinek többsége lenullázza magát, és egy nagy néppárt marad a színen, akkor megnő annak az esélye, hogy a feszültségek egy része áttevődjön a néppárt belső viszonyaira. Ez egy nagy pártban nem is számít kirívó esetnek, azt is mondhatnánk, hogy a sokféleség nélkül nem is nevezhetnénk egy ilyen súlyú és méretű alakulatot néppártnak. Olykor azonban kellemetlenné válhatnak az ellentétek. A Fidesz környékén is megjelentek ezek a szembenállások, amelyek persze egyáltalán nem kezelhetetlenek, s tudjuk, hogy a párt elnöke igen erős, módjában áll tehát rendet tenni, tett már ő rendet ennél nehezebb helyzetekben is.

Sok oka van azonban annak, hogy a helyzet most jóval kevésbé kiszámítható. Ott az RTL Klub, amely igencsak bekeményített a kormánnyal szemben, minden híradójával azt a benyomást igyekszik erősíteni nézőiben, hogy a rút kormánypárti nagyurak cseppet sem foglalkoznak az egyszerű emberekkel. Ezt erősítette az amerikaiak támadása is, azaz a korrupciós vád bedobása, a félinformációk csepegtetése. Ezt a két politikai támadást morális köntösbe bújtatták, a cél az (volt), hogy a választók fejében az a kép alakuljon ki a kormányoldalról, hogy az erkölcstelen. (Sokan ezt úgy fogalmaznák meg, hogy morális válságot kívántak teremteni, s fenn is tartani azt.)

Ezek a tényezők növelték a feszültséget, ami a netadó, majd más témák kapcsán megjelenő tüntetésekben csapódott le végül. Rögtön látszott, hogy a tüntetések csak formát adnak a feszültségnek, viszont mára az is egyértelmű, hogy a forma széthullott, vagyis a tüntetések eddigi szervezői nem voltak képesek fenntartani a kialakított kereteket. Sokan leírták és elmondták a napokban a problémákat, például, hogy nem volt közös iránya a demonstrációknak, viszont idejekorán kialakultak a belső ellentétek a tüntetők táborán belül. Márpedig ha nincs egy közös és hosszú távú cél, sőt, egy műgonddal megszerkesztett program, amit az adott szereplők képesek magukévá tenni és közösen képviselni, akkor nem lehet szervezetet, mozgalmat építeni.

Összességében tehát az történt, hogy a kormányoldalt komoly támadások érték, illetve kialakultak azok a problémák, melyek megnehezítették a dolgát, s ami nagyon fontos: megtépázták a népszerűségét. Mindeközben a korábban lenullázódott baloldal nem tudta megerősíteni pozícióit, ami arra utal, hogy a jövőben sem számíthatnak semmi jóra. Minél több idő telik el úgy, hogy a baloldali pártok képtelenek profitálni ellenfelük bármilyen hibájából, veszteségéből, annál biztosabb, hogy később sem lesznek képesek megerősödni, s ez a garnitúra már semmiképpen sem térhet vissza a hatalomba. Sőt, mostanra az is egyértelművé vált, hogy a lezajlott tüntetések egyetlen új, jelentős politikai szereplőt, mondjuk úgy: ellenzéki vezetőt sem dobtak a víz felszínére.

Jelenleg egy olyan ellenzéki erő van, amellyel a kormánypártoknak számolniuk kell: a Jobbik, amely ugyan nem tudott profitálni a mostani történésekből, de némileg azért növelte támogatottságát. Hangsúlyozni kell, hogy a felmérések szerint a Fidesz népszerűsége így is majd a duplája a Jobbikénak, a különbség tehát továbbra is igen jelentős. Ráadásul mikor a Jobbikról beszélünk, akkor azt is érdemes megjegyezni, hogy a pártot összességében megbéklyózza az, hogy a választók radikális pártokra nehezen tekintenek kormányzóképes erőként. Ezzel együtt a Jobbik képes lehet arra, hogy problémákat okozzon a Fidesznek.
Jelen pillanatban tehát a bemutatott okok miatt nagyon nehéz biztos kijelentéseket tenni. A Fidesz gondokkal küzd, de egyenrangú kihívója még most sincs. Ha csak a pártokra, pontosabban a baloldali pártok tartós mélyrepülésére, sőt, szétesésük eltitkolhatatlan jeleire tekintünk, akkor még mindig igaz az állítás, miszerint jelenleg valóban csak a Fidesz tudja lehetetlen helyzetbe hozni önmagát. Viszont vannak más politikai erők és tényezők, mindenekelőtt befolyásos külföldi formációk és különféle politikai, gazdasági fórumok, amelyek rendszeresen csapásokat mértek a pártra, s továbbra is számolni kell ezekkel. A kormányoldal számára nagy pozitívum, hogy továbbra is megvan a lehetősége a szinte teljes körű cselekvésre, játékterét nem szűkítette be semmi sem.