Főkönyvi kivonás

A hivatalos kommunikáció szerint az EU-val kapcsolatban folyó véleménykülönbségek miatt van szükség zárolásra, ez azonban sem a lakosságot, sem pedig a vállalatokat nem érinti majd.
Kit érinthet akkor a zárolás? Nyilvánvalóan az államot, így pél­dául a minisztériumokat és például a központi fejlesztéseket érintheti majd kellemetlenül. Miután a büdzsében hozzávetőleg kétszázmilliárd forintos tétel van elkülönítve rendkívüli esetekre, a zárolás ténye kiemelt jelentőségű költségvetési ügy.

De kell-e aggódnunk azért, hogy rendben van-e az idei költségvetés, vagy csak tegnapig állt fenn ennek a látszata? Nos, a Nemzetgazdasági Minisztérium nyilvánosságra bocsátott dokumentumaiban voltak ugyan a bevételi oldalon lényeges elmaradások, a kiadási oldalon pedig bizonyos túlköltések, de a költségvetési tartalékok figyelembevételével ez kezelhető mértékűnek tűnt. Veszélyforrásként az év derekán azonban felbukkant az infláció, pontosabban a defláció: nálunk – csakúgy, mint a Lajtán túli fejlett országokban – nem növekednek, hanem csökkennek a fogyasztói árak, utóbbi pedig hiába jó a háztartásoknak, a költségvetést megfosztja az adóbevételek bizonyos részétől, és elméletileg nem generálja a gazdasági növekedést sem, még kevésbé a belső gazdaságot, hiszen a piaci szereplők a kivárásra rendezkednek be. Ha minden olcsó, és még olcsóbb lesz, akkor minek vásároljunk be?

Halkan azért megjegyezzük, lehetett volna pontosabban is tervezni: a tavaly őszi piaci várakozások – elsősorban a rezsicsökkentés és az importált infláció kapcsán – előre jelezték, hogy egy százalék körüli idei inflációs ráta várható a 2014-es költségvetésbe tervezett 2,4 százalékos számmal szemben.
Igazából ebben semmi új elem nincs. Azonban az európai uniós viták – esetleg egy büntetés  kötelezettségszegési eljárás miatt vagy támogatások visszatartása – kapcsán immár a büdzsének kell helytállni a megindított projektek folytatásáért. Ez nem jelent ugyan forrásvesztést, ezt a forrást más projektekre, lehetőségekre megkapja az ország,

a jelenleg kieső részt azonban a büdzséből kell előteremteni.
A gondot most az jelentheti, hogy eddig a költségvetési tartalékok kellő fedezetet nyújthattak a felmerülő kockázatokra, viszont a mostani zárolással alaposan beszűkült a kör, és csak abban bízhatunk, hogy az év hátralévő részében nem üt be egy piaci turbulencia, vagy nem kezdik el újból támadni a forintot – például a devizahiteles mentő­csomag kapcsán.

De tegyük fel a kérdést újból: kell-e aggódnunk azért, hogy idén nem teljesül az – európai uniós kulcsszint alatti – költségvetési hiánycél?

A második és immár a harmadik Orbán-kormány ha valamiben elkötelezett, pont az úgynevezett háromszázalékos hiány betartása, betartatása. És ez – a mi esetünkben legalábbis – a minimum.
Magyarországnak ugyanis minden áron arra kell törekednie, hogy ne kerüljön vissza a túlzottdeficit-eljárás hatálya alá. Sajnos ez a kérdés azért lett megint aktuális, mert az Európai Bizottság nemrég kiadott közleménye szerint 2015 tavaszán újraindulhat az EDP-eljárás hazánkkal szemben, tudniillik Brüsszel nem látja megfelelőnek az adósságcsökkentést az államadósság-csökkentési feltételek fényében.
Lehet-e a zárolások kapcsán megszorításokat emlegetni? A szó klasszikus vagy közgazdasági értelmében most aligha, mert a tervezett kormányzati kiadászárolások közvetlenül valóban nem érintik a háztartásokat és a vállalatokat, ugyanakkor a központi beruházási alapot érinthetik az intézkedések, például leállhat néhány állami fejlesztés.

Valószínűleg az őszig nem lesz különösebb gond, onnét kezdve azonban a piacok már kíváncsian várják a 2015-ös büdzsé főszámait, az abból kirajzolódó gazdaságpolitikai tendenciát. No és a devizahiteles mentőcsomag konkrétumait, például azt, hogy az milyen mértékben érinti majd hazánk nemzetközi tartalékait, kvázi összefüggésben a forint árfolyamával.
Egyelőre azt rögzíthetjük: a költségvetési zárolás most nem fog fájni, de a jelek szerint az ősszel aligha fogunk fázni!