Fóka és internet

A hivatásos világmegváltók korábbi generációi – legalábbis az értelmesebb képviselői – még jobbára azt hirdették, hogy a szegény országok lakóinak nem halat kell adni, hanem meg kell tanítani őket halat fogni. Mert nincs annyi hal a tengerekben, amennyi elég volna a gyorsan szaporodó éhes szájaknak. Ez elég triviális megállapítás napjainkban, amikor nemcsak az idő gyorsul, hanem a népességrobbanás is – tizenkét évenként egymilliárddal nő az emberiség létszáma! – és a megélhetési túlhalászás miatt egyre több tengerből tűnnek el a halak. Erre a sajnálatos összefüggésre már a mi nagyszerű Madách Imrénk is rávilágított másfél évszázada Az ember tragédiájában, midőn a Lucifer és Ádám által meglátogatott, hóval és jéggel borított vidéken egy eszkimó elárulta nekik, hogy már agyonverte az összes szomszédját, de hasztalan, mert mindig kerülnek újak, és azért könyörög az istennek nézett Ádámnak, hogy „kevesb ember legyen, s több fóka”. Ez az óhaj azóta sem teljesült, de egyre több ember hagyja ott a szülőföldjét, és vándorol más, számára mégoly távoli tájakra, idegen civilizációjú országokba, abban a reményben, hátha ott megvalósul a fenti utópia. Ezt az illúziót az ENSZ hétvégi „fenntartható fejlődési” konferenciáján sem kívánták eloszlatni a bölcsek kövét zsebükbe rejtő politikusok, sőt ismét deklarálták a már többször megfogalmazott utópikus célt, hogy világszerte felszámolják a szegénységet és az éhezést, tiszta ivóvizet, minőségi oktatást és tisztességes munkát biztosítanak mindenkinek – mindössze csak azt nem árulták el, hogyan. Bár kiderült, hogy háromezermilliárd dollárból 2030-ig megvalósítható a humanista cél, de hogy ki fogja ezt a potom összeget előteremteni, azt szerényen elfelejtették közölni. Igaz, Mark Zuckerberg, a zseniális Facebook-vezér a U2-s Bonóval együtt azt javasolta, hogy minden menekültnek biztosítson internetes hozzáférést a világszervezet, mert a Facebook a „fejlődés alapja”, de azt persze nem árulta el, hogy ő hány milliárdot nyerne a jótékonykodáson. Így ugyanis még több, kultúránkról, törvényeinkről, szokásainkról mit sem tudó ázsiai és afrikai migráns kelhet útra – zsebében okostelefonnal – az ígéret földjét egyébként korántsem jelentő Európába. Reméljük, az eszkimók még nem értesültek az ötletről, mert aligha gyakorolnák azt a vendégszeretetet, amiben Ádám részesült.