Fizessenek a szegények!

 A hét végén jó hírre ébredt az ország. Legalábbis a „demokratikus oldal” hívei, ugyanis még a csapból is az folyt, hogy a Publicus Intézet legfrissebb felmérése szerint Botka Lászlónak, az MSZP miniszterelnök-jelöltjének az ismertsége megközelítette Orbán Viktorét, támogatottsága pedig csupán két százalékkal marad el a jelenlegi kormányfőétől. A felmérés arról nem adott számot, hogy a szegedi szocialista polgármester rendkívüli ismertsége minek köszönhető, a populista ígéretözönnek, amelyben a gazdagok megsarcolása mellett már a nyugdíjasok ingyenes gyógyszere is felbukkant, vagy esetleg annak, hogy a Szeviép-botrány kapcsán újabb szocialista pénzmosoda körvonalai látszanak kiteljesedni.

Igaz, a jogállam helyreállításán fáradozó médiában arról nem tettek említést, hogy a Szeviép-botrányban miként tűnt el újabb hárommilliárd forint, miként szívódott fel a szegedi városvezetéssel, s Botka Lászlóval meghitt és bensőséges kapcsolatokat ápoló cégekből a sok-sok pénz. Ami nagyjából kétszáz vállalkozást temetett maga alá, benne munkahelyek ezreivel. Szeged polgármestere hat évig tétlenül szemlélte ezt, ám most, hogy a szocialisták pajzsra emelték, az ígéretekben odáig ment, hogy a „Szeviép-károsultakkal együtt fogja jövőre elzavarni Orbán Viktort és rezsimét”.

A „Fizessenek a gazdagok!” szlogennel utcafórumozó és haknizó Botka nem volt mindig ennyire megértő az összességében tizenegymilliárd forinttal megrövidített négyszázharminchárom kisvállalkozással, mint most. A Szeviép csődbe menekülése idején, 2010-ben Botka a fogadóóráján azt mondta az egyik károsultnak, a Bujdigép ügyvezetőjének: „Kedves Jóska, eltévesztette a házszámot, sárgának sárga ez a ház is, de menjen át a szemben lévő bíróságra, és ott keresse az igazát.” A későbbiekben arra is volt példa, hogy a polgármester széttépte a petíciót, amelyet a városháza előtt tüntetők adtak át neki. A polgármester a mai napig is azt állítja, hogy Szegednek semmi köze nem volt a Szeviéphez, amely összesen harmincnégymilliárd forint közpénzhez jutott állami és helyi forrásból. Azóta a közbeszerzési értesítőkben fellelhető adatokból kiderült, a semmi minimum kilencmilliárd. Ha pedig az egyik önkormányzati cégen keresztül megkötött szerződéseket is figyelembe vesszük, akkor az a semmi bizony tizenhatmilliárd forint.

Éppen a Szeviép-botrány világított rá, hogy a Botka László és a szocialisták által vezetett város horribile dictu hat éve a gyakorlatban valósította meg a „fizessenek a szegények!” politikáját. A magukat szociáldemokratáknak vallók az égvilágon semmilyen segítséget nem nyújtottak a többségében szegedi és részben Szeged környéki kisvállalkozóknak, akiket a szocialisták emlőin csüggő Szeviép egymillió forinttól kétszázmillió forintig terjedően felejtett el kifizetni. A krízist túlélők házaikra jelzáloghitelt vettek fel, hogy a dolgozóikat ki tudják fizetni, hogy vállalkozásukat folytatni tudják, s így nagyjából négy-ötezer ember munkahelyét és mindennapi betevőjét megőrizzék. Ezeket az embereket dobta ki és küldte egy másik „sárga házba” Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Már-már jelképes ebben a szomorú történetben, hogy a szocialisták jelenlegi európai parlamenti képviselője, Ujhelyi István egykori sofőrje, egy Szeviép-leányvállalat ügyvezetőjeként félmilliárd forinttal nem tudott elszámolni a bíróságon, ám Botka László az illetőt a város egyik önkormányzati cégében igazgatóként foglalkoztatja.

A személye ellen irányuló karaktergyilkosságot emlegető Botka arra sem adott magyarázatot, hogy az uniós pénzek elosztásáról döntő Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatóságába hogyan kerülhetett éppen egy Szeviép-leányvállalat vezető tisztségviselője. Nyilván rosszindulatú rágalom az is, hogy a Botka által vezetett Szegeden a városházát családi, baráti szálak kötik össze a városi bírósággal, a rendőrséggel és a médiával. Al Capone nem álmodhatott volna különb összefonódásokról. Azon már meg sem lepődünk, hogy a csődbűntettel vádolt Szeviép-vezérek vagyonának zár alá helyezését feloldotta a járásbíróság, a nyomozó hatóság pedig olyan szakértőt rendelt ki annak megvizsgálására, történt-e a hitelezők elől fedezetelvonás, aki a vádlottak cégében könyvvizsgáló.

A Botka-féle mintavárosban rövidesen a vádlottak padján fog ülni a város címzetes főjegyzője és egy szocialista alpolgármester is. Nem oly rég emléktáblát avattak a járásbíróság egykori pártkomisszárjának, stílszerűen az 1956-os forradalom leverésének hatvanadik évfordulója előtt, ám a „demokratikus oldal” jelöltjét ez sem zavarta. Ahogyan a szocialistákat sem, amikor elfogadták az önjelölt miniszterelnök-jelöltet, aki maga mondta, miután nem választották újra az MSZP választmánya élén: „Nektek nem kellettem, az országnak jó leszek?”