Emlékeznek még? Hat évvel ezelőtt, szeptember közepén Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök és társai egyhetes éhségsztrájkba kezdtek a Parlament előtt, tiltakozásul a tervezett választási regisztráció ellen. Ferencünk akkor azt mondta nagyon komoly képpel a kamerák előtt, hogy meg akarják mutatni a választóknak, van merszük egy szenvedélyes, bizonyos mértékben önsanyargató akcióra az orbáni diktatúra ellen. Természetesen arra nagyon vigyáztak, hogy semmilyen kár ne essen a vezér egészségében, különben ki vezetné vissza az országot a demokrácia útjára? Eltelt egy hét, Gyurcsányék lebontották a sátraikat, akciójuknak az ég világon semmi eredménye nem volt, de hát tudjuk, hogy Ferencet ez nem érdekli, csak hát ha nem kap pár napig médiafigyelmet, akkor elkezd vakarózni, és tenni kell valamit.
Így azóta sem nyugszik, mindig keres vagy összetákol valami színpadot, amiről harcba hívja a tömegeket. Nemrég a Sargentini-szavazás kapcsán összegrundolt, néhány ezer fős tüntetésen hirdetett ellenállási mozgalmat az Alkotmány utcába, mert hát egy diktatúrát nem lehet a parlamentből megdönteni, azt az utcán kell. Igaz, 2006 őszén még azt mondta: Lehet tüntetni a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek.
Most már az ellenkezőjét gondolja, de hát ilyen ez a Ferenc, hol ezt mondja, hol azt.
Lázadást vizionál, utcai tömegdemonstrációkat. Arról álmodik, hogy megismétlődik 2006 ősze, csak most Orbán lesz a rossz fiú, tízezrek ordibálják majd, hogy „Orbán takarodj”, megostromolják a Parlamentet, ő pedig a végén győztes hadvezérként szabhat feltételeket ahhoz, hogy mindenre elszánt hadserege letegye a fegyvert. De ez az akciója is olyan gyorsasággal halt el, mint a múltkori és pont annyi eredménnyel is járt. De ne aggódjon senki, biztos lesz újabb performance, majd elad valamit a családi ezüstből, és ételt vesz belőle a rászorulóknak, vagy betyárnak öltözik, és úgy fosztogatja a Fidesz-székházat. Tulajdonképpen jó, hogy van nekünk Ferenc, legalább van kin röhögni.
Így azóta sem nyugszik, mindig keres vagy összetákol valami színpadot, amiről harcba hívja a tömegeket. Nemrég a Sargentini-szavazás kapcsán összegrundolt, néhány ezer fős tüntetésen hirdetett ellenállási mozgalmat az Alkotmány utcába, mert hát egy diktatúrát nem lehet a parlamentből megdönteni, azt az utcán kell. Igaz, 2006 őszén még azt mondta: Lehet tüntetni a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek.
Most már az ellenkezőjét gondolja, de hát ilyen ez a Ferenc, hol ezt mondja, hol azt.
Lázadást vizionál, utcai tömegdemonstrációkat. Arról álmodik, hogy megismétlődik 2006 ősze, csak most Orbán lesz a rossz fiú, tízezrek ordibálják majd, hogy „Orbán takarodj”, megostromolják a Parlamentet, ő pedig a végén győztes hadvezérként szabhat feltételeket ahhoz, hogy mindenre elszánt hadserege letegye a fegyvert. De ez az akciója is olyan gyorsasággal halt el, mint a múltkori és pont annyi eredménnyel is járt. De ne aggódjon senki, biztos lesz újabb performance, majd elad valamit a családi ezüstből, és ételt vesz belőle a rászorulóknak, vagy betyárnak öltözik, és úgy fosztogatja a Fidesz-székházat. Tulajdonképpen jó, hogy van nekünk Ferenc, legalább van kin röhögni.