Félig szilárd

Ha valaki nyomon követi a magyarországi és az európai politikát, és olykor az Amerikai Egyesült Államok hazánkkal kapcsolatos „baráti” jó tanácsait is figyeli, nem valószínű, hogy leesett az álla a Freedom House nevű szervezet minapi bejelentése láttán. Az történt ugyanis, hogy ez a felvilágosult társaság, ötévnyi Orbán-kormányzás után, lényegében arra a bátor megállapításra jutott, hogy Magyarország immár nem demokrácia. Hanem úgynevezett „félig megszilárdult demokrácia”, vagy mi a csuda.

A meglepetés ugyan elmaradt, de azért van itt néhány furcsaság. Egyrészt: már a 2010 tavaszi, kétharmados választási Fidesz-győzelem után néhány héttel hallhattuk itthon, hogy megszűnt a demokrácia, aztán ez a szabadon továbbra is kinyilvánítható vélemény hamar átszüremkedett az Európai Unió egyes köreibe, majd kisvártatva az Amerikai Egyesült Államok demokratább részébe is eljutott.
Azóta diktatúrázástól hangos a külföld és hazánk egyaránt, az erről szóló hangzatos tirádák azonban, minden műfaji gazdagságuk ellenére, az istenadta magyar népet mégsem győzték meg elnyomattatásáról.
Hiszen tavaly képesek voltak három voksoláson is újra az elnyomó rezsimre szavazni. A Freedom House agytrösztjének persze megvan erre is a magyarázata: bár semmilyen hazai vagy nemzetközi hatóság vagy illetékes szerv nem kérdőjelezte meg a honi eredmények legitimitását, azért azok „erősen befolyásolva voltak”. Azt amúgy szerényen elhallgatják, hogy tavaly ősz óta számos időközi voksolást tartottak, ellenzéki győzelemmel, a Fidesz által megalkotott szabályozásnak megfelelően.

A több posztszocialista államot is górcső alá vevő washingtoni szervezet Oroszországgal és Bulgáriával emleget minket egy lapon, külön emlékeztetve jelentésében, hogy Orbán Viktor tavaly illiberális demokráciáról beszélt.

Mindazonáltal: ezek szerint a Freedom House csupán „pecsétet ütött” egy unásig hallott megállapításra, amelynek egyrészt nem lesz következménye, másrészt felettébb szubjektívnek és egyoldalúnak hat. Hazánk az unió által leginkább átvilágított tagállam – magyarázta többször is a miniszterelnök, utalva arra, hogy az Európai Unió szinte minden, az elmúlt években hozott törvényt szinte szóról szóra megvizsgált, majd megállapításokat tett, amelyeket a kormány aztán módosításokkal jórészt el is fogadott. Aztán a sokat emlegetett szólásszabadság sem látszik továbbra sem megszűnni, sőt – elég csak szétnézni a világháló gazdag élővilágán. És sorolhatnánk a megfontolandókat, nem is beszélve a már említett választásokról: ha a többség valami és valaki mellett leteszi a voksát, az nem demokrácia?

Ha az egyszerű honpolgár kicsit alaposabban is átböngészi az emberjogi aktivisták „szakértői” anyagát, egyéb érdekességre is bukkanhat. Például arra, hogy demokratikusabb értékek tekintetében mennyivel jobban álltunk 2006 környékén. Emlékeznek, akkoriban volt ugye a választók megtévesztéséről szóló, kiszivárgott őszödi beszéd, tüntetőket verő rendőrség és körbekerített Kossuth tér meg hasonló „vívmányok”. Csoda, ha nem értjük mi ezt a nagy demokráciaelméletet?