Baranya Róbert

Vélemény és vita

Félelemmel játszva

„Valódi fenyegetésként” jellemzi az általa megnevezett „jobboldali populista politikusokat” az Economist című brit hetilap

„Valódi fenyegetésként” jellemzi az általa megnevezett „jobboldali populista politikusokat” az Economist című brit hetilap, amely Orbán Viktor magyar miniszterelnököt is a „veszélyforrások” között említi Marine Le Pen és Donald Trump mellett. A lap egyben harcot hirdet ellenük, felsorolva azokat az „értékeket”, amelyek mellett ők kiállnak: nyitott piacok, határok, globalizmus és az emberek szabad mozgása.

Hát igen. Láthatóan nagy a pánik. Elvégre nem máshol nyerték meg a helyhatósági választások első fordulóját a radikálisok, mint az európai liberalizmus bölcsőjének tekinthető Franciaországban. Nem máshol akarja kitiltani a muszlimokat az országból a republikánusok elnökjelöltje, mint a liberalizmus tengeren túli fellegvárában, az Egyesült Államokban. Ez korábban elképzelhetetlen lett volna.

Ezért is nagy az aggodalom. A növekvő pánikból azonban valami nagyon hiányzik: az önvizsgálat. Erre valahogy sose jut hely meg idő.

Pedig érdemes lenne egyszer végre ezeknek a véleményformálóknak leülniük egy csendes sarokba, és végigvenni az okokat. Így például azt, hogy a liberális demokrácia sikertelen exportja vezetett ahhoz a közel-keleti káoszhoz, amelyből aztán szépen kinőtt az Iszlám Állam meg a menekültáradat.

Aztán azt is, hogy az általuk felmagasztalt globalizmus az emberi kizsákmányolás gyökere. A határok lebontása pedig (bár az érintettek számára, így számunkra is rettentő kényelmes) oda vezet, hogy a terroristák úgy jönnek-mennek, mintha a sarki közértben lennének.

Az Economist cikke jellemző. Szitokszóként használva a populizmust, megbélyegez minden olyan politikust, aki nem az ő „haladó értékrendjét” követi, és aki veszélyes lehet saját igéje terjesztésére, térhódítá-sára, egyeduralmára. A jelző lényegében mindegy. Hol populista, hol náci, hol szélsőséges, hol diktatórikus.

Szerintük az általuk említett politikusok az emberek félelmeire alapozva érnek el sikereket. Ez persze farizeus hozzáállás. Hiszen ők most éppen ezzel operálnak. Vészhelyzetet hirdetnek, hogy az emberek féljenek az általuk elutasított politikusoktól, pártoktól. Ők azonban nem a társadalmat féltik, hanem saját magukat.

A tények azonban makacs dolgok, és nem őket igazolják. Nem tudjuk, hogy Le Pen vagy éppen Trump mit tenne vagy mit nem tenne a hatalom birtokosaként, de azt például tudjuk, hogy a magyar miniszterelnök és pártja mit tett az elmúlt időszakban, hogyan reagált a ránk zúduló nehézségekre.

Határozottan cselekedett. A legújabb felmérések szerint pedig ezt a választók értékelik. Márpedig egy demokráciában ők döntik el, hogy kinek szavaznak bizalmat. Ha tetszik, ha nem. És az is látható, hogy az emberek egyre kevésbé kíváncsiak a brit hetilapban írt véleményekre. Mert a világ folyamatosan és egyre gyorsabban változik, az üres okoskodás, a halogatás, a „dugjuk a fejünket a homokba” politikája pedig nem oldott meg még semmit. Az Economist cikke azzal igyekszik nyugtatni olvasóit, hogy a többség egyelőre nem vevő „a jobboldali populistákra”. Pedig az igazság az, hogy a többség már rájuk nem vevő.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom