Vélemény és vita
Fekete-fehér
Álláspont. A mostani, fergusoni rémálomról, az összamerikai tüntetéshullámról mindenki előre tudott.
Tudott az augusztusban lelőtt fekete srác halálának ügyében eljáró bíró, tudott az ügyész, tudott a pisztolyt elsütő rendőr ügyvédje is. De tudott Ferguson polgármestere, Missouri állam kormányzója, az Egyesült Államok belügyminisztere, sőt maga Barack Obama elnök is. Tudott a helyi rendőrparancsnok, a Fergusonba érkező esélyegyenlőségi aktivista, a színes bőrű militáns parancsnok és a fosztogatásra készülő galeri összes tagja.
Tudta egész Amerika, a legfelsőbb bíróság elnökétől kezdve a legostobább lógós ügyvédbojtáron át a pakisztáni taxisofőrig. A híradórendezők már előre „keresték a helyet” az égő autóknak, a kifosztott üzleteknek, a tomboló embereknek.
Mindenki tudott mindent: nem hétfő reggel, az ítélethirdetés előtt, de még csak nem is a bizonyítási eljárások végekor. Kerek három hónapja már minden világos volt!
Akkor, amikor megalakult az esküdtszék, amelynek kilenc fehér és mindössze három fekete tagja volt. Illetve, elnézést, afroamerikai, így politikailag korrekt a tengerentúlon.
S innentől kezdve a politikai korrektség, ez az amerikai mítoszfogalom többet nem is szerepel ebben a történetben.
Ugyanis nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy a fehér esküdt – erre mellesleg meg mondjuk a sárgára, barnára meg ki tudja, milyen színre miért nincs esélyegyenlőségi műszó? – nem fogja soha a büdös életben elítélni a fehér rendőrt, aki lelőtt egy fekete bűnözőt. Mindegy, hogy az illető tényleg az volt, vagy sem. A fergusoni fehér középosztály kertvárosi lakója szemében a gettólakó talpig diplomában is potenciális sittes marad.
Félreértés ne legyen, nincs ez másként a másik oldalon sem. A fekete bőrű közösség szemében az „ír” rendőr tendenciózus elnyomó, a golfozó elit pedig rabszolgatartásra vágyó exföldesúr. Lehet ilyen vagy olyan bizonyíték egy ügyben, akkor is a sajátja felé hajlik a keze, pontosabban az ítélete. Emlékezzenek vissza 1995 októberére, O. J. Simpson ítélethirdetésére. A nyilvánvalóan bűnös színes bőrű celebet felmentették a kettős gyilkosság vádja alól. Az esküdtszék tizenkét tagja közül ugyanis kilenc fekete volt.
Ez az a nagyszerű igazságszolgáltatás, amit polgárháborúba süllyedő városát nézve sem győzött hangsúlyozni Obama. Idézzük: „Az Egyesült Államok jogállamiságra épülő ország, ezért el kell fogadni a határozatot.” Hát, amint a mellékelt ábra mutatja, nagyon elfogadták…
Az amerikai jogrendszer visszásságai most látványosan mutatták meg, hogy majd fél évszázaddal Martin Luther King halála után a feketék nem illeszkedtek be az amerikai társadalomba. Jogaik vannak, lehetőségeik alig. Hiába színes bőrű az elnök, hiába van bőven fekete politikus és milliomos, a középiskolákba, az egyetemekre messze lakossági arányuk alatt kerülnek be az afroamerikaiak. Ugyanez az arány a rendvédelmi szerveknél, viszont a háborús övezetekbe küldött ágyútöltelékek között pont fordított. S igen, a börtönlátogatottságot is messze vezetik. Mint mellesleg a később jogtalannak bizonyuló ítéletek is zömében őket sújtják. Az ENSZ emberjogi főbiztosa is jelezte: komolyan aggodalmai vannak az amerikai helyzet felől, ahol látványosan növekszik a fehér bőrű rendőrök afroamerikai kiskorúakkal szemben elkövetett bűntényeinek száma. A napokban éppen Clevelandben lőtt le egy rendőr egy tizenkét éves afroamerikai fiút. Miért? Mert játék pisztollyal játszott.
E cikknek nem feladata, hogy felfedje az amerikai társadalom válságának okait, pláne nem, hogy megoldást nyújtson rájuk. A faji megkülönböztetés utáni gazdasági és társadalmi szegregáció problémáit az amerikaiaknak kell megoldaniuk.
Nekünk ehhez, bármennyire is nagy barátok és szövetségesek vagyunk, az égegyadta világon semmi közünk.
S most kérem, engedjenek meg egy gyors gondolatkalandot. Mit szólna Washingtontól kezdve Oslóig az összes jogvédő, ha kiderülne, hogy egy magyar rendőr fegyvert használt valamelyik keleti határmegyében egy rá bizonyítottan szamurájkardokat hajigáló kisebbségivel szemben? Nem jogtalanul lőtt a rendőr, nem is gyilkolt, s a bűnelkövető se volt kiskorú, pláne ártatlan járókelő. Akit később nem motivált civilek ítéltek volna el, hanem a bíróság.
Ugye tudják a választ? Magyarország minden létező szégyenpadra rákerülne, rasszisták lennénk, ahol a bíróság a fasiszta rendszer döntéseit hajtja csupán végre. Tisztességes ember előre köpne, ha magyar szót hall. Indulnának dönteni a pesti kormányt.
Összegezve egy kissé átalakított magyar mondással: amíg nem vesszük ki saját szemünkből a gerendát, addig talán mások szálkáira se küldjünk nehézbombázókat napalmozni.