Fekete kezek

„A washingtoni Cosa Nostra figyelmeztette Orbánt, hogy túl messzire megy” – idézte a napokban közreadott dolgozatában a közép-európai térséggel foglalkozó megfigyelők véleményét Christine Stone, az amerikai Ron Paul Institute agytröszt munkatársa. Arról pedig, hogy milyen területeken megy „túl messzire” a magyar miniszterelnök, felsorolta, hogy Orbán komolyan feldühítette Washingtont a paksi megállapodással és az orosz szankciók megkérdőjelezésével, valamint azzal, hogy a Vlagyimir Putyin orosz elnök elleni gyűlöletkampány dacára is kitartott a Déli Áramlat mellett.

Christine Stone tegnap még életben volt. Pedig nagyon erős a mondat, amit Washingtonról megfogalmazott: az Amerikai Egyesült Államok fővárosában, vagyis a gazdasági, atom- és mindenféle tekintetben globális szinten szuperhatalmi státust élvező ország irányítói közé befészkelte magát a maffia.
Tekintsük át röviden annak a bűnszervezetnek a történetét, amelynek figyelmeztetéséről Christine Stone megemlékezett.

A La Cosa Nostra néven is ismert maffia pánolasz–amerikai bűnszövetkezet, az olasz maffia amerikai ága, amely a 19. század második felében, a szicíliai és dél-olasz emigrációs hullám után alakult ki. Az olasz–amerikai maffia az egyik legnagyobb bűnszervezet az Egyesült Államokban. Olyan nagyvárosokat tart irányítása alatt, mint Chicago, Detroit, Boston, Pittsburgh, Milwaukee, Cleveland, Philadelphia, Providence, New Jersey és New York.

Az amerikai maffia története a La Mano Nerával, vagyis a Fekete Kézzel kezdődött. Ez a szervezet zsigerelt ki olaszokat és más nemzetiségű emigránsokat New Yorkban: általában zsaroló leveleket küldött, ha nem kapta meg azt, amit szeretett volna. A fenyegető leveleken néha aláírás helyett egy fekete tintába mártott kéz állt.

Napjainkban adva van egy kivételességtudattól fűtött globális szuperhatalom, amelynek tulajdonképpen csak az elöljáróit mozgatja egyfajta birodalomépítő tudatosság. (Francis Fukuyama, a világhírű politológus 2006-ban azt írta Amerika válaszúton című könyvében, hogy „az amerikai nép a szíve mélyén nem birodalomépítő”.)

Ennek a szuperhatalomnak a testén 2001 szeptemberében arab szélsőségesek egy csoportja olyan vérző sebet ütött, amelyet a mai napig képtelen kiheverni, cserébe pedig lerohanta Irakot és Afganisztánt, szétverte a két ország berendezkedését, s hírszerzői olyan kínvallatásnak álcázott bosszút álltak több tucat ártatlan emberen, hogy Adolf Hitler halálfejes kápói már csaknem ártatlan Miki egereknek tűnnek fel így, a visszapillantó tükörben vizsgálva őket.

Mindezekhez képest, adva van még ugyanakkor egy, az Európai Unióban is a saját útját járó Közép-Európa, benne a Visegrádi Négyekkel, s köztük is a nyugati szemmel 2010 óta meglehetősen önjáró, de viszonylagos gazdasági sikereket felmutató Magyarországgal. Egy olyan országgal, amely 1956-ban elsőként emelte fel a fejét a kommunista pribékek kínpadján, ahová a második világháború után a győztes nagyhatalmak lökték, és amely térséget azokban az időkben méltatlanul elfelejtettek Amerikában, de karvalyként csaptak le rá és baloldali kormányaira az 1989-es rendszerváltás után a globalizáció jegyében.
Washingtonban – Christine Stone szerint a Cosa Nostrában – akkor indult be az igazi zsibongás, amikor hazánkban öt, egymás után megnyert választással világraszóló felhatalmazást nyert a magyar nemzeti érdeket előbbre tartó Fidesz. Ekkor vádolta meg korrupcióval André Goodfriend, az Egyesült Államok nagykövetségének ideiglenes ügyvivője Magyarországot és annak adóhatóságát, majd néhány hét alatt az is kiderült, hazánkra műveleti területként tekintenek az amerikai fővárosban. Sarah Sewall, a washingtoni külügyminisztérium egyik államtitkára december 9-én akciótervet jelentett be olyan – köztük európai – országok vonatkozásában, ahol támogatni kell a korrupcióellenes reformot.

Ha levelet írt volna, csak a fekete tintába mártott kezet hiányolnánk a végéről.

Ezek után csak annyit üzenhetünk a szíve mélyén nem birodalomépítő amerikai népnek, hogy legyen békés a karácsonya, a Cosa Nostra zsebében táncoló elöljáróinak pedig azt, hogy csak ne figyelmeztetgessék Magyarországot.

Washington először tegyen rendet a saját portáján.
El a fekete kezekkel Magyarországtól!