Fejkvóta

Lehet-e a nemzetpolitikát egyetlen tételben meghatározni a kiadási oldalon? Persze, hiszen mindenkinek a saját zsebe a legfontosabb… Tíz évvel ezelőtt a baloldal a december 5-i népszavazás kampányában épp erre építette a stratégiáját. A szavazópolgárok zsebére.

Fejpénzben számolt velünk, akárhol éljünk is a magyar ég alatt: fejkvótát jelentettek neki az anyaországiak, és fejkvótában mérte a határon túliakat is. Csak hát, fondorkodásának alanyai ezúttal nem „gazdasági szereplők” voltak, akikre „forrásokat” kellett volna elkülöníteni – mert forrása egyébként is a Dunának, s Oltnak van! –, hanem hús-vér szereplők, érző emberek. Akikben bizony azokban a napokban forrt az indulat, magyar acsarkodott a magyarra. Ezt sikerült hát elérni az anyagi szemlélettel.

Lapozgatom most, a tízéves évfordulón a szocialisták akkori kampánykiadványát. A felelős döntés! – ez volt a címe, s azt írták benne: „Fontos itt megemlítenünk, hogy az áttelepülőknek, de a határon túl maradó, magyar állampolgárságot szerzőknek is ugyanolyan szociális juttatás jár állampolgárságuk esetén. Sőt, az állam és az állampolgár között ez a kötelék tovább növeli az államkassza terheit, ha a külföldön élő állampolgár ugyan szülőföldjén marad, de Magyarországon ideiglenes lakcímet szerez magának.” És persze az egész kiadványt, mint közben kiderült, Erdélyben nyomtatták. Mert ott olcsóbb volt! No, ide aztán meg végképp kell a felkiáltójel. S akkor meg már ismét a fejkvótánál tartunk.

A valóban felelős döntés azonban egészen másról szólt volna, s ezt, minden jel szerint azóta sem értették meg az „illetékesek” megfelelő helyeken. Így nem értik például azt sem, hogy nem tragédia kisebbségbe születni, kisebbségben élni. Alapvetően egy más élethelyzet, de távolról sem tragikus. Csak más. Mert hiszen akárhányszor is húzzanak a térképeken vastag piros filctollal mindenféle határvonalakat a nagyhatalmak képviseletében ezerféle rossz kezek, az embernek a szülőföldje akkor is a szülőföldje marad. S akként kötődik hozzá akkor is, ha egy másik állam címeres papírjaira kell váltania dokumentumait, igazolványát. A szülőföldje marad akkor is, ha csak hosszadalmas, idegőrlő és megalázó sorban állás után megszerzett vízummal teheti a lábát Magyarországra. Volt részünk bőven ebben is.

Az ellenkampány tehát azzal, hogy intézményesítette a nemzeti széthúzást, kormányprogrammá tette a „turáni átkot”, az anyaországhoz való kötődés jogát vitatta el a határon túliaktól. Ami fejkvótában igazából nem is mérhető, és eszmei értéke sem fejezhető ki „forrásokban”.