Fejben dől el

Vagy nem akarták, vagy fel sem fogták, vagy esetleg felfogták, de támadták, mert. Vagy csak úgy, dafke.
Szépen, csendben valamiféle életmódváltás (változás, változtatás – tessék, itt lehet választani, kinek, kinek ízlése szerint) lopakodik a kertek alatt. Szeptember elsejétől majd már az óvodákba, hiszen akkortól kötelező lesz az óvodáztatás hároméves kortól. Vinni kell a gyereket, nem lesz mese, és nem lesz mellékszál az sem, hogy ott a gyerek – szegény és gazdag, sovány és kövér, szőke és fekete, azaz az összes – kap reggelit, ebédet, uzsonnát, de talán még tízórait is – ingyen. Ott majd foglalkoznak velük az óvónők, játszanak, dalocskákat tanulnak, kialakul a számfogalmuk, esetleg közösségbe illeszkednek.

És így jutnak el az általános iskoláig, ahol szintén lesz tízórai és ebéd, szintén ingyen, ahol van iskolatejprogram – ne feledjük, élet, erő, egészség –, és ahol a menzákról eltűnt a só és a cukor, s ha eltűnnek az ízfokozók is, akkor a csemeték rádöbbennek, hogy milyen az étel igazi íze. És ahol van iskolagyümölcs-program is. És ahol lassan minden évfolyamban kötelező lesz a napi egy testnevelésóra. És ahol számon tartják a hiányzást. Ennek a szigornak köszönhető, hogy csökkent a mulasztott órák száma, meg persze annak is, hogy bizonyos, gyerekek után járó állami juttatásokat csak akkor folyósítanak, ha a gyerek bent van az iskolában.

Az már csak folyománya lehet mindennek, hogy ott esetleg tanul is valamit, mert mindegy, hogy honnan jött, ez minden nebulóra egyaránt érvényes. És ki tudja, hogy egy elátkozott úszásórán mikor bukkan föl egy Egerszegi Krisztina. Vagy ha nem bukkan fel, akkor esetleg a gyerek megszereti a sportot, és ha nem is űzi versenyszerűen, de legalább hetente néhányszor. Akár még focizhat is vagy biciklire is pattanhat, és nemcsak azért, mert az trendi, hanem mert biciklizni – is – jó. De az is lehet, hogy ennek a fene sok mozgásnak köszönhetően a gyerek nem hízik el, kevesebb lesz a nebulók közt a túlsúlyos. A sokat szapult chipsadó is megtette a hatását, már az első évben változtak a vásárlási szokások, és kevesebb édesség és sósság fogyott. Február 18-án lesz egy éve, hogy életbe lépett a transzzsírsavrendelet, amelynek megint csak mintha lenne valamilyen egészségvédő, életmódváltozást segítő hatása. Hát valahogy így. Azért csak így, mert még kevesen tartanak ott, hogy idézgethessék a klasszikus mondást: csak egészség legyen, a többit majd megvesszük!

Ennek az éremnek a másik fele, hogy a kormány elfogadta az Egészséges Magyarország 2014–2020 egészségügyi ágazati stratégiát, amelynek egyik legfontosabb célkitűzése az, hogy folyamatosan javuljon a lakosság egészségi állapota, egészségügyi helyzete. A stratégia nagy súlyt helyez a megelőzésre, valamint a betegek gyógyulási esélyeinek javítására. Az ágazati célkitűzések közé tartozik, hogy 2020-ra két évvel növekedjen a születéskor várható, egészségben eltöltött életévek száma, 2022-re pedig elérje az EU-átlagot, és tíz százalékkal csökkenjen a halálozási arány. Kiemelt cél, hogy erősödjön és érvényesüljön az egyéni felelősségvállalás az egészségmegőrzésben, valamint csökkenjen az ország egyes területei között a lakosság egészségi állapotában tapasztalható különbség.

Mindez tehát értünk van, de rajtunk múlik. Ennek megfelelően kellene átállítani az agyunkat. Mert csak mi tudunk elmenni tüdő-, vastagbél-, emlő- és méhnyakrákszűrésre. De nem csak mi adhatunk hálát a Jóistennek, ha idejében veszik észre, hogy baj van, és meggyógyulunk, hanem azok is, akik szeretnek minket. És nem mindegy az sem, hogy egy műtét mindent megold – vagy pedig egy hónapokig, évekig tartó és csak ötven százalékkal kecsegtető terápia következik.

Kis kitérő, de megéri, van olyan dunántúli kisváros, ahol nincs drogprevenció. Mert a polgármester azt mondja, hogy arra nem ad pénzt. Helyette viszont van két sportiskola és két zeneiskola, oda járnak a diákok tanítás után is, ott érzik jól, ott tombolják ki magukat, ha kell. Ott élnek és nem máshol, hogy szépen mondjuk, közösségi életet. És tetszik nekik, és jól érzik magukat. Hát lehet így is.

És ha így is nézi az ember, akkor talán nem épülnek értelmetlenül a tornatermek, sportpályák, uszodák, nem újul meg egy-egy kórház, és nem nézik rossz szemmel azt sem, hogy állami fenntartásba került az eladósodott egészségügyi intézmények többsége. Akkor talán még a trafikoknak is van értelmük, annyira, hogyha szóba kerülnek, akkor – bár feltételezem, ez bizonyos esetekben komoly erőfeszítést igényel – nemcsak a mutyiig zakatolnak el a gondolatok, hanem addig is, hogy csökkent itthon a dohányosok száma. Részben ezt szolgálja a nem dohányzók védelmében hozott jogszabály is. Persze, hogy ez a sok fene egészséges ember, ha felnő, egyáltalán mire lesz jó, ki tudja. Esetleg többet dolgoznak, tovább élnek, ritkábban betegszenek meg.

Még az is lehet, hogy boldogabbak lesznek.