Őry Mariann

Vélemény és vita

Ez már az ítélet

Álláspont. Magyarország sosem volt hibátlan ország, de most azzal húzta ki a gyufát, hogy a kormány és választói kimondják az igazságot a migrációs válságról

A hitehagyást és az istenkáromlást 2017 novembere óta halállal büntetik Mauritániában, ahol hosszú börtönbüntetést lehet kapni becsületsértőnek minősített bejegyzésekért a közösségi médiában, és egyébként tavaly öt, magánkézben lévő tévét és rádiót zártak be a hatóságok. Lesothóban büntetlenül maradt zaklatásnak, halálos fenyegetéseknek vannak kitéve az újságírók, gyakoriak a letartóztatások. A becsületsértés börtönnel büntetése Botswanában is mindennapos, a gyakorlatban egyébként azokra vonatkozik, akik a kormányzati szereplők kétes ügyeiről írnak. Szlovákiában februárban megöltek egy oknyomozó újságírót, Ján Kuciakot. Máltán tavaly a korrupciós ügyeket leleplező Daphne Caruana Galiziát.

Tudják, mi a közös ezekben az országokban azonkívül, hogy kockázatosnak látszik újságírónak lenni arrafelé? Nos, az, hogy mind előkelőbb helyen végeztek a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-ranglistáján, mint a hetvenharmadik helyre tett Magyarország. Mauritániától úgy választja el hazánkat egyetlen helyezés, hogy az indoklás is elismeri, továbbra is változatos a magyar médiaszcéna, a print és az online média is szabadon közöl kormányzati szereplőket érintő korrupciós vádakról szóló oknyomozó anyagokat. A magyar ellenzéki média rajong érte, ha hazánkat külföldről szidják, különösen, ha mindenható jogvédők és NGO-k teszik, precízen számszerűsítve a demokráciát, a jogállamiságot vagy a sajtószabadságot. Most is gyorsan beszámoltak az újabb bírálatról, de arra azért nem számítok, hogy kollégák tömegei indulnak meg a fent említett afrikai országokba a „fojtogató diktatúra” elől.

Megszokhattuk az elmúlt években, hogy a külföldi kritika rendszerint csőstül jön. Tegnap fogadta el az Európai Parlament költségvetés-ellenőrzési bizottsága is a Sargentini-jelentéshez fűzött véleményét. Vádakból ebben sincs hiány, a rendszerszintű korrupciótól kezdve az államháztartás átláthatóságának hiányáig. „Ha egy országban rendszerszintű korrupció működik, akkor a nemzetgazdasága nem tud olyan adatokat produkálni, mint amilyeneket a magyar gazdaság produkált az elmúlt nyolc esztendőben” – reagált ezekre Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, aki szerint a most kiegészített jelentés egy koncepciós eljárás alapdokumentuma.

Brüsszelben természetesen bőszen tagadják, hogy koncepciós per zajlana. Sargentini asszony például egyebek mellett azzal védekezik, hogy széles körű kutatást végzett az elmúlt közel egy évben. Igaz, hogy háromszor annyi Soros-szervezettel találkozott, mint kormányzati szereplővel, de ne akadjunk fel apróságokon. A holland képviselő, rendkívül transzparens módon, a jelentéshez csatolta azok listáját, akikkel konzultált. Ugyan azt nem tudjuk, miről, de beszédes, hogy a lengyel jobboldali Marek Jurek árnyék-jelentéstevő is ott ült ugyanazokon a találkozókon, és azt mondta, azok alapján nem tartja jogosnak a jelentésben megfogalmazott vádakat. Sargentini tehát nagyjából annyira jár el transzparensen, mint az Európai Bizottság, amikor nem mondja meg pontosan, miről beszélget annyit Frans Timmermans első alelnök és George Soros – de legalább közzéteszik a találkozók tényét.

Az Európai Parlamentben valóban kirakatper zajlik, már csak azért is, mert az ítéletet már rég meghozták. Ezt még csak nem is tagadják, bevallottan egy már meghozott döntést akarnak alátámasztani a mostani elhúzódó cirkusszal. Magyarország sosem volt hibátlan ország, de most azzal húzta ki a gyufát, hogy a kormány és választói kimondják az igazságot a migrációs válságról. Ezért pedig bűnhődni kell.