Ez a lényeg

Azt gondolná az ember, hogy ilyen rendezvény elsősorban Gyurcsány Ferencről, s az ő radikális, jobban mondva egyre radikálisabb hatalomvágyáról szól, elvégre a hatalom birtoklása az éhségnél és a szexusnál is erősebb késztetés a pszichológusok szerint. Az Ellenállás napját tehát szélsőséges Orbán- és kormányellenességnek kellett volna tematizálnia - hisz tőlük kellene elragadni a hatalmat –, ehelyett belső lázadás történt. A DK derék nyugdíjasai keményen lenyomtak néhány liberális lázadót, akik sebtében készült plakátokkal tiltakoztak a párt miskolci kalandja, konkrétan Pásztor Albert polgármester-jelölése ellen. Megütötték, de még seggbe is rugdosták őket… No meg széttépték a plakátjaikat. Nemes bosszú…

Mindig is csodálkozni lehetett azokon, akik bedőltek különféle baloldali és jobboldali ideológiáknak, hivatalos és önjelölt vezéreknek és a körülöttük tapasztalható parttalan szellemi habverésnek.
Nem, nem Gyurcsány Ferencről van szó. Ő a hatalmat szereti, a hatalom pedig nem ideológiafüggő dolog, tehát az jól kiélhető baloldali és jobboldali keretek között is, minden aberrációjával együtt. Elismerem, jó szórakozás Gyurcsány régi és új kijelentéseit összevetni, sok esetben garantált a száznyolcvan fokos viszonylat, például akkor is, amikor egyszer azt mondja, hogy vége az ingyenebédek korszakának, máskor meg szegény éhezőkért hullajt krokodilkönnyeket. De az sem rossz, hogy totál baloldalinak hirdeti magát az ember, miközben Gömbös beszédeit tanulmányozza, azokból igyekszik ihletet meríteni.

Világos, hogy Gyurcsány Ferencnek elvonási tünetei vannak, hiszen immár ötödik esztendejét éli a hatalom delejes érzése nélkül. És most keresi azokat az eszközöket, amelyekkel visszaszerezhetné azt. Nem titok, ha hatalomról van szó, mindenre képes, rendszeresen bérmálkozik, ha kell, elcsámborgott kislányt talál, s annak idején egyszerre dörgölőzött Washingtonhoz, Brüsszelhez és Moszkvához is. Ami azért volt olyan unikális dolog, mert a történelem során megszoktuk, hogy a hintapolitika alapvetően kétpólusú dolog.
Most néhány liberális versenyző kiakadt. Gulyás Márton, Setét Jenő – a hírhedtebbek közül. Szegények, azt hitték, hogy Gyurcsány velük van, az ő emberük, hiszen olyan büszkén vitte a nyakában azokat a táblákat, hogy ez vagyok, meg az vagyok, mindenképpen más vagyok, tényleg már csak olyat nem akasztott ki, hogy buzi vagyok. Őszintén szólva, kívülről is úgy tűnt, hogy a DK harcos népe is a másság világából verbuválódik, jobb híján. És akkor itt ez a Miskolc. Meg az Ellenállás napi DK-sok, akik elég hamar rezonáltak Pásztor Albert jelölésére. Miért? Mert olyan tapasztalatokat, s nyilván olyan sérelmeket hívott elő a mostani Pásztor-ügy, amit a „politikai korrektség” tilalomfái miatt sehol sem tudnak kibeszélni.

Abba most ne menjünk bele, hogy miért kibeszélhetetlenek ma ezek az egyébként igaz gondok, és miért nem engedi az új világrend a kulturális karambolok kibeszélését. A szinte vérrel és vassal fenntartott tilalom mindenkire vonatkozik, magasabb rendű szempontok érvényesülnek annál, mint hogy ezek a karambolok nap nap után több áldozatot szednek a világban. A Bilderberg-csoport tudja már a megoldást, szerinte ha nem lesznek kultúrák, nem lesznek kulturális különbségek, és velük együtt egy csapásra eltűnnek a karambolok is…

No de vissza a DK-hoz! Akik éppen Pásztoron keresztül érzik megkaparinthatónak a hatalmat Miskolcon. Mert nyilván létezik az MSZP-ben és a DK-ban is olyan kalkuláció, hogy Pásztor kimondatlanul is gyors megoldásokat sugall a kétségtelenül lassúbb és körülményesebb választ, sőt, megoldást kínáló integráció helyett.

Szó sincs paranoiáról. Pontos, egyszerű és hidegfejű hatalomtechnikai számítások állnak a háttérben. És nagyon is elképzelhető, hogy több forgatókönyv készült, amelyek nem alternatívái egymásnak, hanem párhuzamosan működnek majd. Egy Brüsszelben, egy Washingtonban s egy nyilván Moszkvában is… Hát hogyne! A Pásztor-féle szcenárió Miskolcé, Gyurcsány Ferenc nyilván meg is kérdezte, hogy milyen alapon került át az ügy a budapesti színtérre, ahol senkit sem érdekel Miskolc, mert itt az Orbán-ellenes küzdelem folyik. Mint ahogy Washingtonban sem a bankokra kell panaszkodni, hanem a gonosz putyini allűrökre, Moszkvában viszont az orosz nyelv a legszebb, nem az angol. (A magyarról tanácsos mindenütt hallgatni.)
Volt egy bizarr momentumuk a 2006. október 23-i eseményeknek. Talán a tévétudósításban is látni lehetett, amint egy középkorú férfi, kiválva a tüntetők tömegéből, azt kiabálta: vesszen Gyurcsány! Mire két rendőr odaugrott és ráüvöltött, hogy „mit mondtál?!” És máris csak úgy zuhogtak az ütések a fejére és a testére. Jegyezzük meg: ez a lényeg.

A színtiszta demokrácia. Mármint a gyurcsányi változata.