Vélemény és vita

Ez a hadi helyzet

Álláspont. Foteltábornokokból és elméleti katonai szakemberekből sosem volt hiány a jelenlegi ellenzék soraiban

Elég felütni valamelyik mikropárt honlapját, máris dőlnek ránk a jobbnál jobb honvédelmi ötletek. Az egyik formáció azonnal kiléptetné hazánkat a NATO-ból, a másik úgy véli, teljesen felesleges beruházás a korunkban legmodernebbnek számító Leopard 2A7+ tankok megvétele, a harmadik meg arról sző titokban terveket, hogy tulajdonképpen az egész katonaság úgy, ahogy van, totálisan felesleges, és hatalomra jutása esetén szélnek kell ereszteni az összes fegyverest, hiszen ma már a semlegesség meg a fegyvercsőbe dugott virág a trendi.

A nagy ötletparádéban persze vissza-visszatérően előkerül, hogy a „gonosz” Orbán-kormány valójában megállás nélkül a hadkötelezettség visszaállításán mesterkedik. Ez a tipikus „ha nincs valódi hír, hát keltsünk helyette mi rémhíreket” esete, 2010 óta hallgatjuk, és bár ócska hazugság  – amellyel egy szavazatot sem sikerült szerezniük –, még sincs olyan hét, hogy ne szednék elő valami zs kategóriás ellenzéki romkocsmázáskor.

Persze az ellenzék dühödt vergődése érthető, hiszen az elmúlt időszakban egyre-másra érkeztek a honvédség fejlesztéséről szóló fontos hírek. Hol nagyjavított helikopterek érkeztek vissza Oroszországból, hol német harckocsik és önjáró lövegek vételét jelentette be Benkő Tibor tárcavezető, máskor meg saját kézbe vett, cseh licencű fegyver- és felélesztett hazai lőporgyártással, frissen vásárolt repülőgépekkel volt tele a sajtó. S akkor még szót sem ejtettünk a laktanyafejlesztésekről vagy az egyenruházat cseréjéről, de ugyanígy említhetnénk a légvédelem modernizációját.

Végül ott a 2015-ben indult bérfejlesztés, amelyre legutóbb 2002 elején, az első Orbán-kormány regnálása alatt került sor. Érdemes észben tartani: a jelenlegi ellenzék soraiból az MSZP vezette nyolc éven át a honvédelmi tárcát, ám a Gripen vadászrepülőgépekek (balhés) beszerzésén túl nem sokat tudtak felmutatni. Pedig (állítólag) 2002-től 2008-ig a tárca minden évben a költségvetés nyertesének számított – a pénz valahogy mégis elsikkadt, kiszervezett laktanyafenntartásra, meg ki tudja, mi mindenre ment el. Pedig 2006-ban még a laktanya-rekonstrukciókat is leállították, az önjáró tüzérséget meg fillérekért eladták valamelyik kohónak – azaz a korábban erre szánt pénz is a kasszában maradt.

Közhely, mégis igaz: egy hadsereget fenntartani drága mulatság. Nemcsak azért, mert az eszközök a civil pénztárcához mérten döbbenetesen sokba kerülnek, hanem azért is, mert valamelyest a jövőbe kell látnia annak, aki efféle feladatra vállalkozik. A stratégiában a győzelemhez – vagy a sikeres elrettentéshez, ami sokszor értelmesebb, hasznosabb és legfőképpen olcsóbb cél, mint maga a háború – egy lépéssel állandóan az aktuális ellenség előtt kell járni. Olyan kérdésekre kell válaszolni, amelyek csak félig hangzottak el, vagy amelyeket jelenleg még fel sem tettek.

Mindent összevetve a honvédség jelenlegi vezetése – például – nem azért vesz tankokat, szállító- és gyakorlórepülőket, önjáró lövegeket és saját gyártású kézifegyvereket, mert a második kurszki ütközetre készül, hanem azért, mert a mi erőnk egy nagyobb egység része. Kicsi, de fontos része a NATO-nak.
Be kell látni, a rózsaszín szemüveg rémisztően torzít. A világ nem tündibündi hely, nem volt, nem is lesz az soha. Aki a NATO-ból való kilépésen, a katonák szélnek eresztésén gondolkodik, valójában a magyarság érdekei ellen cselekszik, ellenségeink ötödik hadoszlopa, rosszabb esetben fizetett ügynöke.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom