Extrák nélkül

Miközben a jövő évi költségvetésben semmi különleges nem várható – a gazdaságpolitikai irányelv és a fő számok már korábban ismertté váltak –, a közeli években várhatóak majd rendkívüli intézkedések a kormány részéről. Szögezzük le persze már az elején: a 2015-ös büdzsé, függetlenül a megnyilvánuló, egyre hevesebb társadalmi reakcióktól, „hozza” az elvárt makrogazdasági számokat. A költségvetési hiány az uniós kulcsszint alatt lesz, visszatér a moderált infláció, valamint a gazdasági növekedés is itt marad – igaz, alacsonyabb fordulatszámon pörög majd a motor, de közben lesz mód az adósság csökkentésére is.
Mindenféleképpen új elem, hogy a következő évben a kormány megpróbálja devizakötvény nélkül finanszírozni és megújítani az adósságállományt. Tulajdonképpen ez az egyetlen extra dolog a 2015-ös büdzsé környékén – legalábbis rendszerszinten. Valamint az is, hogy a különadók bevételi összege már gigaméretűre duzzadt: jövőre 860 milliárd forintnyi bevételt vár ebből a kormány.

De a következő évek pörgősek lehetnek. Erre célzott Orbán Viktor miniszterelnök akkor, amikor az idén, kínai útja során a négyszázalékos gazdasági növekedés elérését jelölte meg. Rögzítsük: három-négy százalékos éves bővülés az, ami érezhető a mindennapokban is, valamint megalapozza a felzárkózást a fejlett nyugati világhoz. Jelenleg azonban a négyszázalékos gyarapodáshoz nincsenek meg a feltételek – különadók terhelik a különböző nemzetgazdasági szektorokat, így például a hitelintézeteket is. Márpedig banki kölcsönök nélkül nincsenek újabb beruházások. Amennyiben pedig nincsenek vállalati fejlesztések, akkor új munkahelyek sem teremtődnek a versenyszférában. Szép a kormány igyekezete, ám lássuk be: „közhasznúzni” nem lehet minden állástalant elküldeni.

Mindazonáltal a kormányfő a tegnapi, a Bloomberg hírügynökségnek adott interjúban jelezte, hogy vissza akarja szerezni Magyarország a befektetői besorolását, és azt tervezi, hogy legkésőbb 2017-ben csökkenti a bankadó mértékét és már jövőre felülvizsgálhat más adókat is. Helyes a kabinet irányváltása: önmagában nem elég azt „nem érteni”, hogy a hitelminősítők miért tartanak bennünket bóvli kategóriában, hanem tenni is kell érte valamit. Jóllehet, az intézetek a bankok kottájából muzsikálnak: a nemzetközi pénzpiacon a „minden mindennel összefügg” elve alapján önállóan nem működhet egy modell. Vagyis örvendezhetünk mi a jelenlegi dübörgésnek, az egyre jobb pénzpiaci kondícióknak, ha a hitelminősítőknél befektetésre nem ajánlott kategóriában sátorozunk. Több mint három esztendeje tartózkodunk a bóvliban, ami egyre nagyobb károkat okoz gazdaságunk megítélésében. Ami azért fontos, mert tetemes államadósságunk jelentős részét piaci szereplők finanszírozzák, amelyeket pont a hitelminősítői instrukciók befolyásolnak.

Sorsdöntő lesz a jövő év abban a tekintetben is, hogy a devizaalapú jelzáloghiteleket kivezetik-e a piacról vagy sem. Ha igen, akkor a magyar gazdaság és politika 2016-tól „megtisztultan” üzemelhet. Véget ér egy negatív történet, amely már mindenkire ráégett: az adósokra, a kormányra, de a bankokra is.

Hogy a miniszterelnök által jósolt komoly, spekulatív támadásokat a forint ellen miként is veri vissza a kormány és a jegybank, arra bázisként szolgálhatnak az elmúlt évek. Egyfelől spekulatív inzultus mindig van az ország mérete, önálló fizetőeszköze és külső sérülékenysége miatt, másfelől a Magyar Nemzeti Bank – hatalmas devizatartalékának köszönhetően – szilárd pénzügyi hátteret biztosít. Természetesen a jövőben csak egy megoldás létezik: euróra váltani a forintot. Jó lenne, ha a kormány ezen a téren is kinyilvánítaná szándékát: momentán céldátumunk sincs, márpedig egy hiteles, eurós átváltási időpont tovább javítana a helyzeten.

Most azonban főzzünk abból, amink van. A miniszterelnök piac­nak küldött üzenetei azt jelzik, hogy gyökeres fordulat állhat be a gazdaságpolitikában: az extraterhek mérséklődhetnek, de akár el is tűnhetnek. Emiatt ugyan nehezebb lesz a költségvetésnek, de jobb az üzleti életnek. Ráadásul extrák nélkül is lehet igazságos és arányos a közteherviselés.