Európai tragédia

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke tegnap a Népszabadságban már magyarul is megjelent cikkében bebizonyította, hogy miért nem érdekel lassan senkit sem, hogy mit mond.

A főbiztos közhelyekkel és érzelmi manipulációval teletűzdelt írása tulajdonképpen egy terjedelmes szidalom. Szégyelljék magukat az európaiak!

Brüsszelből nézve Juncker urat a harag, az elutasítás és a félelem aggasztja, amivel Európa a menekültek és gazdasági migránsok áradatát fogadja. Félreértés ne essék, elfogadhatatlan, ha felgyújtanak egy menekülttábort. De elfogadható az ilyen szélsőségek miatt félresöpörni a normális többség félelmeit? Hiába kerestem a cikkében, hogy vajon elismeri-e vagy legalább kimondja-e, hogy komolyan kell venni az emberek félelmeit, ahogyan azt mások mellett Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter is megtette a minap. De nemcsak nekünk kell szégyellnünk magunkat, hanem azoknak a megátalkodott populista politikusoknak is, akik „felelőtlen kijelentéseikkel veszélybe sodorják egyik legnagyobb közös vívmányunkat, a belső határok eltörlését is”. Ki kell ábrándítanom Juncker urat: Schengent nem a populista politikusok veszélyeztetik, hanem az, hogy nem tudunk bánni vele. A belső határok eltörlése a külső határok védelmét feltételezi, no meg azt, hogy egyetlen terrorista sem tudja azzal kijátszani a titkosszolgálatokat, hogy nem repülőre, hanem vonatra száll állig felfegyverkezve.

Juncker szerint a hiba bennünk van, mert egyre csak acsarkodunk, pedig az Európai Bizottság egy csomó kiváló megoldással előállt már. „Lecsapunk az embercsempész-hálózatokra”, írja olyan határozottsággal, mintha már minden rendben lenne, dübörögne a rendcsinálás, és tényleg csak az irracionális idegengyűlöletünk motiválná minden félelmünket.

„Napról napra több állampolgárunk veszti el a hitét abban, hogy Európa tényleg vallja az általa hirdetett értékeket: a jogállamot, az igazságosságot, a nemzetek identitásának tiszteletét”– mondta Nikola Poposzki macedón külügyminiszter korábban a Szkopje uniós perspektíváit összezúzó görög vétó miatt. Amit kimondott, most is igaz, és nem csak a bővítés kapcsán.

Teljesen nyilvánvaló, hogy nem az európai „értékközösségről” szónokló Juncker szemrehányásai alakítják, hogy az állampolgárok mit gondolnak, a tagállami vezetők pedig mit tesznek a bevándorlási hullámmal kapcsolatban. A közös megoldást elutasító, egyoldalú akciónak nevezik némelyek a magyar–szerb határkerítést, mintha legalábbis Magyarországot aknáznánk körbe, nem pedig a schengeni határon való illegális átkelést próbálnánk megakadályozni. Egyértelmű az is, csak sokan nem akarják észrevenni, hogy a magyar hatóságok és a migránsok konfliktusa kódolva van. Előbbieknek ugyanis kötelességük a regisztráció és az ujjlenyomatok felvétele, utóbbiak viszont ezt nem akarják, hiszen a dublini megállapodás értelmében magyarországi belépésük rögzítése miatt – úgy hiszik – búcsúzhatnak a németországi menedéktől. Részletkérdés, hogy mennyire működik ez a valóságban, és hogy a németek valóban be akarnak-e fogadni minden egyes szíriait, vitathatatlan, hogy a migránsok zöme Macedónián, Szerbián és Magyarországon is lehetőleg csak át akar jutni valahogy, minél kevesebb nyomot hagyva maga után.

Tegnap brutális emlékeztetőt kaptunk arról, hogy mivel jár az embercsempészet – legalább húsz ember megfulladt egy teherautóban, de a halottak száma ötven is lehet. Egy osztrák zöldpárti politikus szerint a csempészek elleni kemény fellépésről beszélő belügyminiszter „kampányt csinált” az emberek halálából, egy szakértő pedig az embercsempészek elleni fellépést hibáztatta azért, hogy ezek a bűnözők veszélyesebb körülmények között kénytelenek embereket csempészni. Az álszenteskedést lehet ön- és közveszélyes ostobasággal tetézni, de ez a normális többséget már nem érdekli. Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt elnöke szerint „az embercsempészek potenciális gyilkosok, és úgy is kell őket kezelni” – ebben a kijelentésben mintha egy kicsit több lenne a józan ész.

A kétmilliós Macedónia külügyminisztere a frontvonalról üzente: nem engedi, hogy az illegális bevándorlók szervezetlenül, ellenőrizetlenül lépjék át a határt. Nikola Poposzkitól sok európai kollégája tanulhatna európaiságot, engedtessék meg, hogy inkább neki, illetve benne higgyünk. Engedtessék meg az európai embereknek, hogy féltsék a biztonságukat és az identitásukat, a határ védőinek pedig azt, hogy tegyék a dolgukat. Ami Brüsszelt illeti, a nagy felelőskeresés közben érdemes lenne az európai átlagpolgár megszégyenítése helyett megereszteni egy telefonhívást Washingtonba is.