Őry Mariann

Vélemény és vita

Európa útja

Álláspont. Európai egyesült államok nem lehet, mert sikeres Európa csak erős nemzetállamokra épülhet

Abban a történelmi folyamatban éljük mi most az életünket, amikor a német gazdasági erőhöz leginkább, hatalmilag és gazdaságilag is meghatározó módon Közép-Európa fog csatlakozni, és ez fölértékeli ennek az egész régiónak a szerepét a hagyományos német–francia tengellyel szemben – erről beszélt Orbán Viktor a Magyar Állandó Értekezlet múlt pénteki ülésén. A miniszterelnök nem először idézte az adatokat, amelyekből kiderül, „a következő évek során Közép-Európa, benne az egész Kárpát-medence lesz az európai gazdasági növekedésnek a motorja”. Ehhez szükség van mindenekelőtt a régió egységére, hiszen a visegrádiak együtt jelentenek igazán súlyt Európában.

Súlyra pedig szükség van, ugyanis a fent említett német–francia tengely ideológiailag mindenképpen azon van, hogy meghatározza, merre haladjon Európa. Mi sem jelképezi ezt jobban, mint hogy vasárnap Emmanuel Macron francia elnök a Bundestagban beszélt arról, Franciaországnak és Németországnak új fejezetet kell nyitnia Európa történetében, mert az Európai Unió a mai állapotában nem tud megbirkózni az előtte álló kihívásokkal. Macron szerint „modern, hatékony és demokratikus európai szuverenitásra” van szükség, és beszédében elutasította többek között az „emlékezet nélküli nacionalizmust” is. Azt, hogy Európa a második világháború óta példátlan számú és mértékű kihívásokkal néz szembe, már Szijjártó Péter is többször elmondta, világos azonban, hogy a magyar és a francia kormány más-más úton haladna. Macron érti, hogy Európa globális jelentősége csökkent, politikailag és gazdaságilag is messze van a lehetőségeitől, a francia elnök azonban – bár populista mondataiba sok mindent lehet belelátni – a központosított Európában látja a megoldást.

Nem véletlen, hogy Merkel szívesen hallgatja Macron szavait Berlinben, hiszen mindketten azon dolgoznak, hogy a nemzeti szuverenitást háttérbe szorító központosítás felé kormányozzák a szövetséget. Mindezt úgy, hogy Macron ezúttal is az eurokraták szokásos riogatásával jött, hiszen mindenki számára, aki nem a liberálisok szemüvegén át nézi a világot, egyértelmű, hogy az „emlékezet nélküli nacionalizmus” térnyerésétől tartani azért erős túlzás, a nemzeti szuverenitás visszaszerzésére való igény legitim, főleg annak fényében, milyen hatékonysággal kezeli „a közös Európa” a már említett kihívásokat.

Ilyen kihívás a migrációs válság is, amiről Marcon harcostársa, Merkel kancellár pénteken is elég nehezen követhető okfejtést tartott a témában a Neue Presse chemnitzi fórumán. A 2015-ös eseményekről még mindig csak úgy tud beszélni, hogy nem szívesen ismeri el saját hibáit és mások érdemeit, az ENSZ migrációs paktumával kapcsolatban viszont legalább beleszállt európai partnereibe. Merkel szerint ugyanis, akik elutasítják a megállapodást – Európában először hazánk –, azok gyűlöletet terjesztenek és uszítanak. Rossz hír lehet a kancellárnak, hogy egyre több uniós ország – köztük a baráti Ausztria – mond nemet a migrációpárti dokumentumra, és ez attól sem változik meg, ha egyre durvábban minősíti őket.

Ezért dolgozik azon Berlin, Brüsszel és Párizs is, hogy megossza a visegrádiakat, elvegye a hatékony érdekérvényesítés lehetőségét attól a csoporttól, amelyik európai egyesült államok szerint nemzeti szuverenitást akar. Pedig ha másból nem is, a Brexitből igazán tanulhattak volna. Európai egyesült államok nem lehet, mert sikeres Európa csak erős nemzetállamokra épülhet. Ennek az Európának az identitását pedig nem Macron határozza meg.