Európa oldalán

A magyar miniszterelnök szerint Európa legnagyobb pártcsaládjának útja a kereszténydemokrácia, a nemzetek Európájának megerősítése – más út ugyanis nincsen, „Európa a nemzetek Európája lesz, vagy nem lesz”. Biztató módon a kongresszuson elfogadott határozatból kikerült a liberális demokráciára való hivatkozás, s helyét – a Fidesz által is támogató módosító javaslat nyomán – a kereszténydemokrácia, illetve a családközpontúság vette át. Ennek természetesnek kellene lennie az Európai Néppárt számára, de sajnos nagyon is ideje van most az olyan iránymutatásoknak, amelyek a helyes ösvényre akarják visszaterelni a pártcsaládot. A liberálisoknak, szociáldemokratáknak és zöldeknek tett folyamatos engedmények ugyanis az EPP identitásválságához vezettek, párhuzamosan Európa identitásválságával.

A Néppárt immunrendszerének működését jelzi, hogy elenyésző kisebbségben maradtak Alexander Stubb liberális támogatói, akik végképp le akarták tenni a fegyvert a liberális kultúr- és etnomazochizmus előtt. Az ő politikájának ugyanis ez az üzenete, még ha úgyis fogalmazta meg tegnap, hogy ki kell menni a barikádokra megvédeni a liberális demokráciát. Nem túl sokan tartottak vele.

Az Orbán Viktor által is megfogalmazott irányvonal szerint ezzel szemben a Néppárt feladata újra az emberek oldalára állni, megvédeni őket „az illegális migrációtól, a terrorizmustól, a bűnözéstől és a gazdasági bajoktól”. Erről beszél régóta Sebastian Kurz osztrák kancellár is, hiszen az Európai Unió osztrák soros elnökségének szlogenje nem véletlenül az, hogy „Európa, amely megvéd”. Persze ezzel Kurz is kivívta a liberálisok haragját, akik szemében vörös posztó az „Európa erőd” gondolata, megvetendő a nemzeti és keresztény identitás, az üdvözítő út mindezek tagadása, feloldása. Biztató jel egyébként a már említett határozatot ille­tően az is, hogy a bekerült a szövegbe: a demográfiai kihívásokra az elsődleges megoldást nem a migráció jelenti, hanem családközpontú politikákat kell folytatni.

Sok mindent elárul az EP-választáson összecsapó felek értékrendjéről, hogy amíg Orbán beszédében azt hangsúlyozta, egységesen fel kell sorakozni Weber mögött és győzelemre vinni a Néppártot, addig az ellentábor folyamatosan vért akar látni, politikai értelemben legalábbis. Stubb is a Fidesz kizárásának lehetőségéről beszélt, a nyugat-európai liberális sajtó, a – többnyire Soros-fizette – civilek és a liberális-szociáldemokrata-zöldpárti erők pedig régóta Orbán ellen lázítanak. Weber már a kongresszus kezdete előtt leszögezte, hogy nincs napirenden ilyesmi, és valóban nem is vallana nagy bölcsességre, ha az EP-választás kampányában a Néppárt éppen azokra hallgatna, akik a pártcsalád vereségét várják.

Sajátos nézeteket fogalmazott meg tegnap a kereszténydemokrácia mibenlétéről Donald Tusk, az Európai Tanács lengyel elnöke is, a hatalomból kibukott liberális Polgári Platform politikusa. Tusk szerint ugyanis aki „támadja Ukrajnát”, az nem lehet kereszténydemokrata. Az utalás elég világos, a Putyin-fóbiában szenvedő Tusk szerint Budapestnek szemet kellene hunynia a kárpátaljai magyarságot érő súlyos jogsértések felett, ahogyan azt sajnálatos módon az uniós szervek is teszik. Az ő dolga, ha nem zavarja, hogy az ukrán utcákon vonulva szélsőségesek éltetik az arrafelé nemzeti hősnek számító Sztepan Banderát, akinek sok lengyel vére tapad a kezéhez. De akkor Tusk úr ne oktasson ki kereszténydemokráciából!