Európa jövőjéről

„George Soros politikai nézetei miatt joggal aggódik a magyar kormány. És nagyon kellene miatta aggódnia minden más európai kormánynak is. Mi aggaszthatna jobban egy kormányt, mint valaki, aki számos olyan szervezetet alapít és pénzel, amely alá akarja ásni a nemzeti határokat és megtanítani embereknek, hogyan játsszák ki a kontinens törvényeinek kiskapuit?” – vetette fel a brit konzervatív The Spectator blogján megjelent posztjában Douglas Murray, az Európa különös halála című könyv szerzője. Murray ezzel azoknak üzent, Soros fizette jogvédőktől kezdve a liberális sajtón át a magyar ellenzékig, akik szerint Orbán Viktor egy nem létező problémával harcol a létezők helyett. Az amerikai jobboldali Frontpagemag portál egy igen erős és amúgy csúsztatásoktól sem mentes, Sorosról szóló cikke kifigurázta a liberális The New York Timest, amiért azzal vádolta az izraeli kormányt, hogy háborút folytat a milliárdossal, amikor ő amúgy is gyenge, amúgy is bántják. „A világ 22. leggazdagabb emberéről beszélünk, aki egész kormányok politikáját diktálja” – írta a szerző.

Tavaly év végén Nikola Gruevszki macedón kormányfő meghirdette országa „sorostalanítását”, mire azonban ezt kimondta, Soros alapítványa már évtizedek óta uralta a teljes civil szférát, támogatta a szociál­demokratákat, együtt költötte a pénzt az ellenzéki pártra és a tőle is balra álló erőkre az amerikai nagykövetséggel és az Egyesült Államok fejlesztési hivatalával karöltve. Gruevszki, bár pártja kis különbséggel megnyerte az előre hozott választásokat, ellenzékbe került, a szociáldemokraták ugyanis már a választások után belementek a Tirana Platformba, az albán kisebbség jogainak kiterjesztésébe, amelyet a kormányalakításhoz szükséges albán pártok fogadtak el Tiranában – szóval egy másik ország fővárosában –, Edi Rama albán elnök vigyázó tekintete előtt. Vajon Edi Rama vagy Nikola Gruevszki volt ott George Soros legutóbbi esküvőjén? Szerintem tudják a választ. Amikor a szocialista Rama még ellenzékben volt, és a jobbközép kormány ellen tüntettek, Soros levelet írt Hillary Clinton akkori amerikai külügyminiszternek, hogyan kellene kezelni a helyzetet. Clinton és uniós szövetségesei pontosan így is tettek. Rama kormányra került, az Albán Demokrata Párt elnöke, Lulzim Basha pedig nemrég azt nyilatkozta: hazájában virágzik a prostitúció és a drogkereskedelem, a maffia behálózza az államigazgatást, Edi Rama pedig, „Soros legnagyobb befektetése a Balkánon”, teret enged nekik.

Orbán Viktor idén Tusványoson azt mondta, „a magyarországi választásoknak most európai tétje is van: ennek kimenetelétől függ, hogy végre tudják-e hajtani a Soros-tervet, le tudják-e bontani a kerítést”. Az Európai Bizottság első alelnöke, az Orbán által amúgy találóan főinkvizitornak nevezett– hazájában megbukott pártot képviselő – Frans Timmermans szerint Brüsszelnek esze ágában sincs semmilyen Soros-tervet végrehajtani, nincs itt semmi látnivaló. A tervezett menekültügyi ügynökség azonban, amelyet nem támogat a magyar kormány, kísértetiesen hasonlít arra a felvetésre, amelyet Soros korábban megjelentetett terveiben megírt. És azokban az írásokban szerepelt a kvóta is, meg hogy évente egymillió embert kell befogadni. Ez nem Orbán Viktor heppje, hanem tények. Magyarországon tagadhatatlanul számos probléma van, amit meg kell oldani, amit jobban kellene kezelni, amire többet kellene költeni, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Világos. A nemzeti szuverenitásért való küzdelem azonban olyan harc Európáért, amelyben valóban a lét a tét: Európáé és mindannyiunké.