Észszerű béralku

Jövőre 161 000, illetve 210 600 forint lesz a minimálbér és a garantált bérminimum összege a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs fórumának ülésén született megállapodás szerint, és hogy ez mennyire magas összeg vagy sem, viszonyításképpen mindenképpen említésre érdemes, hogy mindkét bérkategória összege több mint a duplája a 2010-es évinek. Bármennyire is szárnyal a 2013-as fordulat óta a magyar gazdaság, év végén nem egyszerű „kiizzadni” a százalékokról szóló megállapodást, mindenképpen kell egy kis „izmozás”, amíg mindhárom fél elégedetten bejelentheti, hogy sikerült megegyezni. Így volt ez most is, és egyáltalán nem volt biztos, hogy még az év vége előtt sikerül tető alá hozni az egyezséget. Ezt mindenképpen mutatja az is, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter a december végi évértékelő sajtótájékoztatón csak annyit mondott a bértárgyalásokról: „Reménykedjünk, még van hátra három nap az évből, ami mindhárom félnek, a kormánynak, a munkáltatói és munkavállalói oldalnak elég lehet.” Olyannyira nem volt ez egyszerű, hogy az érdekképviseletek egyik szerveződése – amely aztán nem is írta alá a megállapodást – következetesen ragaszkodott a két számjegyű emeléshez, sőt januárban sztrájkot is kilátásba helyezett, amennyiben nem teljesül a követelésük.

Itt viszont érdemes megemlíteni azt is, hogy miért nem szaladhat el velünk a ló, miért is lehet elégedett mindkét fél a nem is annyira szerény nyolc százalékkal. Leginkább azért, mert ha jobban emelkednek a bérek mint a termelékenység, akkor az inflációt, vagyis áremelést gerjeszt. Ebben az összefüggésben érdemes megemlíteni azt is, hogy az elmúlt öt évben a minimálbér és a garantált bérminimum is hatvan százalékkal nőtt, miközben a magyar gazdaság termelékenysége körülbelül öt százalékkal bővült. Ráadásul a munkáltatói oldalnak igen nehéz kigazdálkodnia bármilyen szintű béremelést, így még ez az idei nyolc százalék is meglehetősen feszes. Ebben viszont segítséget nyújt, ha csökkennek az adók, hiszen annak az összegét a munkaadók oda tudják adni a munkavállalóknak. Erre idén is lesz lehetőség, hiszen júliustól újabb két százalékponttal, 19,5 százalékról 17,5 százalékra csökkenhet a szociális hozzájárulási adó. Ez önmagában összességé­ben 130 milliárd forintot hagy a vállalkozásoknál. Az már csak hab a tortán, hogy idén ismét ötezer forinttal emelkedik a kétgyerekesek adókedvezménye, így 2015-höz képest már kétszer annyit, havi negyvenezer forintot tudnak megtakarítani.

Ide tartozik az is, hogy a minimálbérekkel együtt a magasabb kategóriába tartozó bérek is folyamatosan növekedtek az elmúlt időszakban. Emiatt nemzetgazdasági szinten 2017-re a nettó keresetek reálértéke – a családi kedvezmények figyelembevételével – átlagosan 36 százalékkal nőtt 2010-hez képest. A többletjövedelem viszont egyrészt a fogyasztásban és a megtakarítási hajlandóság növekedésében mutatkozik meg, az elmúlt évek tapasztalatai szerint kétharmad-egyharmad arányban. Mindez tavaly a kiskereskedelmi forgalmat öt százalékkal növelte, és a lakossági állampapír-vásárlások révén az államadósság finanszírozását nagyrészt belföldről, vagyis házon belül lehet finanszírozni. Végül, de nem utolsósorban a foglalkoztatottak száma meghaladta a 4,5 milliót, és 2010-hez képest pedig csaknem nyolcszázezerrel dolgoznak többen az országban. Vagyis a gazdasági mutatók azt vetítik előre, hogy továbbra is lesz miről alkudozni – legalábbis 2020-ban.