És tényleg nem értik

Ám mivel én nem szeretnék a sötét oldalon állni, inkább így fogalmaznék: Zavar van a magyar balliberális médiában!

Az történt, hogy néhány napja Kovács Tamás, egykori olimpikon, világbajnok vívó, a MOB tiszteletbeli tagja, korábban tizennégy esztendeig szövetségi kapitány, nyílt levelet írt Orbán Viktornak. A levélben Kovács kifejtette különvéleményét, a migráció elleni plakátokról, a szerinte túlzott aggodalomról, a szétszakadt országról – miközben nyíltan (be)vallotta, hogy mint korábban is, továbbra is keresztény-konzervatív értékeket vall, és Fidesz-szimpatizáns.

Nos, lett is boldog hacacáré a tökéletesen „elnyomott balliberális mé­diában” – ezt a tartalmatlan hülyeséget mindig le kell írni, különben az ember kiírja magát a „demokraták” közül –, örültek a fiúk-lányok, mint a gyerekek a falusi búcsúban a kakasos nyalókának. Szinte egymás kezéből kapkodták ki a klaviatúrát a különböző „független” médiamunkások és blogacsarkodók, hogy ím’, vége a NER-nek, már a jobboldali holdudvar is elfordul a kormányfőtől. Ráadásul még sportoló is, ajjaj, nagy a baj. És ennél nincs is csudálatosabb! Az euforikus kéj persze nem lett volna teljes, ha nem sejtetik, hogy ezzel Kovács Tamás végleg leírta magát, neki nyilván vége, hiszen az autokrata Orbán-rezsimben nincs ellenvélemény, csak elnyomás, szolgasors.

És ekkor jött a zavar az Erőben. A miniszterelnök ugyanis válaszolt, személyes levélben, amit nem a postán adott föl, hanem egyik munkatársa kézbesítette. Mert bizonyos szint fölött, két úriember között, egy nagyformátumú ember véleményére rea­gálva, ez így illik. Orbán nem reklámozta válaszlevelét. Egy úriember így tesz. Kovács nem hozta nyilvánosságra Orbán válaszlevelét. Mert egy úriember egy magánlevélnél ilyet nem tesz. Ellenben nyilvánosságra hozta a válaszát, mert egy úriember szereti finoman helyrebillenteni a világ kifordult gyémánttengelyét. Álljon itt a szöveg, a jelen és az utókor okulására:

„Tisztelt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr!

Köszönöm Miniszterelnök Úr a mai napon részemre küldött válaszlevelét, külön köszönöm, hogy értékelte őszinte aggodalmamat a nemzet jövőjének alakulása tekintetében. Továbbra is nemzeti érzelmű, keresztény polgár maradok, akinek a továbbiakban is őszinte, egyenes véleménye lesz ebben a politikailag megosztott országban!

Maradok őszinte tisztelettel.”

És akkor jöjjön a lényeg! Mit tesz ilyenkor például a 24.hu majdnem független szakportál? Visszakozik? Elgondolkozik? Valamit tesz a saját fékei és ellensúlyai vonatkozásában? Egy fenét! Leközli a választ, Orbán levelét, ugyebár, ha akarná, sem közölhetné, és jó zaftosan, mócsingosan, mint egy körömpörköltet, részletesen újra idézi Kovács Tamás korábbi levelét. Így születik egy újabb cikk, amely még véletlenül sem arról szól, amiről szó van.

Mondhatják sokan, hogy ez nem lényeges dolog. Egyszerű, piti sajtótrükk, a semmi nyomatékosítása, frusztrációs végtermék. De én mégis úgy gondolom, hogy fontos, beszédes, sok mindent elmond a balliberális holdudvar lelki állapotáról.

Mert valamit írni kell. Keresni a rést a pajzson, a vitát, a belső feszültséget. Két konzervatív úriember elvi vitája, konszenzusa, ütött sebek nélküli – önmagukat nem feladó – kiegyezése nem fér bele. Kovács Tamásból megpróbáltak meghasonlott embert, új ellenzéki hőst faragni. De a vívás közismerten elegáns, úri sport. Ha úgy tetszik, polgári.

És Kovács Tamást továbbra sem döngölte senki a földbe, ugyanaz a nagy sportoló, nagy sportvezető és nagy ember maradt.

Ez az a viszonyrendszer, ami nem fér a fejükbe. Torkukon akad, mint belvárosi romkocsmai vegának az osztriga. És nem értik. Csak nézik a közvélemény-kutatási eredményeket, mint egy káprázatot.