Erőpróbák

A vérmesebb hazai lapok egyike azzal a főcímmel jelent meg, hogy „Brüsszel régóta sokat ad, ma talán sallert is”, míg a realistábbak azt prognosztizálták, hogy „Brüsszel egyelőre nem lesz képes megállítani a Fideszt és vezérét”. Nos, az Európai Parlament plenáris ülése lezajlott, de még az is enyhe túlzás, hogy „vajúdtak a hegyek és egeret szültek”. Az élő televíziós közvetítést nézve nem láttunk a brüsszeli ülésteremben egy egeret sem, csak sok-sok üres széket – gazdáik nyilván valamelyik jó kis brüsszeli étteremben, sörözőben múlatták az időt, vagy más, fontosabb teendőik miatt hiányoztak egyébként igencsak busásan fizető munkahelyükről –, továbbá néhány zaklatott képviselőt, akik mindenféle sületlenséget hordtak össze a magyarországi helyzetről, a magyar kormányról, és az átlag tévénéző számára is nyilvánvaló tévedések és valótlanságok szajkózása mellett egyesek a durva személyeskedéstől sem tartóztatták meg magukat.

Mint például az olasz szocialista Gianni Pittella, aki egy szánalmas Duce-klónként ordibálva a magyar miniszterelnök fejéhez vágta vádjait, hogy szabadság-, demokrácia- és Európa-ellenes, és azt követelte, hogy pártja távozzon az Európai Néppártból. Guy Verhofstadt, a nem éppen szalonképes stílusáról közismert belga liberális politikus azzal vádolta Orbán Viktort, hogy a „régi kommunista Magyarország új megtestesítője”, s azt kérdezte tőle, mi lesz a következő lépés a diktatúra felé vezető úton: „Könyveket fognak égetni a Kossuth téren, Kertész, Konrád, Márai Sándor könyveit?” Nos, erre a derék dán királyfi is csak annyit tudna mondani, hogy őrült beszéd, de nincs benne rendszer. Több vehemens, frusztrált szocialista, liberális és zöldképviselő (zömmel nő) pedig nagyszájú piaci kofákat megszégyenítő módon minden alapot nélkülöző, nevetséges vádakat vágott a magyar kormányfő fejéhez. Az igazsághoz tartozik, hogy volt azért néhány normális, józan euroképviselő is, aki higgadtan, tárgyilagosan, méltányosan érvelve kiállt a nemzeti és az európai érdekeket, értékeket egyaránt védő Magyarország népe és kormánya mellett.

Aki a szerdai vitát végignézte, láthatta, hogy az Európai Parlament nevű testület elvesztette – ha még egyáltalán volt neki – maradék hitelét és méltóságát is. Azt láthatta, hogy az utcai és kocsmai szintet sem intellektuálisan, sem morálisan meghaladni nem képes, alkalmatlan megélhetési politikusok – igazságosztó főbírónak képzelve magukat – ideológiai dogmáik és előítéleteik alapján, mindenféle felhatalmazás nélkül ítélkeztek egy egyenjogú EU-tagállam demokratikus kormánya felett. Ezzel szemben a magyar miniszterelnök végig higgadtan, elegánsan, közérthető stílusban, világos logikával kifejtette a magyar kormány érveit és álláspontját a migránskérdésről éppúgy, mint a felsőoktatási és a civilügyi szabályozásról vagy a nemzeti konzultációról.

A szerdai brüsszeli csatát nem volt nehéz megnyernie az avítt szocialista és ’68-as anarchista szellemet képviselő, valamint a Soros – immár láthatóvá vált! – köpenyéből kibújt ellenfelei taktikájából alaposan felkészült magyar kormányfőnek. De bár azt mondta, egyelőre „a fejsze nem szorult bele a nagy fába”, ő is tudja, hogy nincs tűzszünet, és a neheze még ezután jön. Az Európai Bizottság baloldali alelnöke, Frans Timmermans azzal zárta le a parlamenti vitát, hogy a bizottság és a magyar kormány között több kérdésben vita van, és a felsőoktatási törvénymódosítás miatt kötelezettségszegési eljárást indítanak a Magyarországgal szemben. Ám – a militáns baloldal nagy csalódására – egyelőre nincs szó arról, hogy Brüsszel a 7. cikk aktiválásával fel kívánná függeszteni Magyarország Európai Tanácsban gyakorolt szavazati jogát, vagy hogy leállítanák a hazánknak folyósított uniós támogatásokat.

Orbán Viktor kijelentette, hogy „hiszünk a jogi megoldásban”, és a magyar kormány ezután is kész az értelmes párbeszédre, az ésszerű kompromisszumra. Ugyanakkor a migránsügyi vitában – a magyar polgárok többségének támogatását élvezve – változatlanul azon az állásponton van, hogy az illegális bevándorlást meg kell állítani, az Európai Unió területén kívül kell különválasztani a valódi menekülteket a gazdasági migránsoktól, és a bajba jutott emberek számára oda kell vinni a segítséget, ahol a baj van. A kötelező kvóták alapján történő áthelyezések politikája megbukott, más megoldást kell keresni, a magyar kormány a munkaerő- és népesedési kérdéseket saját erőforrásokból meg tudja oldani – tette világossá Brüsszelben a kormányfő.

A Magyarország elleni hadjáratban a legközelebbi erőpróba holnap lesz, az Európai Néppárt elnökségi ülésén, ahol egyes baloldali, köztük Soros-barát politikusok napirendre szeretnék tűzni a Fidesz kizárását, de a centrista és jobbközép többség ezt a próbálkozást várhatóan visszaveri. Erre utalt Manfred Weber, az Európai Néppárt bajor frakcióvezetője is, aki bár szerdán bírálta a magyar felsőoktatási törvényt és a nemzeti konzultációt, egyúttal megmondta az európai szociáldemokrata frakciónak: „nem hagyjuk senkinek, hogy tanácsokat osztogasson, ki tartozhat az Európai Néppárthoz és ki nem”. Megnyugtató, hogy – sokak mellett – a német CDU és a bajor CSU továbbra is támogatja a Fideszt, nélkülük pedig nem lehet „leszalámizni” a magyar polgári pártot a legnagyobb pártcsaládból.

Meglátjuk, mi történik ma és holnap Brüsszelben. Annyi bizonyos, hogy Nyugaton a helyzet változatlan, a háború folytatódik, célszerű hát Istenben bízni és szárazon tartani a puskaport.