Erőmű, erőpolitika

E= mc^2

Remélem ennyit csak tud az a sok kíváncsiskodó, aki a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatban ezen kívül mindent tudni szeretne. Ha esetleg az önvizsgálat azt mutatná, hogy fogalmuk sincs erről az egyszerű összefüggésről, semmi akadálya sincs, hogy felelevenítsék fizikatanulmányaikat. Ez az összefüggés ugyanis nem lett titkosítva.
Ma azt hallottam az egyik újságíró szájából, hogy őt például az is aggasztja, megfelel-e majd a létesítendő atomerőmű beton alapozása az ilyen esetekre vonatkozó "uniós" előírásoknak. Aggódóak és pesszimisták lettünk. Annyit beszélünk a kockázatokról, hogy lassan rájövünk, semmit sem tudunk. Mármint az atomerőmű szerződéséről. Másról persze mindent tudunk, - gondolja a fél ország - és mindent ellenőrizni szeretne. Mert a létesítmény rendkívül veszélyes. Mindenkinek joga van ellenőrizni, beleszólni és aggódni.
Maradjunk egyelőre az álszentségnél, és aggódjunk a megvalósítás műszaki biztonságért. Nem adok tippeket, mert ez a kérdés is alkalmas az önvizsgálatra. Tessék tehát átgondolni, és megfogalmazni a kérdéseket. Ha ez nem menne, ne tessék szégyenkezni. Már az is nagy szó, ha magunkban csendben beismerjük: ez nem a mi szakmánk. Laikusok vagyunk. Talán másban vagyunk kiválóak. Ilyen is van, még csekély önismeret esetében is.
Persze, ha ezek után a műszaki kérdéseket kénytelenek vagyunk átengedni azoknak, akik talán ebben kiválóak, elővehetjük a gazdasági kérdéseket. Mert ahhoz már több is, mint a fél ország, szakértőnek érzi magát. Még akkor is, ha az alig múló, szorongató pénzügyi világ-válság úgy robbant ki és csapott le ránk is, hogy a látnok szakértők még közvetlen előtte sem szólaltak meg. Most viszont már azt is tudják, hogy az évtizedek múlva beinduló blokkok energiája a nyakunkon fog maradni. Most kiválóan látnak előre. Aggódnak, hogy ez egy katasztrofális "túltermelési válságot" fog okozni, mert a villamos energiát nem lehet - csak úgy - megsemmisíteni. (Még emlékeznek a 30-as évek nagy túltermelési válságára, ahol legalább az eladhatatlan gabona megsemmisíthető volt.) Szóval nagy itt a kockázat, ők most pontosan látják a jövőt.
Óvatosságra intenek: a szél és a napfény energiája sokkal jobb lenne. Még akkor is, ha az aztán végképp nem szabályozható. Pontosabban, ha nagyobb teljesítmény kellene, mint amit a természeti erők biztosítanak, az biztosan nem érhető el. Ha viszont a létesítést a legrosszabb természeti körülmények szerint a csúcsigényhez igazítjuk, és a természet erői feltámadnak, máris van túltermelés, amit viszont a rosszabb időkre el kellene tárolni. Van persze már erre is megoldás, csakhogy a szóba jöhető energianagyságrend mellett ez hihetetlenül drága. Tessék csak kicsit számolni! Viszont, ha ez nem menne, vagy csak elmenne a kedvük, van itt még keresni valójuk!
A létesítés pénzügyeihez biztosan érteni fognak. Ehhez talán a legtöbben. Hiszen éppen most vonják le a devizahitelezésből a tanulságokat. Gyakorlati tapasztalataik lettek. Azt mondják, a beruházás terheit az unokáik, sőt az ükunokáik is nyögni fogják. Persze a devizahitelekkel kapcsolatban fel sem merült bennük, hogy az unokáikért aggódjanak. Őket éppen a pénzügyi ismereteik hiánya miatt szégyenletesen kihasználták. Nem is gondolom ezért, hogy most ők lennének a legkritikusabbak.
Persze van még egy varázsszó: a "korrupció". Ez aztán mindenkit arra indít, hogy a szerződés minden szavát átvizsgálják.
Talán arra számítanak, hogy lesz ott egy olyan pont, amelyik direkt vagy indirekt módon,- esetleg rejtjelezve - pénzt juttat a mai kormánynak, leginkább a miniszterelnöknek. Biztos, hogy ezért titkolóznak.
Most biztosan tudják, hogy a beruházás végösszege sokkal több lesz a szerződésben foglaltnál. De aggodalomról szó sem volt, amikor a 4-es metró létesítésének vagy a Margit-híd felújításának költségei megsokszorozódtak.
Semmit sem hisznek el abból, amit a kormány a parlament elé terjesztett. Az érdekli őket, amit ilyen ügyekben sehol a világon nem hoznak nyilvánosságra. Ebben remélnek valamilyen kormánybuktató csemegét megtalálni.
Rendben van. Már megszoktuk, hogy aki erkölcsösen viselkedik, azt gazembernek nézik. Mert ezt terjesztik róla. Ezért talán megérdemelné a sok kíváncsiskodó, hogy a szerződés teljes szövegét megkapja, és vizsgálódhasson kedvére. Talán még oroszul is megtanulna, annyira izgatja! Előtte viszont nem ártana egy egyszerű családi ház tervdokumentációján és költségvetésén gyakorolni, és alapvető jogi, közigazgatási és szakhatósági ismereteket is szerezni.
Persze vannak politikusok. Számukra - ha úgy akarják - vannak dolgok, amik egyszer előnyösek és szükségesek, máskor károsak, szükségtelenek és nagyon veszélyesek. Sőt, a korrupció melegágyai. Az ő gyanakvásukat nehéz kezelni. Más az ő szándékuk. Erőmű helyett talán az erőpolitika!

Gottwald Péter, az MTA köztestületének tagja