Érdekek

Oroszország agresszor Ukrajnában, Putyin azt akarja visszaszerezni most, amit Moszkva elveszített a 19. században – mondta a múlt héten a NATO-csúcs előtt Észtországban Barack Obama. Kemény szavak voltak ezek, a hazai libbal sajtó egyes nevezetességei egyenesen történelminek titulálták. A históriákban jártas tengerentúli szavazó is joggal kaphatott a szívéhez: nem csak az amerikai életforma, az Egyesült Államok területi épsége is veszélyben!

Oroszország ugyanis a 19. században két területet veszített el, azaz pontosabban adott el 7,2 millió illetve harmincezer dollárért Amerikának: Alaszkát és egy Fort Ross nevű települést a kaliforniai partoknál. Hát ki ne esne kétségbe e hír hallatán? Ki ne félne ajtót nyitni előre be nem jelentett kopogtatásra, ha marcona muszka deszantost sejtet a Fehér Ház?

E cikknek természetesen nem feladata Obama elnököt, illetve tanácsadóit történelemből vizsgáztatni, erre bőven elegendő az elnök egyéb „elszólásaival” foglalkozó tengerentúli és európai humorblog. Obama szavai csak azt hivatottak demonstrálni, hogy Washington most olyan ügyekbe igyekszik rákényszeríteni igazságát Európára, amiben… nos, mondjuk úgy, nem túl kompetens és talán nem is elsősorban az öreg kontinensen lévő szövetségesei érdekeit tartja szem előtt.

A Fehér Ház és az euroatlanti szövetség a hét végén is többször melegen üdvözölte, hogy az Európai Unió újabb szankciókat akar életbe léptetni Oroszországgal szemben. Petro Porosenko ukrán elnök személyesen is ott volt a találkozón, követelt és kért is. Elsősorban fegyvert, pénzt és paripát is, másodsorban „különleges partneri státust” a szövetségben. Obama nyíltan támogatta, Ukrajna területi épsége mellet kiállt a többi szövetséges is. Aztán Porosenkóval külön találkoztak a nagyok, az amerikai és francia elnök, a német kancellár és a brit, valamint az olasz miniszterelnök – az Ukrajnával határos kelet-európai országok nyilván csak fölöslegesen okoskodtak volna a történelmi tapasztalat és a közös múlt jogán. S itt kiderült: Berlintől Rómáig nagyon szeretik Amerikát, még annál is jobban Ukrajnát, de valahogy most nem szeretnék tovább feszíteni a húrt Moszkvával szemben. Porosenko így jobb híján megegyezett Putyinnal.

Az új kijevi elit szemében nem lett ettől túl népszerű: az október 26-i parlamenti választásokra készülő, amúgy szintén nagyon demokratikus – de Washingtonba Berlinnél lelkesebben járó – versenytársai majdhogynem árulással vádolták meg. Nem akárkik, nem csak magyart, oroszt, lengyelt és zsidót vasvillával kergetni vágyó „patrióták”, hanem a Nyugaton elismert komoly emberek: Jacenyuk kormányfő, Turcsinov házelnök és maga Julija Timosenko is.

A pénteken elfogadott tűzszünet egyelőre úgy-ahogy működik, harcok vannak, de nincs háború. A szakadárok és Kijev megbékélési tervei persze fényévnyire vannak egymástól, de amíg asztalnál ülnek, és nem lövészárokban töltenek aknavetőt, legalább a vér nem patakzik.

Érdemes ebben a helyzetben újabb szankciókat elfogadni Oroszországgal szemben? Azt a határozott intézkedések minden követelője is elismeri: a szankciók kellemetlenek Putyin számára, de véleményét semmiben sem változtatják meg. Ugyanakkor hihetetlen kárt okoznak az érintett európai országoknak. A magyarországi szupermarketek polcain már itt van az orosz piacról kiszorult cirill címkés halkonzerv, mi lesz azonban, ha már a szabolcsi alma sem kerülhet fel a pultokra, mert jobban megéri az uniós támogatási pénzekhez hagyományosan jobban odaférő francia, spanyol vagy éppen lengyel terméket árulni.

Oroszország és az Európai Unió szankcióháborúja nem segíti Ukrajnát, egyértelműen árt az érintetteknek, és piacot nyit minden kívülállónak Moszkvában. Még az Egyesült Államoknak is, amely azért a szankciók ellenére is üzletel Putyinnal, ahol megéri, másfelől tőkeerősebb cégei a „háború” után gyorsabban odaérnek Oroszországba, mint az európaiak. Végezetül: egy, a kölcsönös szankciók után kivérzett
Európai Unióval könnyebb szabadkereskedelmi tárgyalásokat folytatni, talán már a tengerentúli génmanipulált termék ellen sem lesz olyan nagy a „bioellenállás”.

Brüsszelben tegnap, hasonló esetben szinte példátlan módon, az uniós országok képviselői nem firkantották oda automatikusan a nevüket az újabb szankciók alá. Korábban többek között Csehország, Szlovákia és Magyarország is ellenezte az újabb oroszellenes lépéseket, főleg, hogy Moszkva egyértelmű gesztusokat tett Ukrajnában.

Brüsszelben tegnap saját, európai érdeket vettek figyelembe. Olyasmit, amiért anno egyébként kitalálták magát az uniót is.