Vélemény és vita
Én nigériai vagyok
Én is Charlie vagyok, írja most mindenki, arra utalva, hogy egész Európa gyászolja a lemészárolt francia újságírókat
Államfők meneteltek Párizsban, meg több mint egymillió ember, s valahogy elsikkadt a hírek között, hogy Nigériában kétezer embert gyilkolt le a Boko Haram terrorszervezet. Ezúttal. Persze ők nem európaiak voltak, hanem afrikai feketék, annyit tettünk értük, hogy már nem nevezzük őket négereknek, mert az nem PC, az viszont PC, hogy maximum kilencszáz karaktert érnek, értük aztán nem menetel senki sem, nem ül össze a nagy tanács politizálni, meg pogácsázni egyet. Meghalt... mennyit is mondtál? Háromezer? Nem, csak kétezer, szóval „kétezer áldozat”, írjuk. Itt aztán nincsenek nevek, nincs „Én is nigériai vagyok” póló, ennek nincs mögöttes jelentése, ez nem Afrika 9/11-e, ez csak egy újabb esemény, majd a végén összeadjuk a számokat, és azt mondjuk, sajnáljuk, hát igen. Ennyi. Írtam már korábban, és most újra mantrázhatom: még a halál sem tesz minket egyenlővé.