Kacsoh Dániel

Vélemény és vita

Elvtelen szlogenpárt

Álláspont. Haza. Szeretet. Európa – hangzik az MSZP legújabb, frenetikus szlogenje, mely ott virított a már emlegetett Frans Timmermans mellett, miközben furcsa logikai csavarokkal terhelt beszédét előadta a könnyes szemű demokratáknak

Szóval ha tizennyolc éves vagy Magyarországon, és artikulátlanul beleüvöltöd egy tüntetésen a mikrofonba, hogy el vagy nyomva a hatalom által, a fideszesek pedig lépjenek hátra egyet, és b…ák arcon magukat, akkor néhány hónapon belül az európai szocialisták első embere, egész pontosan csúcsjelöltje fogad majd személyesen. Még közös szelfi is készülhet! A „rezsim” eközben állja az oktatási cechet, szó sincs a szinten aluli politikai állásfoglalás miatt holmi kirúgásról, ellenben jöhet az érettségi és az egyetem, jó jegyek esetén ingyenesen, majd esetleg a további agresszív demonstrációk, itt, a szólás­szabadságot eltipró gyalázatos diktatúrában.

Amennyiben pedig egykori szkinhed vagy, aki állítása szerint soha nem veszi le a bomberdzsekit, nyomorék cigányt üt agyon, börtönbüntetést kap, majd egy uniós zászlót égető és a vészkorszak idejére kísértetiesen emlékeztető gárdát szervező párt elnöke lesz, garantáltan számíthatsz az antifasizmusba kissé belefáradt, ám rendkívül européer kommunista utódpárt és brüsszeli szövetségese támogatására.

Ez tehát a magyar baloldal 2019 februárjában, így készül a májusi EP-választásra és az őszi önkormányzati voksolásra az ellenzék.

Haza. Szeretet. Európa – hangzik az MSZP legújabb, frenetikus szlogenje, mely ott virított a már emlegetett Frans Timmermans mellett, miközben furcsa logikai csavarokkal terhelt beszédét előadta a könnyes szemű demokratáknak. Ezek szerint a magyar kormányt rekordmennyiségben leantiszemitázó hollandus nem lát kivetnivalót abban, ha protezsáltjai együttműködnek az antiszemitákkal, ő maga azonban „természetesen” nem tart igényt az EP-választáson a radikális párt támogatására. Mintha a kettőnek bármi köze is lenne egymáshoz. Mindenesetre nevezzük ezt az új módit, mondjuk, szelektív érzékenységnek!

Persze láthattuk, ahogy az európai baloldal, részben a migránsok szavazatainak reményében, hogyan kezdett az Izrael- és zsidóellenesek táborába sodródni az elmúlt időszakban, különösen Nagy-Britanniában. És nem lehet szó nélkül hagyni azt az aggasztó jelenséget sem, hogy Franciaországban és Németországban is egyre nő a zsidóellenes atrocitások száma. Eközben Timmermans úr a magyar közállapotok miatt aggódik, Tóth Bertalannak, az ötletgazda főszocialistának pedig menlevelet ad a Jobbikkal való egyezkedéshez. És még a Vona-pártot nemrég náci söpredéknek nevező Szanyi kapitány sem protestál, hanem megtapsolja az attrakciót! Az is egyértelmű ugyanakkor, hogy a „talpasok” nem feltétlenül lelkesednek a bevándorláspárti brüsszeli notabilitás által megpecsételt mestertervnek. Erre utal az EP-lista melletti szerény kongresszusi kiállás. A folyamatosan amortizálódó, ismét gazdasági visszaélésekkel terhelt pártot a hátán vivő, a korábbinál jóval szerényebb mézesbödöntől távol tartott gyalogok aligha kívánják megosztani a maradékot a tegnap még „no pasaran” kiáltásokkal elutasított jobbikosokkal. Hiába a budapesti agytröszt matematikai ihletésű koncepciója, az önkormányzati választás előtti alkudozás helyi kompromisszumokra kényszeríti majd az egyes szervezeteket. Amelyek erre korántsem biztos, hogy vevők lesznek.

Itt van tehát egy újabb feladvány a gyurcsányistákkal is kokettáló szociknak, akik a jelek szerint előbb vállalták be a totális elvtelenséget, mint hogy kiszámolták volna az úgynevezett politikai hasznot. Ami pedig időtlen idők óta elmarad – s most sem változik –, az a hiteles program és vízió megalkotása. Helyette van szlogengyártás, no meg a kommunistáknál szokásos ideológiai félfordulat.

Elvtelenség. Gyalázat. Nagy Blanka. Ennyi maradt.