Vélemény és vita
Eltűnő ideál?
Álláspont. Az európai országok többségében a lakosságnak már legfeljebb negyede-ötöde vallja meg és gyakorolja a hitét.
„Annyira várom, hogy találkozzunk, hogy átadjuk a világnak a harmónia új jelét, egy mozaikot, amely sokféle arcból, sokféle nemzetből, nyelvből, emberből és kultúrából tevődik ugyan össze, mégis egyesül Jézus nevében, aki az irgalmasság arca.” Így üzent a napokban Ferenc pápa a Krakkóban hétfőn kezdődő Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóra a világ minden tájáról, majdnem kétszáz országból érkező fiataloknak. A Szent II. János Pál pápa (az egykori lengyel főváros, Krakkó volt érseke) által 1985-ben elindított, most sorrendben harmincegyedik rendezvényre több millió fiatalt, köztük több ezer magyar zarándokot várnak a szervezők. Az idei év biztonsági szempontból egyik legnagyobb kockázatú európai eseményén részt vevők testi épségéről húszezer rendőr, kétezer-négyszáz hivatásos tűzoltó, nyolcszáz profi terrorelhárító és ezerötszáz határőr gondoskodik, s már a hónap elejétől ismét érvényben van a határellenőrzés a schengeni övezethez tartozó Lengyelországban. A szervezők tájékoztatása szerint tizennégy sürgősségi kórházi osztály, tíz egészségügyi fogadóállomás, harminckét sürgősségi mentőegység, negyven elsősegélynyújtó csapat és bővített férőhelyekkel rendelkező kórházak állnak majd készenlétben a jövő hét végéig tartó rendezvény idején.
A kiemelt biztonsági előkészületek nagyon is indokoltak, hiszen sokan joggal aggódnak, hogy az utóbbi napokban iszlamista bevándorlók által békés civilek ellen elkövetett brutális támadások – a nizzai tömeggyilkos kamionos ámokfutása, a bajorországi vonaton történt baltás támadás, a dél-franciaországi alpesi üdülőhelyen történt késelés – akár Krakkóban is megismétlődhetnek. Egyre több szakértő figyelmeztet arra, hogy ma már elmosódik a határ a szervezett terrorizmus és a „magányos farkasok” ámokfutása között. A mentálisan zavart, nemegyszer nyilvánvalóan pszichopata ázsiai, afrikai fiatal férfiak időzített bombaként szabadon járnak-kelnek az európai városokban, utcákon, közlekedési eszközökön, hiszen nincs rájuk írva, hogy potenciális gyilkosok. Az Europol szerdán közzétett jelentésében megállapította, a közelmúltbeli franciaországi és németországi merényletek azt mutatják, hogy a biztonsági szolgálatok által nem ismert, magányosan cselekvő ámokfutókat rendkívül nehéz felderíteni és merényleteiket megakadályozni. Franciaország kormányfője, Manuel Valls a múlt csütörtöki, több mint nyolcvan ártatlan ember életét kioltó nizzai ámokfutás után beismerte: „Háború zajlik, és még több támadás lesz. Nehéz kimondani, de újabb életeket fogunk elveszíteni.” Előtte két nappal főnöke, Hollande elnök pedig kimondta azt, amit az európai médiát uraló álliberális véleménydiktatúra miatt eddig még soha: „Egész Franciaországot az iszlám terrorizmus fenyegeti.” Vagyis a francia szocialista vezetés már nyíltan bevallja, amit a német kereszténydemokrata Merkel kancellár még mindig nem hajlandó, de amit az európai polgárok egyre nagyobb többsége gondol, és már ki is mer mondani, hogy Európa az ázsiai és afrikai „menekültek” – valójában nagyrészt gazdasági bevándorlók, kisebb részben pedig fanatikus iszlamista terroristák – iránti, hamisan értelmezett humanizmus és szolidaritás jegyében importálta a szervezett bűnözést és a hétköznapi terrort, s most kétségbeesetten próbál küzdeni az ellen, amit maga idézett elő.
A katolikus ifjúsági találkozó remélhetőleg nem a félelemről és az erőszakról szól majd, hanem a hitről, a reményről és a szeretetről. És Európa jövőjéről. A jövőbe pedig nem vezet más út: „vagy vállunkra vesszük Krisztus keresztjét, vagy megkapjuk Mohamed vasigáját. Nincs harmadik út” – jelentette ki a Magyar Hírlapnak e héten adott interjúban Márfi Gyula veszprémi érsek, és hozzátette: „Ha nem térünk meg, akkor biztos, hogy Európa elpusztul.” Ebben minden józan eszű és ép lelkű, hazáját és egyben Európát, sajátos kultúráját, hagyományos életformáját szerető és érte felelősséget vállaló ember egyetérthet, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Egyébként ez nem is új felismerés, hiszen például a dán protestáns filozófus, Kierkegaard már 1840 körül megállapította, hogy Európának vége, mert nem keresztény többé, mert elvesztette hitét és szerepét.
Az ismét történelmi fordulóponthoz érkező Európában egyre többen ismerik fel és el azt az alapigazságot, ami az idei tusványosi találkozó szerdai nyitónapján is elhangzott, hogy a keresztény Európa gondolata nem vallási fogalom – erre olyan hídként kell tekinteni, amit a keresztény egyház és az európai politika egyaránt épít. Van és kell is lennie közép-európai keresztény víziónak egész Európa számára, és ennek az a kiindulópontja, hogy vissza kell fordítani és téríteni Európát a keresztény gyökereihez. Nem a kereszténységgel van ugyanis probléma, hanem Európával. Figyelemre méltó, hogy Ázsiában és Afrikában sok helyütt dinamikusan gyarapodnak és erősödnek a keresztény közösségek, és hitükért, erkölcsi értékeikért évente sok ezren életükkel fizetnek. De míg a harmadik világ országaiban az emberek nagy többségének életében fontos szerepet tölt be a vallás, addig az európai országok többségében a lakosságnak már legfeljebb negyede-ötöde vallja meg és gyakorolja a hitét.
Így ha meg akarjuk óvni és őrizni Európát – közös ideálunkat és otthonunkat – a békés bevándorlás leple alatt zajló, gyorsuló ütemű iszlamizációtól, akkor újra meg kell tölteni az európai testületeket és intézményeket az alapító atyák szellemével. Mert Robert Schuman gondolata ma is érvényes: az európai demokrácia „vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed”.
Ezt akarjuk?
A kiemelt biztonsági előkészületek nagyon is indokoltak, hiszen sokan joggal aggódnak, hogy az utóbbi napokban iszlamista bevándorlók által békés civilek ellen elkövetett brutális támadások – a nizzai tömeggyilkos kamionos ámokfutása, a bajorországi vonaton történt baltás támadás, a dél-franciaországi alpesi üdülőhelyen történt késelés – akár Krakkóban is megismétlődhetnek. Egyre több szakértő figyelmeztet arra, hogy ma már elmosódik a határ a szervezett terrorizmus és a „magányos farkasok” ámokfutása között. A mentálisan zavart, nemegyszer nyilvánvalóan pszichopata ázsiai, afrikai fiatal férfiak időzített bombaként szabadon járnak-kelnek az európai városokban, utcákon, közlekedési eszközökön, hiszen nincs rájuk írva, hogy potenciális gyilkosok. Az Europol szerdán közzétett jelentésében megállapította, a közelmúltbeli franciaországi és németországi merényletek azt mutatják, hogy a biztonsági szolgálatok által nem ismert, magányosan cselekvő ámokfutókat rendkívül nehéz felderíteni és merényleteiket megakadályozni. Franciaország kormányfője, Manuel Valls a múlt csütörtöki, több mint nyolcvan ártatlan ember életét kioltó nizzai ámokfutás után beismerte: „Háború zajlik, és még több támadás lesz. Nehéz kimondani, de újabb életeket fogunk elveszíteni.” Előtte két nappal főnöke, Hollande elnök pedig kimondta azt, amit az európai médiát uraló álliberális véleménydiktatúra miatt eddig még soha: „Egész Franciaországot az iszlám terrorizmus fenyegeti.” Vagyis a francia szocialista vezetés már nyíltan bevallja, amit a német kereszténydemokrata Merkel kancellár még mindig nem hajlandó, de amit az európai polgárok egyre nagyobb többsége gondol, és már ki is mer mondani, hogy Európa az ázsiai és afrikai „menekültek” – valójában nagyrészt gazdasági bevándorlók, kisebb részben pedig fanatikus iszlamista terroristák – iránti, hamisan értelmezett humanizmus és szolidaritás jegyében importálta a szervezett bűnözést és a hétköznapi terrort, s most kétségbeesetten próbál küzdeni az ellen, amit maga idézett elő.
A katolikus ifjúsági találkozó remélhetőleg nem a félelemről és az erőszakról szól majd, hanem a hitről, a reményről és a szeretetről. És Európa jövőjéről. A jövőbe pedig nem vezet más út: „vagy vállunkra vesszük Krisztus keresztjét, vagy megkapjuk Mohamed vasigáját. Nincs harmadik út” – jelentette ki a Magyar Hírlapnak e héten adott interjúban Márfi Gyula veszprémi érsek, és hozzátette: „Ha nem térünk meg, akkor biztos, hogy Európa elpusztul.” Ebben minden józan eszű és ép lelkű, hazáját és egyben Európát, sajátos kultúráját, hagyományos életformáját szerető és érte felelősséget vállaló ember egyetérthet, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Egyébként ez nem is új felismerés, hiszen például a dán protestáns filozófus, Kierkegaard már 1840 körül megállapította, hogy Európának vége, mert nem keresztény többé, mert elvesztette hitét és szerepét.
Az ismét történelmi fordulóponthoz érkező Európában egyre többen ismerik fel és el azt az alapigazságot, ami az idei tusványosi találkozó szerdai nyitónapján is elhangzott, hogy a keresztény Európa gondolata nem vallási fogalom – erre olyan hídként kell tekinteni, amit a keresztény egyház és az európai politika egyaránt épít. Van és kell is lennie közép-európai keresztény víziónak egész Európa számára, és ennek az a kiindulópontja, hogy vissza kell fordítani és téríteni Európát a keresztény gyökereihez. Nem a kereszténységgel van ugyanis probléma, hanem Európával. Figyelemre méltó, hogy Ázsiában és Afrikában sok helyütt dinamikusan gyarapodnak és erősödnek a keresztény közösségek, és hitükért, erkölcsi értékeikért évente sok ezren életükkel fizetnek. De míg a harmadik világ országaiban az emberek nagy többségének életében fontos szerepet tölt be a vallás, addig az európai országok többségében a lakosságnak már legfeljebb negyede-ötöde vallja meg és gyakorolja a hitét.
Így ha meg akarjuk óvni és őrizni Európát – közös ideálunkat és otthonunkat – a békés bevándorlás leple alatt zajló, gyorsuló ütemű iszlamizációtól, akkor újra meg kell tölteni az európai testületeket és intézményeket az alapító atyák szellemével. Mert Robert Schuman gondolata ma is érvényes: az európai demokrácia „vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed”.
Ezt akarjuk?