Nincsenek például százszámra tankjaink, ágyúink, harci repülőgépeink, helikoptereink, s a Kalasnyikov is inkább ijesztgetésre vagy parádéra való, mint az ellenséget leteríteni. S azt is sokan szajkózzák, hogy a szomszéd Béla jobban elvezetné az egész „szatócsboltot”, mint Benkő Tibor vezérezredes vagy Simicskó István miniszter. A Béla ugyanis menten fenéken billentené a sok minisztériumi léhűtőt, s százszámra venne harckocsit, repülőt, helikoptert és bármit, ami patentul néz ki a lövöldözős videojáték vagy a legújabb színes-szagos-szélesvásznú amerikai film kockáin.
Maradjunk annyiban, hogy egy több tízezres hadsereg mindennapi irányítása csöppet összetettebb feladat, mint bármiféle, könnyen megeresztett kritika, ami egyben méltánytalan támadás is az egyenruhások ellen. Egyrészt ez a seregnyi ember pályája során tucatnyi esetben szó szerint az életét viszi vásárra egy-egy misszióban vagy nemzetközi gyakorlaton azért, hogy nekünk, civileknek ne kelljen félnünk idehaza. Másrészt amegalapozatlan és jellemzően rosszindulatú kritika valójában a kiabálókra üt vissza. Hiszen amikor sokak valós és nemes emberi-pénzügyi erőfeszítéseit saját nemzettársaik gyalázzák ész nélkül, akkor a „kritikusok” ténylegesen magukról állítanak ki csapnivaló bizonyítványt.
Most, hogy elindult a Zrínyi 2026 haderőfejlesztési terv, szó szerint elszabadult a pokol. Azt tudjuk, hogy hazánk a millió hadvezér országa, és immár úgy tűnik, hogy a katonaként sosem szolgált budai zsúrfiúk is többet tudnak e témáról, mint azok, akinek ez a dolguk. A helyzetre jellemző, hogy még senki sem nevezett meg egyetlen beszerzendő eszközt sem, de máris táborba gyűltek a gyártmányhívők, akik fejből nyomják, miért jobb az övék mint a másiké – és akár egymással és az ördöggel is összefognak, ha azt kell bizonyítaniuk, hogy a minisztériumban csupa tolvaj banda és buta alak ül. S a beszerzések terén egykutya, hogy forgószárnyasról, lánctalpasról, netán önjáró lövegről van szó.
De akkor hol csúszik el a kritika? Ott, hogy tévedés, hogy ezt nem prompt és egyszerre kellene, hanem az elmúlt két és fél évtizedben kellett volna folyamatosan véghezvinni. Ez egyszerűen hazugság – lévén rengeteg fejlesztés történt a vadászgépektől kezdve a légvédelemig bezárólag. S az is marhaság, hogy csupa Néró ücsörgött a miniszteri bársonyszékben. Egyetlen tárcavezető sem volt elrendelten gonosz – pusztán egyik többet, a másik kevesebbet harcolt ki a közös kasszából a sajátjainak, s az egyik kevésbé, a másik jobban látta a jövőt.
Fejleszteni tehát kell. De nem azért, mert ciki az An–26-os Ancsa vagy a P–18-as URH radar (effélével lőtték le az amerikaiak híres lopakodóját – tehát annyira mégsem lehet vacak), hanem mert lejár az üzemideje, és drágább javítani, mint újat venni. Így van ez a helikopterekkel, a tankokkal éppen úgy, ahogy háztartási gépeinkkel.
A haderő fejlesztése rendkívül összetett és drága folyamat. Nem lehet kidobni semmit addig, amíg a másik be nem érkezett teljes mennyiségében. A közelmúltban elkezdték a katonák ruhacseréjét. Sok ezer bakancsot, alsónadrágot és egyéb hacukát kell elvenni s helyette másikat adni a honvédeknek. Mindezt úgy, hogy közben a villanyszámlától a Gripen tankolásáig mindenért csengetni kell.
Tévedés ne essék, akkor sem lennénk előrébb, ha egy angyal holnap betolna hat talicska csengő aranyat Benkő Tibor vezérezredes irodájába, azzal a felkiáltással, hogy tessék rajta azt venni azonnal, ami önnek tetszik. Hiszen hiába vásárolna helikoptert, tankot, nehézgépjárművet, légvédelmi rakétát vagy radart – ha nincs, akik ezeket íziben kezelni tudja.
A haderőfejlesztés alfája és ómegája ugyanis maga a honvéd, aki a gépet kezeli. Rajta kell kezdeni – s ez az, amiben méltó előrelépés történt az elmúlt évekhez képest. A többi most jön abban a sorrendben, ahogy erőnk engedi. De jön – és ez a lényeg.
Aki pedig ma is a hadosztályok és ezernyi harckocsi erejében hisz, nézze vissza, mivel foglalták el az oroszok a Krímet. Volt néhány helikopter és kétezer-hatszáz különleges katona és tizedannyi páncélozott eszköz, ami nekünk összesen rendelkezésre áll.
Pedig – úgymond – az se sok.