Előrelépés a tornasorban

Volt gazdasági szerkezetváltás, elprivatizált állami vagyon, amelyet nagyszüleink és szüleink, illetve az ő generáció- juk gyakran kétkezi munkával hozott össze, hiperinfláció, egekbe szökő munkanélküliség és államadósság, emellett csaknem Görögország sorsára jutottunk a válságot követően. Aztán persze történt jó is, hiszen bejött a külföldi működő tőke, lettek például autógyáraink, a multicégek által meghonosított technológia révén részesei lehetünk a globális világgazdaságnak, ebből adódóan magas a külkereskedelmi többletünk, és eljutottunk oda, hogy a rendszerváltás óta nem dolgoztak annyian Magyarországon, mint jelenleg, és szinte megvalósult a teljes foglalkoztatottság.

Mindezt azért írom le, mert Magyarország nagyon sokat lépett előre azóta, hogy a szocialista zárt gazdasági piacot követően – ahol fel volt osztva, ki mit gyárt, és hová szállít, ebből adódóan a vezető ipari vállalataink jelentős piacokkal és beszállítói háttériparral rendelkeztek – egyik napról a másikra nyitott gazdaságban találtuk magunkat, ahol teljesen magunkra lettünk utalva, hiszen ott más lapokat osztanak. Ezen belül sokat léptünk előre az elmúlt nyolc évben, a lesajnált, eladósodott és majdnem a csőd szélére került országban a tudatos, következetes pénzügyi és költségvetési politikának is köszönhetően magára talált a gazdaság, aminek legutóbbi kézzelfogható eredménye az lett, hogy Magyarország kilenc helyet javított a világ országainak versenyképességi rangsorában.

A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum) legfrissebb felmérése szerint továbbra is Svájc vezet a rangsorban, az Amerikai Egyesült Államokat és Szingapúrt megelőzve. Nekünk a hatvanadik hely jutott a százharminchét ország közül, ami az erős középmezőnyt jelenti, de ezt is nagyon meg kell becsülni. Hiszen ezért sokat kellett és kell dolgozni. Ha pedig újabb pozíciókat akarunk szerezni, vagy csak megmaradni a jelenlegi szinten, azért szintén sokat kell tenni.

Azt az éppen Szingapúrban tartózkodó Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is igyekezett hangsúlyozni, hogy a magyar gazdaság teljesítményére vonatkozó statisztikai adatok folyamatosan javulnak, a növekedés dinamikus, 2010 óta hétszázharmincötezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, miközben egyensúlyba került a költségvetés, és folyamatosan csökken az államadósság. Ezeket az eredményeket az Európai Unió, a piaci szereplők és a hitelminősítők mellett már a legtöbb kutatói-elemzői felmérés is elismeri.

A versenyképességen belül jelentős előrelépést mutat az „Innováció” és a „Technológiai háttér” területe is, és hatékonyságban is sikerült előrelépni. Amiben viszont még van hova javulni, az például a rugalmas üzleti környezetet segítő gazdaságszabályozás, az adminisztrációs terhek csökkentése, ebben a lista első felében szereplő országok még jócskán előrébb tartanak.

Azt is érdemes felvetni ebben az összefüggésben, hogy miben, illetve mivel léphet előre egy olyan ország, amely a legerősebb gazdasággal rendelkező államokhoz képest tőkeszegénynek számít, és a vezető technológia sem áll a rendelkezésünkre, hiszen azt a multinacionális vállalatok a termelés érdekében csak idehozzák, de nem adják át nekünk. Végül is miért tennék ezt, hiszen az az övék. Amivel mi kiszámíthatóan gazdálkodhatunk, az a megszerezhető tudás, a szürkeállományunk versenyképessége, amely például megtestesül egy startup vállalkozás sikerében, vagy egy egyetemistacsoport találmányában. Ezzel ugyanis előreléphetünk a tornasorban.